Balás Elemér (Szamosújvár, 1870. április 14. – Bukarest, 1923. november 27.) magyar büntetőjogász, bíró és jogi szakíró, egyetemi magántanár.
Élete Balás Elemér 1870. április 14-én született Szamosújváron. Jogi tanulmányainak befejezését követően 1891-ben lépett bírósági szolgálatba. Pályafutása kezdetén királyi ügyészként működött Budapesten, később bírói vezetői tisztségeket töltött be. Tordán, majd Nagyváradon törvényszéki elnökként tevékenykedett.
Jogi pályája mellett tudományos és oktatói tevékenységet is folytatott. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen büntetőjogból egyetemi magántanári képesítést szerzett. Egyetemi magántanárként a büntetőjog oktatásában vett részt. A korabeli egyetemi almanachok Balás Elemért a magyar büntetőjog magántanáraként, valamint királyi ügyészként tüntetik fel.
A Magyar Jogász Egylet igazgató-választmányának tagja volt, emellett a budapesti községi közigazgatási tanfolyamon büntetőjogot is oktatott.
Tudományos munkássága Balás Elemér elsősorban a büntetőjog és a büntetőeljárás kérdéseivel foglalkozott. Munkásságában a büntetőjog elméleti kérdései mellett jelentős szerepet kaptak a joggyakorlat és a büntető igazságszolgáltatás gyakorlati problémái.
Írásaiban többek között a halálbüntetéssel, a büntetőjog reformjával, a büntetőeljárással, a sajtójoggal és a büntetőjog általános kérdéseivel foglalkozott. A halálbüntetésről vallott álláspontját A halálbüntetésről című, 1900-ban megjelent munkájában fejtette ki. A magyar büntetőjogi szakirodalomban a művet a halálbüntetés eltörlését támogató korabeli álláspontok között tartják számon.
Jelentős gyakorlati jogi munkája volt A bűnvádi ítéletek szerkesztése a kir. törvényszéki, kir. járásbírósági és esküdtbírósági eljárásban, amely a bírósági ítéletek szerkesztésének kérdéseivel foglalkozott.
1900-ban jelent meg Az összes magyar büntető törvények gyűjteménye című összeállítása is. A kötet az 1878. évi V. törvénycikkben foglalt, a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv, valamint az 1879. évi XL. törvénycikkben szabályozott kihágási büntető törvénykönyv mellett számos további büntetőjogi rendelkezést is tartalmazott.
A magyar büntetőjog tankönyve című, 1901-ben megjelent munkáját elsősorban a községi közigazgatási tanfolyamok hallgatói számára írta. A mű a büntetőjog általános tanaival és az egyes bűncselekmények fogalmával ismertette meg olvasóit, valamint a büntetőeljárás és a nyomozás alapvető szabályait is tárgyalta.
A magyar büntető törvények zsebkönyve című munkája több kiadást ért meg. Az 1913-ban megjelent harmadik kiadás már két kötetben, közel ezer oldalon foglalta össze a büntetőjogi szabályokat, és a büntető igazságszolgáltatásban dolgozó jogászok, valamint a joghallgatók számára készült.
Az első világháború után Az első világháborút követő politikai és állami változások után Balás Elemér Erdélyben maradt, és a román állami igazságszolgáltatás szolgálatába lépett. Pályája későbbi szakaszában a bukaresti Semmítő- és Ítélőszék (Curtea de Casație) bírájaként működött.
Az erdélyi igazságügyi ügyekben szakértőként is részt vett, és a román–magyar kapcsolatokkal összefüggő jogi kérdésekben is tevékenykedett.
Balás Elemér 1923. november 27-én halt meg Bukarestben.
Főbb művei
Balás Elemér digitalizált művei az Országgyűlési Könyvtárban A halálbüntetésről. Budapest, 1900. A bűnvádi ítéletek szerkesztése a kir. törvényszéki, kir. járásbírósági és esküdtbírósági eljárásban. Budapest, 1900. A tanácsjegyző teendői a kir. törvényszékek és ítélőtáblák üléseiben. 1900. Az összes magyar büntető törvények gyűjteménye. Budapest, 1900. A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1901. A magyar büntető törvények zsebkönyve. Budapest, 1905. A magyar büntető törvények zsebkönyve. 3. kiadás, Budapest, 1913.
Források Balás Elemér életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál