bélyegkép|Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben
Kaszab Elemér, születési és 1897-ig használt nevén Kohn ElemérAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 4147/1897 (Gyöngyös, 1878. augusztus 20. – Budapest, Erzsébetváros, 1945. február 22.) gyáros, hitközségi vezető. Bátyja Kaszab Aladár (1868–1929) gyáros, udvari tanácsos, hitközségi elnök.
Élete Kohn Bernát (1830–1897) és Blumenthal Amália (1835–1921) fiaként született zsidó családban. Az 1900-as évek elején lépett be a fővárosi üzleti életbe, kezdetben fém- és vasáru-kereskedelemmel foglalkozva. Fiatalon felismerte a hazai gyártókapacitásban rejlő lehetőségeket, ezért az importra szoruló fémárupiac kiszolgálására önálló gyáripari vállalkozásba kezdett. Pályafutásának első mérföldköveként 1906-ban dr. Treichlinger Ernő mérnökkel közösen megalapította a Treichlinger dr. és Kaszab nevű közkereseti társaságot. A vállalkozás célja egy modern evőeszköz- és fémárugyár felépítése volt. A korszerű gépekkel felszerelt üzem a VII. kerületi Külső Kerepesi út 48. szám alatt épült fel, és 1907 elején kezdte meg a tényleges termelést. A gyár hamar a hazai fémipar elismert szereplőjévé vált. Kaszab részvétele a közös vállalatban azonban rövid ideig tartott: 1907 második felében kivált a cégből, és a gyárat partnere működtette tovább.
1908-ban megalapította saját, önálló fémáru- és vasárugyárát. Az induláskor az új gyári vállalkozás ügyvitelét és hirdetéseit is az Erzsébet körút 36. számú bázisra alapozta, kihasználva a helyszín nyújtotta központi elhelyezkedést. Cége hamarosan kocsialkatrészek, épületvasalatok és egyéb tömegtermelésű fémáruk elismert beszállítója lett, a növekedéssel párhuzamosan pedig a nagykereskedelmi irodáját és központi raktárát átköltöztette a VI. kerületi Liszt Ferenc tér 13. alá.
Alapító igazgatóként már a cég indulásakor, 1909-ben csatlakozott a frissen létrehozott Magyar Oxigéngyár Részvénytársasághoz, amely a VI. kerületi (ma XIII. kerület) Petneházy utca 21–23. szám alatti telken építette fel központi gyártelepét. A hivatalos cégbírósági bejegyzések szerint Kaszab a vállalat ügyvezető igazgatójaként és az igazgatóság tagjaként irányította a gyár operatív és üzleti működését, szoros együttműködésben testvéreivel, Kaszab Aladárral és Kaszab Zoltánnal.Galánthai Nagy Sándor (szerk.): Nagy Magyar Compass 40/2. (1913)
Vezetése alatt a gyár a hazai ipari és egészségügyi gázellátás piacvezető szereplőjévé vált. Irányításával a cég olyan jelentős piaci pozíciót szerzett, hogy már 1913-ban alapítóként vett részt a négy legnagyobb hazai gázgyártót tömörítő Magyar Oxigénértékesítő Szövetség létrehozásában.
Az 1910-es évektől kezdve a két világháború közötti időszak végéig alapítóként vagy igazgatósági tagként vett részt más vegyipari és kereskedelmi vállalkozásokban is – mint például az Etna-drogéria (1913) –, és állandó szereplője volt a korabeli pénzügyi iránytűk vállalati elitlistáinak.
Az 1930-as években beszállt a hazai cellulóz- és fóliaiparba is. Alapító igazgatósági tagként vett részt a Magyar Cellofángyár Részvénytársaság elindításában és irányításában.
A Lipótvárosi Kaszinó alelnökeként a korabeli liberális polgári ellenzék, a nagytőkések és a mérsékelt kormányzati politikusok informális egyeztető fórumát irányította.
1931-ben megválasztották a Pesti Izraelita Hitközség új elöljárójává. Elsősorban a hitközség gazdasági és emberbaráti intézményeinek irányításáért felelt. 1932 májusában a hitközségen belüli belső politikai és pénzügyi feszültségek miatt szolidaritásból – olyan fajsúlyos vezetőkkel együtt, mint Vida Jenő gyáros és Buday-Goldberger Leó iparmágnás – lemondott elöljárói tisztségéről.
A vészkorszak idején családjával Budapesten kényszerült bujkálásra, és hazai embermentők segítségével élte túl a deportálásokat.
Halálát tüdőgyulladás, szívgyengeség okozta a Vilma királynő út 9. szám alatt.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra.
Magánélete Felesége Rosenberg DóraRosenberg Dorottya alakban is (1888–1952) volt, Rosenberg Sámuel és Fleischmann Malvin lánya, akivel 1909. június 3-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot. Évtizedekig a VI. kerületi Lendvay utca 12. szám alatt éltek. Házasságuk révén a korabeli zsidó társadalmi élet és a jótékonysági egyletek aktív és megbecsült támogatóivá váltak.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar gyáralapítók, gyártulajdonosok Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Gyöngyösiek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek