Rejtő István, születési nevén Reisz István (Budapest, 1928. február 17. – Budapest, 1991. július 14.) magyar irodalomtörténész, szerkesztő, könyvtárigazgató, az irodalomtudományok kandidátusa (1962).
Élete Reisz István néven született Budapesten, polgári zsidó családban. Édesapja, Rejtő Ernő (1895–1960) fővárosi születésű volt, aki házasságkötésekor a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. (BHÉV) műszaki főtisztviselőjeként dolgozott. Édesanyja, Grósz Rózsa (1901–1965) a Komárom vármegyei Ekelről származott; szülei 1925-ben Győrben kötöttek házasságot, majd ezt követően telepedtek le a fővárosban. A családnevet a második világháborút követő névváltoztatási hullám során, 1945 után az édesapa és fia közösen magyarosította Rejtőre.
Középiskolai tanulmányait 1938 és 1946 között a zuglói Szent István Gimnáziumban végezte, ahol 1946-ban jelesen érettségizett. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be, ahol 1950-ben szerzett magyar–francia szakos középiskolai tanári diplomát. Pályáját az egyetem Irodalomtörténeti Tanszékének munkatársaként kezdte, majd kutatói tevékenységét az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központban, később pedig az MTA Irodalomtudományi Intézetében folytatta tudományos munkatársként.
Szakmai életútjának legmeghatározóbb állomása a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára lett, ahová 1961-ben került át. Itt előbb tudományos főmunkatársként dolgozott, majd az intézmény megbízott igazgatója, később pedig hosszú időn át az igazgatóhelyettese volt egészen 1989-es nyugdíjazásáig. Intézményvezetői feladatai mellett aktív szerepet vállalt a tudományos sajtóban és közéletben: tagja volt a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságának, 1957 májusától munkatársa a Magyar Tudomány című folyóiratnak, valamint rendszeresen publikált az Irodalomtörténet című szaklapban. Tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanácsnak, valamint titkári tisztséget viselt az MTA Könyvtári Bizottságában.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra.
Díjai, elismerései Szocialista Kultúráért (1966) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1976)
Művei Iványi Ödön (Budapest, 1955) – Kismonográfia a tragikus sorsú századvégi íróról, újságíróról. Az orosz irodalom fogadtatása Magyarországon. Irodalomtörténeti füzetek 21., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958 Thury Zoltán. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1963 Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák. Kecskemét, 1981
Kritikai kiadások és fontosabb szerkesztései 1976-tól a Mikszáth Kálmán összes művei kritikai kiadássorozat témaszerkesztője és irányítója lett. Számos kötetet saját maga rendezett sajtó alá:
Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok XV. (1882–1883) (Szerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969) Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok XXVIII. (1889) (Suhai Pállal közösen szerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984) Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok XXIX. (1890) (Kroó Andrással közösen szerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987) Mikszáth Kálmán összes művei 80. kötet (Suhai Pállal közösen sajtó alá rend., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar könyvtárosok Kategória:1928-ban született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek