terebesi Hory Béla (Magyargyerőmonostor, 1845. június 1. – Kolozsvár, 1909. december 20.) író, szerkesztő, árvaszéki elnök.
Életpályája A pesti tudományegyetemen jogot tanult.
1867-től Kolozs vármegye követe volt; Zeyk Dániel mellett „kiskövet" volt a fővárosban.
1870-ben Kolozsváron telepedett le. 1873-ban a Házsongárdi temetőben gyűltek össze Bölöni Farkas Sándor (1795–1842) sírjánál, majd 1876-ban létrehozták a Március 15-i Állandó Bizottságot, amelynek vezetőségi tagja, majd 1904-től örökös tiszteletbeli elnöke volt. 1874-ben Salamon Antallal együtt Társadalom címmel szépirodalmi és ismeretterjesztő folyóiratot indított (35 száma jelent meg).
1882–1907 között vármegyei tisztviselő, majd árvaszéki elnök volt. 1885-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület felállításában vett részt. 1888-ban Erdélyi Irodalmi Társaság egyik szervezője volt; 1907-től tiszteletbeli tagja volt.
A Március 15-i Állandó Bizottságból nőtt ki az 1848-49-es Országos Ereklye Múzeum felállításának gondolata, amely végül 1892-ben jött létre. 1899–1907 között Kolozsvár-megye Hivatalos Közlönyének szerkesztőjeként is dolgozott.
Munkássága Hivatali munkája mellett a város köz- és gazdasági életének egyik tevékeny szereplője, az 1848-as eszmék, emlékek ápolója. Javaslatára ünnepelték meg először Kolozsváron március 15-ét. Moldován Gergellyel (1845–1930) együtt 52 verset, beszédet, korrajzot tartalmazó Részvét-albumot (Kolozsvár, 1872) állított össze a kolozsvári és marosvásárhelyi árvaházak megsegítésére. Léczfalvi Bodor Lászlóval együtt szerkesztette az Új világ nagy naptárát (az 1874-ik közönséges évre), amelyben maga és édesapja is több írást, verset közölt. A kolozsvári Magyar Polgár, illetve az Ellenzék című napilap állandó munkatársa, versei, elbeszélései jelentek meg. Részt vett bankalapításokban is. Református egyházmegyei és teológiai felügyelő gondnoki tisztséget is viselt.
Családja Svájci francia eredetű család sarja volt. Hory Farkas (1813–1872) magyargyerőmonostori református lelkész és költő fia. Gyarmathy Zsigáné (1845–1910) Hory Etelka néprajzi gyűjtő testvére volt. Fia, Hory András (1883–1971) diplomata és politikai író volt.
Művei A nagy napok 1848-49-ben. A magyar szabadságharc rövid naplója (Kolozsvár, 1873) Ilonka könyve (Budapest, 1883) A tűzoltók. Vígjáték egy felvonásban (Kolozsvár, 1883; 2. kiadás; Kolozsvár, 1895) Vidám percek. Beszélyek és rajzok (Kolozsvár, 1902).
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0350.pdf
További információk Meghalt Hory Béla (Ellenzék, XXX. 288. 1909. december. 21.) Gyalui Farkas: Hory Béla (Ellenzék, XLVIII. 171. 1927. július 31.) A kolozsvári Farkas utcai templom címerei. Budapest-Kolozsvár, Balassi Könyvkiadó-Polis Könyvkiadó, 1995. Nagy Géza: A Kolozsvári Református Theológiai Fakultás története. Kolozsvár, Erdélyi Református Egyházkerület, 1995. Kozma Dezső: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1997.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
Kapcsolódó szócikkek Kalotaszeg magyar irodalma
Kategória:1845-ben született személyek Kategória:1909-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar írók