Dalányi József (született Lakner József, Egeraracsa, 1911. május 22. – Budapest, 2002. február 20.) magyar tanító, tanár, római katolikus kántortanító, karnagy, népművelő, szerkesztő és helytörténeti szerző. Az 1930-as és 1940-es években Ajka kulturális életének egyik szervezője volt. Kórusokat vezetett, műkedvelő színjátszással és lapszerkesztéssel foglalkozott. 1994-ben Ajka város díszpolgárává választották.
Élete Egeraracsán, az akkor Zala vármegyéhez tartozó településen született 1911. május 22-én. Eredeti neve Lakner József volt. A Veszprém megyei életrajzi lexikon szerint 1937-ig ezen a néven szerepelt. Írói álnevei között a „Regős” és az „Animalo” is előfordult.
1930-ban a csurgói tanítóképzőben végzett. 1935–1936-ban Esztergomban egyházi karnagyképzőben tanult, 1944-ben pedig Budapesten tanárképző főiskolán szerzett képesítést. Pályáját 1930–1931-ben Pacsán helyettes tanítóként kezdte, majd Egyházasfalun tanított. Egy életút-összefoglaló szerint ezt követően Lövőn is dolgozott, mielőtt Ajkára került.
Az 1930-as évek közepétől Ajkán római katolikus kántortanítóként és karnagyként működött. Részt vett a helyi dalárdák, az üveggyári daloskör, valamint a katolikus ének- és zeneegyesület munkájában. Bekapcsolódott a helyi műkedvelő színjátszás és a közművelődés szervezésébe is. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeiben megjelent nyomdatörténeti tanulmány az ajkai kulturális élet korabeli egyik fő mozgatójaként jellemzi.
Szerkesztőként is tevékenykedett. Egy ideig a Devecserben megjelenő Somlóvidék című hetilapot szerkesztette. Az Ajkán kiadott Műkedvelő Útmutató a műkedvelőrendezőknek, karnagyoknak és kulturális egyesületeknek szánt szaklap volt. Dalányi a lap felelős szerkesztőjeként és kiadójaként működött. A Veszprém megyei sajtóbibliográfia az ismert évfolyamot 1938 júniusa és 1939 májusa közé teszi.
Az egyházi iskolák államosítását követően Szentkirályszabadjára került. Az 1956-os forradalom idején visszatért Ajkára. 1956. október 31-én a főtéri Kossuth-szobornál beszédet mondott. A forradalom utáni megtorlás során Kistarcsára internálták. Szabadulása után több fizikai és adminisztratív munkakörben dolgozott. 1963-tól ismét pedagógusként és népművelőként tevékenykedett Gyulafirátóton és Vörösberényben. Az 1956-os szerepvállalása miatt elszenvedett sérelmek ügyében 1990-ben rehabilitálták.
Kutatási és gyűjtési tevékenységének egyik területe a roma folklór volt. Néprajzi és helytörténeti tárgyú írásai több lapban és kiadványban is megjelentek. 1964-ben Kiváló Népművelő kitüntetést kapott. 1994-ben Ajka város díszpolgára lett.
Kapcsolata az irodalommal Ajkai évei alatt baráti kapcsolatba került Fekete István íróval, akivel később is rendszeresen levelezett. A fennmaradt levelezés az író életművének kutatásában is forrássá vált. Dalányi 1994-ben Kelével, Bogánccsal Tüskevárig. Fekete István 100 ismeretlen levele, 1935–1970 címmel adott közre egy levélválogatást. A leveleket irodalomtörténeti kutatás többek között a Tüskevár keletkezéstörténetének vizsgálatához is felhasználta.
Ajkai éveiről és az íróhoz fűződő kapcsolatáról szóló visszaemlékezése Kései vallomás. Emlékképek Fekete Istvánról, várossá nőtt falujáról, 1935–1956 címmel 1993-ban jelent meg Ajkán.
Művei
Több zenés mesejátékot is írt. Ezek egy része kéziratban maradt fenn.
Kitüntetései Kiváló Népművelő (1964) Ajka város díszpolgára (1994)
Jegyzetek
Kategória:Magyar tanítók Kategória:Magyar karnagyok Kategória:1911-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek