Jeginov Lug falu Bosznia-Hercegovinában, Kalesija községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 15, közúton 20 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re nyugatra, a Spreča-folyó völgyében, a Majevica-hegység előterében, 230–260 méterrel a tengerszint felett fekszik.
Éghajlata Kalesija és környéke mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik; az év során nem jellemzők jelentős hőmérséklet-ingadozások. A nyár meleg, de nem mediterrán jellegű: július–augusztusban a nappali maximum általában 28–30 °C körül alakul. A tél viszont valóban kontinentális: januárban a nappali maximum nagyjából 4–7 °C, éjszaka pedig rendszeresen fagypont alá süllyedhet. A csapadék egész évben jelentős, nincs igazi száraz évszak. Az éves mennyiség különböző adatforrások szerint nagyjából 900–1000 mm körül van. A legcsapadékosabb időszak általában május–július, míg augusztus–szeptember rendszerint szárazabb.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb51530Bosnyák0113Horvát00Jugoszláv00Egyéb50Összesen520143
Története Őskor és ókor A Felső-Spreča-völgy már ősidők óta kiváló feltételeket biztosított az emberi megtelepedéshez. A Spreča és mellékvizei állandó vízellátást adtak, a völgyfenék mezőgazdaságra kiválóan alkalmas volt, míg a környező dombvidék erdői vadászatra és állattartásra adott lehetőséget. Kalesija környékén a legkorábbi megbízható településnyomokat a rézkorba (eneolitikum, i. e. 4500 után) helyezik.
A Kalesija területén végzett régészeti felmérések során sok őskori kerámiát, római kori leleteket és késő ókori erődítés nyomait is találták a környéken. Az i. e. 2. évezred vége felé illír törzsek vándoroltak a mai Bosznia-Hercegovina területére. Jelenlétüket számos régészeti lelet, különféle tárgyak és eszközök, valamint a tágabb értelemben vett Kalesija térségének hegyi erődített településein fellelt szobrok igazolják. Az e vidéken élő törzsek állattenyésztéssel foglalkoztak, és a feltételezések szerint a hegyi erődített települések egyben a törzsfők székhelyei is voltak.
Az i. e. 4. század elején Franciaország és Észak-Olaszország felől kelták nyomultak be a Balkánra, magukkal hozva a késő vaskori kultúrát, majd az i. e. 3. század végén a rómaiak megkezdték a Balkán meghódítását; ez a folyamat az illír és pannon törzsek végleges leigázásával tetőzött, melynek a döntő eseménye a batoni felkelés (6–9) volt, amelynek leverése után a térség véglegesen bekerült a római államszervezetbe.
A rómaiak gazdasági és katonai szempontból is jelentős utakat építettek hegyi erődített településeket hoztak létre, valamint fejlesztették a mezőgazdaságot, a kézművességet és a kereskedelmet, miközben különös figyelmet fordítottak a bányászat és a kohászat fejlesztésére. A római korban a Kalesija térségében található városi jellegű települések a korábbi őskori időszakból kiindulva tovább léteztek, amiről olyan régészeti leletek tanúskodnak, mint például római kerámiatöredékek, edények és római rézérmék.
Középkor Az időszámításunk szerinti 4. századtól kezdve a mai Bosznia-Hercegovina területét számos barbár nép támadta meg. E népek fosztogatásai és pusztításai a római civilizáció és kultúra hanyatlásához vezettek a régióban. Az avarok és szlávok 602-es, Száva folyótól délre irányuló betörése végleg felszámolta az ókori civilizáció utolsó maradványait a térségben. A barbár inváziók következményei átalakították Bosznia-Hercegovina – beleértve Kalesija vidékének – etnikai összetételét. Hozzájárulásuk a középkori bosnyák kultúra kialakulásához meghatározó jelentőségű volt, hiszen jelenlétük révén ókori értékek is beépültek a bosnyák kulturális kifejezésmód szélesebb körébe. Ezen alapokon nyugodtak a középkori bosznia-hercegovinai kultúra olyan jellegzetes vonásai, mint a stećakok (monumentális középkori sírkövek).
A középkorban a mai északkelet-boszniai terület elsősorban két „župához” (megyéhez) tartozott: Usorához (Ozora) és Solihoz (Só). A Spreča folyó völgye a Soli župa részét képezte; ez a terület nyugaton Lukavactól keleten Kalesijáig és Osmaciig, délen Banovići és Đurđevik településektől északon a Majevica-hegység csúcsaiig terjedt. Adem Handžić szerint a 16. században a mai Kalesija területén létezett a Spreča náhije; ebből arra lehet következtetni, hogy korábban létezett egy Spreča župa is a Felső-Spreča vidékén. A település közelében több középkori stećakos nekropoliszt ismerünk. A stećakok általában a 14–15. századra keltezhetők. Ezek a régiók a középkori bosnyák állam teljes fennállása alatt, egészen a 15. századig megőrizték a bogumil hitet.
Az oszmán uralom Az oszmánok 1463 májusának elejétől júniusának végéig tartották megszállás alatt Boszniát; ezt követően létrehozták a Boszniai szandzsákot, amelynek székhelye kezdetben Jajcában, később Szarajevóban volt. Még ugyanabban az évben, egy ellentámadás során a magyarok elfoglalták Jajcát és Észak-Boszniát (Donji Krajevi és Ozora vidékét), és két bánságot – a jajcait és a srebernikit – hoztak létre. A Szreberniki bánság 1512 és 1515 közötti bukását követően a Spreča-völgy felső szakasza a Zvorniki szandzsák részévé vált.
A mintegy 200 éves ortodox temető alapján Jeginov Lug szerb településként legkésőbb a 18. század végén vagy a 19. század elején már létezhetett. A boszniai háború előtt a helyi szerbek ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra szeretteiket. Ma is így tesznek, ám nagy nehézségek árán, mivel nincs odavezető út, így kénytelenek a mezőkön keresztül szállítani az elhunytakat a temetőbe.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tuzla Dolnji járáshoz és Lipovice községhez tartozó Vukovija településnek 30 háztartása és 194 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 83. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Gornje Petrovice községhez tartozó településen 43 háztartást és 265 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 122. o. A felgyorsult gazdasági fejlődés – különösen az ipar és a közlekedési infrastruktúra kiépítése terén – ellenére Kalesija térsége ipari létesítmények nélküli mezőgazdasági régió maradt. A 20. század elején az egyetlen jelentős közúti kapcsolatot a Tuzlát és Zvornikot Požarnicán és Kalesiján keresztül összekötő makadámút jelentette, amely így összekapcsolta Kalesija térségét ezekkel az ipari központokkal. A meglévő úthálózat mellett számos fogadó, üzlet és kézművesműhely is működött a területen. A Tuzla–Zvornik vasútvonal építése még az első világháború előtt megkezdődött, ám a harcok kitörése miatt félbeszakadt.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak. Bosznia-Hercegovina gazdaságilag fejletlen volt abban az időben; lakosságának több mint 80%-a mezőgazdasággal foglalkozott. A király – a tiszta nacionalizmus megvalósítására törekedve – 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, és törvényt léptetett életbe a Királyság elnevezéséről, valamint közigazgatási egységekre – úgynevezett „banovinákra” – történő felosztásáról. A térség a Drinai bánság része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1918-tól 1929. október 3-ig Kalesija térsége közigazgatásilag a Vlasenicai, Zvorniki és Tuzlai körzetekhez tartozott, amelyek a Tuzlai régió részét képezték.
A második világháború A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A térségben a muszlim légionárius alakulatok, szerb felkelők/partizánok és az NDH fegyveres szervei egyaránt jelen voltak. Jeginov Lug szerb lakosságának világháborús szenvedései különösen súlyosak voltak. Itt már 1941-ben is voltak üldözések 1941 őszén Jeginov Lugból 24 embert tartóztattak le a hatóságok, mert állítólag kapcsolatban álltak csetnikekkel. A források alapján a falu 1942-ben egy nagyszabású tömeggyilkosság helyszíne lett. 1942 októberében a Tuzla környékén működő Hadžiefendić-féle muszlim milícia (Dobrovoljačka legija) tagjai támadást hajtottak végre a település ellen. A Jeginov Lug-i mészárlást a milícia történetének egyik legsúlyosabb bűntetteként említik. Az akció során a falu lakosságának jelentős részét összegyűjtötték és lemészárolták. Az áldozatok között férfiak, nők és gyermekek is voltak. A túlélők közül sok asszony és gyermek Tuzlába menekült vagy oda hurcolták őket, ahol később segélyszervezetek és az illegális partizánmozgalomhoz kötődő személyek próbáltak gondoskodni róluk. A későbbi szerb visszaemlékezésekben és publikációkban 200–300 vagy még több áldozatról is olvashatunk. Az újabb történeti kutatás azonban lényegesen alacsonyabb számot tart valószínűnek. Sejfulah Imamović demográfiai vizsgálata alapján 1942-ben Jeginov Lugban legfeljebb mintegy 80 ember halhatott meg. Zdravko Antonić és Jeremija Perić korábbi kutatása pedig szintén arra jutott, hogy a halottak száma nem érte el a 100-at. A tanulmány szerint egy korabeli emlékezésben 50 elhurcolt férfiról és 44 megemlékezett halottról szerepel adat. A falu nem szűnt meg teljesen és a lakosság egy része túlélte a mészárlást. A háborús terror azonban később is érintette a települést, ahol még 1943-ban és 1945-ben is voltak áldozatok.
A szocialista jugoszláv időszak A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A háború után a lakosság többsége földművelésből és állattartásból élt, miközben lassan megindult a közlekedés, az oktatás és a mezőgazdaság gépesítése. 1953-ban Tojšići lett a helyi népi bizottság székhelye, vagyis gyakorlatilag községi központtá vált. Az 1955-ös közigazgatási reform megerősítette a községi státuszát, és jelentősen nagyobb terület került hozzá. A Tojšićihoz tartozó terület ekkor jóval nagyobb volt a mai településnél: például Kikači, Jeginov Lug, Lipovice, Petrovice, Vukovije Gornje és Vukovije Donje is Tojšići községhez tartozott.
1958. június 28-án létrehozták a Kalesija községet, amelyhez Jeginov Lug mellett Tojšići, Petrovice, Prnjavor, Gojčin, Jelovo Brdo, Vukovina, Zelina, Osmaci, Lipovice és számos más település is tartozott.
1948 és 1991 között a migrációs folyamatok lassították a népességnövekedést; ez a tendencia különösen az 1961–1971 közötti időszakban volt jellemző. Ebben az időszakban jelentős volt az elvándorlás: a helyi munkalehetőségek és az ipari létesítmények hiánya miatt sokan nyugati országokba – különösen Németországba és Ausztriába – távoztak munkavállalás céljából. Gazdasági szempontból Kalesija térsége az 1970-es évekig döntően mezőgazdasági jellegű maradt.
A település fokozatosan kapcsolódott be a Kalesija–Tuzla térség gazdasági életébe. A közlekedési kapcsolatok az 1970-es évek végén javultak a Tuzla–Zvornik főút, valamint a Međaš–Živinice, Caparde–Šekovići és Caparde–Snagovo–Zvornik regionális utak és a helyi úthálózat burkolattal való ellátása révén. Ezen utak megépítése összekapcsolta a településeket a községközponttal, kedvezőbb feltételeket teremtve Kalesija község gyors gazdasági fejlődéséhez, valamint javítva a szomszédos községekkel való összeköttetést. Létrejött az egységes PTT-hálózat (posta, távíró és telefon), az első járóbeteg-ellátó központ pedig az 1960-as évek első felében épült fel.