Živinice város és község Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 10, közúton 15 km-re délre, a Spreča-folyó völgyében, 230-260 méterrel a tengerszint felett fekszik. Živinice község területe a Spreča-folyó felső folyásának völgyében fekszik, amelyet a Konjuh, a Bišina, a Majevica és az Ozren-hegységek vesznek körül. A 291 km²-es területű község a Tuzlai Kanton déli részén helyezkedik el; határos Tuzla, Lukavac, Kladanj és Kalesija községekkel, délkeleten pedig egy 10 kilométer hosszú, entitások közötti határvonal választja el a boszniai Szerb Köztársaságtól (Republika Srpska). Živinice városa a község középső részén, a Gostelja és az Oskova folyók találkozásánál, valamint a Sprečába való torkollásuknál, tengerszint feletti 232 méteres magasságban fekszik. A község északi része túlnyomórészt síkvidéki jellegű, míg a déli és délnyugati szakaszok dombosak és hegyvidékiek, amelyeket főként lombhullató erdők borítanak. A Spreča-völgy dombos részein az automorf talajok dominálnak, míg a Spreča folyó mentén hidromorf talajok találhatók. Legelterjedtebb a negyedosztályú talaj, mely a FAO osztályozása szerint ez a legalacsonyabb minőségi kategóriának számít. A talajtípusok (mezőgazdasági és erdészeti) sokfélesége és az általánosan kedvező éghajlati viszonyok rendkívül előnyös földrajzi helyzetet biztosítanak a község számára. A kanton jelentős gazdasági központjainak – különösen Tuzla város ipari csomópontjának – közelsége tovább erősíti a község kivételesen kedvező földrajzi fekvését.
Éghajlata Živinice éghajlata mérsékelten kontinentális, éghajlatát egyszerre befolyásolja a Pannon-medence és a Dinaridák. A januári középhőmérséklet –0,5 °C, a júliusi 19,5 °C, az éves középhőmérséklet: kb. 10 °C. Živinice egyik jellegzetessége a viszonylag sok és egész évben jelentkező csapadék. A hosszabb távú adatok szerint az éves csapadék nagyjából 1000–1100 mm nagyságrendű. A tél mérsékelten hideg, de nem mediterrán jellegű. A völgyben gyakori a köd és a magas páratartalom. A fagyos időszak nagyjából október második felétől áprilisig tarthat, az első havazás általában decemberben, az utolsó márciusban következik be.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb3525242Bosnyák4401753089Horvát39762508Jugoszláv213014Egyéb11351912Összesen5478357765
A város népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1597184Bosnyák708313765Horvát11531334Jugoszláv12767Egyéb439867Összesen1194716157
Története Őskor és ókor A Felső Spreča-völgy már ősidők óta kiváló feltételeket biztosított az emberi megtelepedéshez. A Spreča és mellékvizei állandó vízellátást adtak, a völgyfenék mezőgazdaságra kiválóan alkalmas volt, míg a környező dombvidék erdői vadászatra és állattartásra adott lehetőséget.
Az i. e. 2. évezred vége felé illír törzsek vándoroltak a mai Bosznia-Hercegovina területére. Jelenlétüket számos régészeti lelet, különféle tárgyak és eszközök, valamint Živinice tágabb értelemben vett térségének hegyi erődített településein fellelt szobrok igazolják. Az e vidéken élő törzsek állattenyésztéssel foglalkoztak, és a feltételezések szerint a hegyi erődített települések egyben a törzsfők székhelyei is voltak.
Az i. e. 4. század elején Franciaország és Észak-Olaszország felől kelták nyomultak be a Balkánra, magukkal hozva a késő vaskori kultúrát, majd az i. e. 3. század végén a rómaiak megkezdték a Balkán meghódítását; ez a folyamat az illír és pannon törzsek végleges leigázásával tetőzött, melynek a döntő eseménye a batoni felkelés (6–9) volt, amelynek leverése után a térség véglegesen bekerült a római államszervezetbe.
A rómaiak gazdasági és katonai szempontból is jelentős utakat építettek hegyi erődített településeket hoztak létre, valamint fejlesztették a mezőgazdaságot, a kézművességet és a kereskedelmet, miközben különös figyelmet fordítottak a bányászat és a kohászat fejlesztésére. A község területén a római uralom emléke a szomszédos Đurđevik területén található „Gradina” nevű magaslat római kori erődítménye. A lelőhely két magaslatból áll, közülük a nagyobbikon középkori temető maradványai található négy darab fennmaradt stećakkal.
Középkor Az időszámításunk szerinti 4. századtól kezdve a mai Bosznia-Hercegovina területét számos barbár nép támadta meg. E népek fosztogatásai és pusztításai a római civilizáció és kultúra hanyatlásához vezettek a régióban. Az avarok és szlávok 602-es, Száva folyótól délre irányuló betörése végleg felszámolta az ókori civilizáció utolsó maradványait a térségben. A barbár inváziók következményei átalakították Bosznia-Hercegovina etnikai összetételét. Hozzájárulásuk a középkori bosnyák kultúra kialakulásához meghatározó jelentőségű volt, hiszen jelenlétük révén ókori értékek is beépültek a bosnyák kulturális kifejezésmód szélesebb körébe. Ezen alapokon nyugodtak a középkori bosznia-hercegovinai kultúra olyan jellegzetes vonásai, mint a stećakok (monumentális középkori sírkövek).
A középkorban a mai északkelet-boszniai terület elsősorban két „župához” (megyéhez) tartozott: Usorához (Ozora) és Solihoz (Só). A Spreča folyó völgye a Soli župa részét képezte; ez a terület nyugaton Lukavactól keleten Kalesijáig és Osmaciig, délen Banovići és Đurđevik településektől északon a Majevica-hegység csúcsaiig terjedt. Az oszmán kori Spreča náhije létezéséből arra lehet következtetni, hogy korábban létezett egy Spreča župa is a Felső-Spreča vidékén. Živinica középkori területe a bosnyák állam részét képezte; Gostilj, Dramešin és Soli területei önálló politikai egységként léteztek, ám ezt a státuszukat a törökök boszniai megjelenéséig elveszítették
A község területén több középkori stećakos nekropoliszt ismerünk: Donja Višća, Djedina, Gradina (Đurđevik), Jasik (Gračanica), Mramor (Brnjica), Mramorci (Lukavica), Mramorje (Zukići), Oborak (Đurđevik), Omarak (Brnjica), Petarac (Donja Višća), Repuh-Tupković, Stupa (Đurđevik), Trijebnik (Đurđevik) és Vrpolje (Đurđevik) lelőhelyein számos stećak maradt fenn ebből az időszakból. A stećakok általában a 14–15. századra keltezhetők. Živinica területének déli és keleti része különösen gazdag középkori nekropoliszokban és stećak sírkövekben. Ezek a régiók a középkori bosnyák állam teljes fennállása alatt, egészen a 15. századig megőrizték a bogumil hitet.
Az oszmán uralom Az oszmánok 1463 májusának elejétől júniusának végéig tartották megszállás alatt Boszniát; ezt követően létrehozták a Boszniai szandzsákot, amelynek székhelye kezdetben Jajcában, később Szarajevóban volt. Még ugyanabban az évben, egy ellentámadás során a magyarok elfoglalták Jajcát és Észak-Boszniát (Donji Krajevi és Ozora vidékét), és két bánságot – a jajcait és a srebernikit – hoztak létre. A Szreberniki bánság 1512 és 1515 közötti bukását követően a Spreča-völgy felső szakasza a Zvorniki szandzsák részévé vált.
A mai város helyén nem ismert olyan középkori város, amelynek egyenes folytatása lenne a mai Živinice. A jelenlegi település városi magja valószínűleg csak a 18. században alakult ki. Živinice létezésének első írásos nyoma szintén a 18. századból származik. Muhamed Hadžijanić bukkant rá egy 1764-ből származó török dokumentumra, amelyben Živinice a következőképpen szerepel: Živinice, más néven Uskopči. Hadžijanić ebből azt a következtetést vonta le, hogy a név valószínűleg 18. századi, és talán valamilyen migrációval került a mai helyére, melyben az 1739-es belgrádi béke utáni népmozgásoknak is szerepük lehetett. A 18. századra már egyre világosabban kirajzolódik a későbbi Živinice településmagja. A település növekedését a helyi utak és a Tuzlához való közelség segítette. Az oszmán korszak végére már létezett az a települési struktúra, amelyből a későbbi város fejlődött ki.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tuzla Dolnji járáshoz tartozó Živinice településnek 59 háztartása és 323 római katolikus, Živinice Turske településnek 175 háztartása és 812 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 83. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Živinice községhez tartozó Živinice Katoličke településen 133 háztartást, 614 római katolikus, 21 ortodox keresztény és 4 muszlim lakost, Živinice Turske településen 218 háztartást, 1051 muszlim, 2 ortodox keresztény és 1 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 126. o.
A Monarchia kormányzatának egyik legfontosabb beruházása a vasúthálózat kiépítése volt. Ennek kezdetben katonai oka is volt: az 1878-as megszállás alatt az ellenállás miatt gyors csapat- és utánpótlásszállításra volt szükség. Később azonban a vasút gazdasági eszközzé is vált, amely bekapcsolta Boszniát az európai piacokba. A Tuzla felé vezető vasút különösen fontos volt Živinice szempontjából. 1886-ra elérte Tuzlát a keleti vasúti ág, és ezzel hozzáférést biztosított a Tuzla környéki szénmezőkhöz, a sóforrásokhoz és a termékeny mezőgazdasági térségekhez.
A Živinice környéki fejlődést talán még jobban meghatározta a szén. Živinice közvetlen környékén különösen Dubrave és Đurđevik térsége vált jelentőssé. Ez vezetett ahhoz, hogy a 19. század végén Živinice már nem egyszerűen mezőgazdasági településként fejlődött, hanem egyre inkább a tuzlai szénvidék egyik helyi központjává vált. A gazdasági fejlődés új munkaerőt igényelt, ezért Živinice és a környező bányavidék falvaiban fokozatosan nőtt azoknak a száma, akik már nem kizárólag mezőgazdaságból éltek. A város modernizációja elsősorban a helyi boszniai lakosságra épült, miközben a közigazgatásban, műszaki és gazdasági szférában megjelentek a Monarchia más részeiből érkezők.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak. Bosznia-Hercegovina gazdaságilag fejletlen volt abban az időben; lakosságának több mint 80%-a mezőgazdasággal foglalkozott. A király – a tiszta nacionalizmus megvalósítására törekedve – 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, és törvényt léptetett életbe a Királyság elnevezéséről, valamint közigazgatási egységekre – úgynevezett „banovinákra” – történő felosztásáról. A térség a Drinai bánság része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A második világháború