A Paveleckij pályaudvar (oroszul: Павелецкий вокзал Moszkva tíz fő vasútállomásának egyike. Napjainkban Moszkva egyik legnagyobb vasúti csomópontja. Eredeti nevén Szaratovszki vasútállomásként volt ismert, nevét a délkelet felé vezető vasútvonal által 1899-ben elért Pavelec településről kapta. A pályaudvar történelmi jelentőségét növeli, hogy 1924-ben itt fogadták Vlagyimir Iljics Lenin elhunyt testét, és a pályaudvaron a mai napig állandó kiállítási tárgy a Lenin-gyászvonat.
Története Az Orosz Birodalom idején a Rjazany–Uráli Vasúti Társaság működtette az ország egyik legnagyobb magánvasútját, amely tizenkét sűrűn lakott kormányzóságot kötött össze. A vasúthálózatnak azonban nem volt közvetlen összeköttetése Moszkvával, ezért a társaság igazgatósága 1897-ben kérelmezte a kormánynál egy Pavelecet Moszkvával összekötő szárnyvonal megépítését. A kérelmet II. Miklós orosz cár 1897 májusában hagyta jóvá. A vasútvonalat a tervezettnél nyolc és fél hónappal korábban fejezték be, Moszkvában azonban kezdetben még nem rendelkezett önálló végállomással.
Az új pályaudvar épületét Nyikolaj Kvasknyin és Jurij Diderihs építészek tervezték. A korszak építészeti elveit követő, szimmetrikus épület kiemelt középső résszel, nagy ablakokkal és széles, kényelmes feljárókkal készült. A főhomlokzat két oldalán helyezték el a bejáratokat, az előcsarnokot, a csomagmegőrzőt, a nyilvános várótermeket, a jegypénztárakat, a távírót, a gyógyszertárat és a büfét. Az épület központi részét tágas, úgynevezett műveleti csarnok foglalta el, amely elválasztotta az első- és másodosztályú utasok helyiségeit a harmadosztályúaktól.
A pályaudvar masszív téglafalazattal és terméskő alapozással épült. Két szintből állt, a kupolák alatt három szinttel, a szárnyrészek fölött pedig manzárdtetőket alakítottak ki. Az épület hossza 83,7 méter, külső falainak vastagsága pedig mintegy két és fél tégla volt. A pályaudvart 1900. szeptember 1-jén adták át a forgalomnak.
A pályaudvar korai elnevezésével kapcsolatban sokáig az a nézet terjedt el, hogy eredetileg Szaratovi pályaudvarnak hívták, mivel a Rjazany–Uráli Vasút igazgatósága Szaratovban működött, és csak a Nagy Honvédő Háborút követően kapta a Paveleckij nevet. A korabeli források azonban ezt nem támasztják alá. Az 1908-as újságkrónikák, G. Moszkovics 1908-as és Sz. Lityinszkij 1909-es útikalauzai, valamint az 1901 és 1911 között kiadott moszkvai térképek már Pavelec néven tüntetik fel, illetve említik a pályaudvart. A Szaratovi elnevezés a térképeken csak 1912-től jelenik meg, így ez nem tekinthető az épület eredeti és kizárólagos nevének. Az 1920-as évek közepén rövid ideig a Leninszkij név is használatban volt, de nem vált tartóssá. 1924. január 23-án a pályaudvarra érkezett a Vlagyimir Iljics Lenin holttestét szállító gyászvonat. Az eseményre Vlagyimir Majakovszkij is utalt 1924-ben írt, Vlagyimir Iljics Lenin című versében. 1941 és 1992 között a pályaudvar előtti teret Lenini térnek nevezték. 1979–1980-ban a pályaudvar bal oldalán felépült a Lenin gyászvonata című múzeumi pavilon.
Az 1980-as évek elejére szükségessé vált a pályaudvar átfogó rekonstrukciója. A munkálatokat a Mosztranszsztroj tröszt végezte A. Gurkov, Sz. Kuznyecova és A. Voroncov építészek tervei alapján. A felújítás egyik legfontosabb feladata az eredeti építészeti arculat megőrzése volt a pályaudvar befogadóképességének jelentős növelése mellett: azt az átalakítás során az eredeti mintegy hatszorosára növelték. A rekonstrukció részeként a Paveleckaja metróállomás Zamoszkvoreckaja vonalhoz tartozó előcsarnokát közvetlenül a pályaudvar épületébe integrálták. A korszerűsített pályaudvart 1987. november 3-án nyitották meg újra. Az átépített pályaudvari komplexum óránként mintegy 10 000 utas kiszolgálására vált alkalmassá.
Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik:
Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb:
Hivatkozások
Források
Kategória:Moszkva vasútállomásai Kategória:1900-ban megnyílt vasútállomások