II. Ottó (kb. 995 - 1047. szeptember 7.) lotaringiai palotagróf 1034-től 1045-ig és sváb herceg 1045-től haláláig.
Élete Ottó Ezzo lotaringiai palotagróf (az Ezzo-ház alapítója) és felesége, Matilda (II. Ottó német-római császár lánya) fia volt. Bátyjából, Hermannból 1036-ban kölni érsek lett; Richeza nővére II. Mieszko Lambert lengyel királyhoz ment feleségül 1013-ban.
Legidősebb bátyja, Liudolf 1031-ben meghalt, így apjuk 1034-es halálakor ő örökölte a palotagrófi címet, valamint Deutz és Auelgau grófságait. Ő volt a világi birtokkormányzója (vogt) a szülei által alapított brauweileri apátságnak is.
III. Gottfried alsó-lotaringiai herceg 1044-es lázadásakor Ottó III. Henrik császár rendíthetetlen híve maradt. A császár cserébe az 1045. április 7-én, a goslari birodalmi gyűlésen neki adományozta a sváb hercegi címet, amely hét évvel korábban szállt vissza az uralkodóra, IV. Hermann herceg halálakor. A palotagrófi címet át kellett adnia rokonának, I. Henriknek; kaiserswerthi és duisburgi birtokai is visszaszálltak a koronára.
II. Ottó tomburgi várában éppen arra készült, hogy csatlakozzon a császár hadjáratához V. Balduin flandriai, és IV. Dirk hollandi grófok ellen, amikor 1047. szeptember 7-én, kb. 50 éves korában váratlanul meghalt. A brauweileri kolostorban temették el; a szertartást sógora, Brúnó touli püspök (a későbbi IX. Leó pápa) tartotta. Mivel fia nem volt, Henrik császár Schweinfurti Ottót nevezte ki sváb herceggé.
Családja Ottó IV. Hugó nordgaui gróf lányát vette feleségül. Valószínűleg egy lányuk született: Richenza (kb. 1025 – 1083) feleségül ment Hermann werli grófhoz, majd Northeimi Ottó leendő bajor herceghez
Források
Fordítás
Kategória:1047-ben elhunyt személyek Kategória:Sváb hercegek