A Z-fehérje (PZ vagy PROZ), más néven K-vitamin-dependens Z-fehérje a PROZ gén által kódolt K-vitamin-dependens glikoprotein.
A Z-fehérje a véralvadási kaszkádban érintett glikoprotein, mely gátolja a véralvadást inhibitorhoz kötve. GLA doménnel rendelkezik, ezért K-vitamin-dependens, ezért funkcionalitását csökkenti a warfarinterápia. Fiziológia Bár nem enzimatikusan aktív, szerkezetileg több, véralvadásban érintett szerinproteázzal (VII-es, IX-es, X-es faktor és C-fehérje). A K-vitamint igénylő karboxiglutaminsavak foszfolipid felülethez kötik.
Fő szerepe feltehetően a Xa faktor bontása. Ezt a Z-fehérjével rokon proteázinhibitor (ZPI) végzi, de a reakciót a Z-fehérje 1000-szeresére gyorsítja. A ZPI bontja a XI-es faktort is, de ez nem igényli Z-fehérje jelenlétét. A Z-fehérje a ZPI-t feltehetően nem konformációjuk, hanem közelségük miatt aktiválja. A ZPI-hez kötött Z-fehérje a Xa faktorral azonos felszínhez köt. Ez segíti a Xa faktor inhibícióját.
Egyes tanulmányok a Z-fehérje-deficienciát a trombózishajlammal, mások azonban a haemorrhagiás diatézissel hozzák összefüggésbe. Ennek nincs magyarázata, minthogy fiziológiailag inhibitor, és deficienciájából ez alapján trombózishajlam következnék. Genetika 62 kDa tömegű, és 396 aminosavból áll. A PROZ gén a 13. kromoszóma q karjának 34-es sávján található.
4 doménje van, ezek 1 GLA-gazdag, 2 EGF- és 1 tripszinszerű domén. A szerinproteáz-aktivitását lehetővé tevő szerin nem található meg benne. Történet A Z-fehérjét először marhavérben mutatták ki 1977-ben Christopher Prowse és Peter Esnouf, Broze és Miletich humán plazmából 1984-ben mutatták ki. A humán Z-fehérjét a marháéval azonosan nevezték el hasonló molekulatömegük és N-terminusuk miatt. E hasonlóságok elegendőnek bizonyultak annak megállapítására, hogy egy fehérje két ortológjának tekintsék. A Z-fehérjét első felfedezésekor a X-es faktor formájának gondolták, nem önálló fehérjének. Későbbi, a fehérje izolálásához végzett kutatások vizsgálták, hogy tényleg így van-e. Ennek ellenőrzésére a K-vitamin-dependens fehérjéket bárium-citrátos adszorpcióval elválasztották, majd ioncserés kromatográfiát végeztek. Ez nem mutatott ki X-es faktort az izolált fehérjében, így a Z-fehérje külön fehérjének bizonyult a X-es faktortól. Szerkezet A Z-fehérje szerkezeti elemzése funkciója jobb megértését teszi lehetővé. A Z-fehérje Ramachandran-diagramja alapján α-hélixeket képezhet. Az α-doménekből álló végleges szerkezetet röntgendiffrakcióval mutatták ki. Ez A- és B-láncokból áll, melyek hélix-kör-hélix motívumok. A fehérje szekunder szerkezete a képen színkódolt, rózsaszín jelzi a szálakat, sárga az α-hélixeket, fehér a tekercseket. Klinikai jelentőség Az egészségben mutatott fontosságának több oka is van. Várandósság során alapvető megfelelő funkciója. Ismert, hogy a Z-fehérje nem megfelelő működése magzati halálhoz vagy terhességi hiperszenzitivitásokhoz vezethet. Ennek oka, hogy ha e fehérje mennyisége túl csekély, korlátozhatja a magzati növekedést. További lehetséges hatás az e fehérjére való érzékenység, mely korrelálhat a diabetes mellitusszal. Petefészekrákban a fehérje inhibeálja a Xa faktort, minthogy e fehérje rékban kevésbé szabályzott. Jegyzetek
Fordítás
További információk Human Protein Reference Database
Kategória:Hematológia