Kádári báró Duka Péter Frigyes (németül: Peter Friedrich Freiherr Duka von Kádár; Eszék, 1756. – Bécs, 1822. december 29.) császári-királyi táborszernagy, a 39. magyar gyalogezred tulajdonosa, I. Ferenc császár főhadsegéde, valóságos belső titkos tanácsos, állam- és konferenciatanácsos, magyar báró és a Főrendiház tagja.
Élete
Származása és ifjúkora Édesapja, Duka Mihály, moszkopolei származású aromán (cincár) kereskedő volt, aki az oszmán üldöztetések elől menekülve telepedett le a szlavóniai Eszéken. Itt virágzó kereskedelmi vállalkozást épített ki, selyemmel és luxuscikkekkel kereskedve az Oszmán Birodalom és Közép-Európa között. Péter itt született Mihály és Lallos Júlia második fiaként.
Gyermekkorában tanulmányait Breslauban, majd Göttingenben végezte. Egyes források tévesen horvát-szlavóniai szerb származásúnak tüntetik fel a családot; ez a tévedés abból fakad, hogy a Habsburg Monarchia területén élő ortodox vallású közösségek egyházilag a karlócai szerb metropolia fennhatósága alá tartoztak.
Katonai pályafutása
Katonai pályáját 1776-ban kezdte hadapródként a Karánsebesen állomásozó 13. oláh-illír határőrezredben, miközben a bécsi hadmérnöki akadémián tanult. Kiváló képességeinek köszönhetően 1778-ban hadnagyként a vezérkarhoz helyezték át, ahol 1787-ben századosi rangot kapott.https://web.archive.org/web/20131203071053/http://de.valka.cz/viewtopic.php/t/17631
1789. december 1.-jén őrnaggyá léptették elő, majd négy évvel később az Osztrák-Németalföldön harcoló Coburg-hadsereghez osztották be. A famars-i csata előtt három napon át alaposan felderítette a terepet, majd személyesen vezette harcba a négy tüzérosztályból álló főoszlop negyedik divízióját, kivívva a döntő rohamot. A berlaimont-i és maubeuge-i összecsapásokban nyújtott érdemei elismeréseként 1794. május 1.-jén alezredessé léptették elő, 1794. július 7.-én pedig megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.https://web.archive.org/web/20131014052319/http://www.austro-hungarian-army.co.uk/mmto1.htm
1795-ben Dagobert Sigmund von Wurmser tábornok vezérkari főnökeként megtervezte Mannheim sikeres ostromát. Egy évvel később, már ezredesként (1796. február 24.), elkísérte Wurmsert az itáliai hadjáratba, ahol a vesztes castiglionei csata haditervét készítette el.
1798. május 31.-én vezérőrnaggyá lépett elő Károly főherceg prágai törzsében. Egy évvel később Németországba, a központi vezérkarhoz került; ebben a minőségében irányította báró Staader von Adelsheim altábornagy balszárnyát a sikeres védekezéssel zárult stockachi (liptingeni) csatában.
1800. május 5.-én a Temesvári erőd parancsnoka lett, 1801. január 14.-én pedig altábornaggyá nevezték ki. Ugyanezen év márciusától Károly főherceg kinevezte a németországi és itáliai seregek főszállásmesterévé (e tisztséget 1805 áprilisáig töltötte be) azzal a feladattal, hogy indítsa el a hadsereg reformját. Duka konzervatív beállítottsága miatt azonban e feladatra kevésbé bizonyult alkalmasnak. Mindezek ellenére 1803. október 7.-én kinevezték a 39. magyar gyalogezred tulajdonosává, 1808-ban pedig I. Ferenc császár magyar bárói rangra emelte. 1805 májusában a Bánság katonai parancsnoka lett, ezt a méltóságot egészen haláláig viselte.
A napóleoni háborúk kései szakaszában, 1813. szeptember 2.-án táborszernaggyá (Feldzeugmeister) és I. Ferenc osztrák császár főhadsegédévé nevezték ki. E minőségében diplomáciai feladatot kapott: Lusigny-sur-Barse-ba küldték, hogy fegyverszüneti tárgyalásokat folytasson I. Napóleonnal.
1815. április 22.-én Bécsben a császár cseh bárói címet adományozott számára inkolátussal, majd 1816. július 26.-án megerősítették magyar báróságát, valamint valóságos belső titkos tanácsosi és állam- és konferenciatanácsosi kinevezést kapott.
A kádári uradalom és falufejlesztés 1806-ban 98 630 forintért megvásárolta a Pogányos-patak mentén, Temesvártól délre fekvő Kádár (románul: Cadăr, ma Temes megye) falut, amelyre hivatkozva kapta az 1808-as nemesítéskor a kádári előnevet. A birtokon 1810-ben udvarházat (kastélyt) építtetett.
Duka Péter jelentős szerepet játszott a település fejlesztésében: 1810-ben a korábban ártéren, szétszórtan álló falu helyett új, európai mintájú telepet hozott létre, szabályos és egyenes utcákkal. A falu benépesítésére román telepeseket hozatott a csanádi vidékről. A településnek ekkor mintegy 134 háza és 748 lakosa volt, túlnyomórészt román anyanyelvűek és ortodox vallásúak.
Halála és újratemetése Duka Péter táborszernagy 1822. december 29.-én hunyt el Bécsben.
1907 szeptemberében unokaöccse, Duka Géza kezdeményezésére földi maradványait kihantolták a bécsi sírból, és ünnepélyes keretek között átszállították Kádárra, ahol a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
Családja Halála után fiai – István, Emil, Jenő és Péter – örökölték a kádári uradalmat. Unokahúga (vagy leányági leszármazottja), kádári Duka Anasztázia bárónő (Belatinc, 1828. október 31. – Graz, 1907. március 27.) gróf Vincent von Logothetti (Csernovic, 1824. november 13. – Pozsony, 1886. szeptember 13.) felesége lett.
Kitüntetései Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje (1794) Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztje (1813) 1813/1814-es Hadseregkereszt (Ágyúkereszt) (1814) Királyi és Katonai Szent Lajos-rend nagykeresztje (Franciaország, 1816) Vörös Sas-rend I. osztálya (Poroszország, 1813) Szent Anna-rend I. osztálya (Oroszország, 1813) Szent Alekszandr Nyevszkij-rend (Oroszország, 1813) Miksa József Katonai Rend nagykeresztje (Bajorország, 1814) Szent Januáriusz-rend (Két Szicília Királysága, 1819)
Jegyzetek
Kategória:1756-ban született személyek Kategória:1822-ben elhunyt személyek Kategória:Arománok Kategória:Magyar hadtudósok Kategória:Magyar bárók Kategória:Osztrák hadvezérek Kategória:Német-római császári hadvezérek