Dárajavaus (óperzsa [] Da-a-ra-ya-va(-ha)-u-ša,Dareiosz behisztuni feliratán Dárajavaus, Xerxész perszepoliszi feliratán Dárajavahus normalizált alakban Dārajava(h)uš, ismert hellenizált alakban , azaz I. Dareiosz, elterjedt latinos írásmóddal Darius, magyarosan Dárius, , [], babiloni Dariamuš, elámi Dariyamauiš, arameus Dryhwš, Daryaweš, i. e. 549 – i. e. 486 októbere) Vistászpa (Vištāspa, Hüsztaszpész) fia, Hakhámanis (Haxāmaniš, Akhaimenész) leszármazottja, perzsa nagykirály volt i. e. 522. szeptember 29. és i. e. 486 októbere között.
Nagy államférfiként és jó szervezőként ismert uralkodó. Teljesen átalakította birodalma kormányzati rendszerét és jogi szabályait (a bizonyítás szabályozása, rabszolga-kereskedelem, vesztegetési ügyek és erőszakos cselekedetek elbírálása). Egyiptomban csatornákat építtetett, létrehozta a királyi utat. Az infrastruktúra fejlesztése révén fejlődött a kereskedelem is.
Hadvezérként, hódítóként közel sem volt olyan sikeres, mint II. Kurus. Hadserege csak görög segítséggel menekült meg a szkíták elleni hadjáratban. Többször is megpróbálta elfoglalni Görögországot, de i. e. 492-ben a flottája viharba került és megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét a marathóni csatában.
Maga rendelte el, hogy sírját Perszepolisztól nem messze, a Naks-e Rosztam-i, majdnem függőleges sziklafalba vágják. Az iránta és birodalmának gazdagsága iránt érzett nosztalgia halála után is fennmaradt; erre utal az „Erre még Dárius kincse sem lenne elég!” szólás. A magyar költészetben például Arany János Toldi című művében, a 12. ének 15. versszakában és Petőfi Sándor János Vitéz 11. fejezet 5. versszakában is szerepel a „Dárius kincse” kifejezés.
Etimológia
A Dárius vagy Dáreus latin alak a Δαρειος (Dareiosz) ógörög alakból származik. Az eredeti óperzsa alakja a Dārayavauš. A , (IPA dɔːriˈuːʃ), babiloniul Dariamuš, elámiul Dariyamauiš, arámi nyelven Dryhwš, Daryaweš. Az óperzsa neve „Jó Hold”-at jelent, amelyből a dáraja a Hold, a vau pedig a jó.Shahbazi 1996, 40. o.
Történelmi források A két legfontosabb történelmi forrás Dárajavaus királyról a behisztuni felirat és Hérodotosz művei. A felirat I. Dárajavaus perzsa király tizenkilenc győzelmét örökíti meg ékírással, óperzsa, újelámi és akkád nyelven (utóbbinak az újbabilóni dialektusában). A felirat a király származásának bemutatásával kezdődik, majd II. Kurus halála után meséli el Dárajavaus tetteit.Duncker 1882, 192. o.Egerton 1994, 6. o. Dárajavaus több helyre is lejegyeztette, hogy ő Ahura Mazdá isten kegyelméből lett király. Ezen túlmenően Perszepoliszban több emlékművet és szöveget találtak, amelyek a királyról szóltak, valamint egy levelet is, amit Dárajavaus írt Gagatésznek.Shahbazi 1996, 41. o. 300px|bélyegkép|A behisztuni felirat Hérodotosz fő és egyetlen fennmaradt műve, a Történelem (vagy az eredeti értelmezésnek megfelelően „vizsgálódás”, „kutatás”) tulajdonképpen a görög–perzsa háborúkról szól, de mintegy bevezetésképpen részletesen ismerteti az Óperzsa Birodalom kialakulását, azoknak a népeknek a néprajzát és földrajzi elhelyezkedését, melyeket a perzsák meghódítottak. E műben I. Dárajavaus perzsa király kora is szerepel.
Esdrás könyve (6. fejezet, 1. vers) a jeruzsálemi templom újjáépítésének pontos utasításait mutatja be. Dárajavaus ezzel a lépéssel a zsidó papság támogatását kívánta megszerezni.Tropea 2006, 54-55. o.Bedford 2001, 183-184. o. A templomot Dárajavaus uralkodásának 6. évében (i. e. 515 márciusa) fejezték be (6. fejezet, 15. vers), ezzel Jeremiás próféta 70 évvel korábbi próféciája teljesült.
Dániel könyvében úgy jelenik meg, mint Dárajavaus, a méd. Uralkodását 62 évesen kezdte meg (5. fejezet, 31. vers), mint aki 120 szatrapiát vagy kerületet kormányzott (6. fejezet, 1. vers). A király a káldeusoktól vette át a birodalmat (9. fejezet, 1. vers), és megelőzte Kurust (11. fejezet, 1. vers). Sok tudós szerint ezért itt nem I. Dárajavausról, hanem Fravartisról van szó.Balentine 1999, 53. o.
Út a hatalomhoz Dárajavaus életéről fennmaradt legfontosabb korabeli forrás a behisztuni sziklafelirat, amely trónra kerüléséről szól, és ami szerint ő volt az Akhaimenida-ház kilencedik királya két ágon. Hatalomra jutásáról kétféle eredetű írásos emlékek maradtak fenn: az egyik magától a királytól, a másik görög történetíróktól. Hérodotosz és Ktésziasz Knidiosz görög történetírók beszámolója is ezekre a sziklafeliratokra támaszkodik, de legendákkal tarkították azok történeteit.
Hérodotosz szerint II. Kurus perzsa király azzal gyanúsította Dárajavaust, hogy összeesküvést szervez ellene. A királyi testőrség tagjaként Dárajavaus Egyiptomban is járt Kambúdzsijánál (II. Kambüszész), Kurus fiánál és a trón várományosánál. Amikor Kambúdzsija i. e. 522 nyarán meghalt, Dárajavaus Médiába sietett, ahol szeptemberben hat perzsa nemes, Otanész, Vindafarnah (Intraphrenész), Gau-buruva (Gobrüasz), Vidarna (Hüdarnész), Bagabukhsa (Megabüzész) és Aszpacsaná (Aszpathinész) segítségével megölte a trónbitorló Bardíját (Szmerdész), aki Kurus másik fia volt, Gaumata várában, Sikayauvatiban.Boardman 1988, 54. o. Saját legitimációja miatt találta ki, hogy elődje nem a királyi család tagja volt, hanem a Gaumáta nevű bitorló. Az összeesküvők szeptember 29-én híveivel együtt ölték meg Bardíja-Gaumátát. Ő maga azonban a királyi család egyik oldalágához tartozott, s mivel trónra lépésekor még az apja és a nagyapja is élt, bizonyos, hogy nem ő következett az örökösödési sorban. Néhány történész úgy véli, hogy Dárajavaus csak tettei igazolására találta ki Gaumata történetét, s a meggyilkolt király valóban Kurus fia volt.
Uralkodásának kezdeti évei Miután Dárajavaust megkoronázták, Ekbatanába költözött. Hamar gondja támadt, mert Bardíja halála után több felkelés robbant ki Babilonban, Elámban, Egyiptomban és más területeken.Roaf, 207. o. Az elámi lázadást sikerült hamar leverni, vezetőjét, Askhinát pedig Szúzában kivégezték. Három hónap múlva Babilonban is elbukott a lázadás. Eközben Baktriában is felkelés tört ki, de azt hamar elfojtotta a helyi hadsereg. Ezután Perzsiában is lázongani kezdett a nép, ami egy újabb lázadási hullámot indított el Elámban, Babilonban, Egyiptomban és Médiában. Perzsiában egy bizonyos Vahjazdata szerzett támogatást magának azzal, hogy Bardíjának adta ki magát. Annak ellenére, hogy a nép nem támogatta a királyt, a hadsereg megvédte az uralkodót, és sorra leverte a felkeléseket. Összesen nyolc, általa „hazug királynak” nevezett személyt öletett meg e felkelések után. Ezekről részletesen a behisztuni felirat számol be.Abbott 2009, 99-101. o.
A harmadik szúzai felkelés után, i. e. 519-ben a király a birodalom keleti felét is magáénak tudhatta. Hatalma megszilárdítása érdekében feleségül vette több összeesküvő, például Gau-buruva lányát, Phaedümét, az akhaimenida Otanész lányát, valamint II. Kurus perzsa király valamennyi nő leszármazottját (két lányát, Atosszát – tőle született I. Khsajársá perzsa király – és Artüsztoét, meg egy unokáját, Parmüszt). I. e. 518-ban a lázadó országként említett Egyiptomba ment, ahol kivégeztette az engedelmességet megtagadó satrapát, Arüandészt.
Dárajavaus uralkodása kezdeti éveinek legfontosabb eseménye Vindafarnah megölése volt. Ő volt az egyik nemes a hat közül, akik hatalomra emelték a királyt. Korábban ez a hat nemes megegyezett, hogy elmegy a királyhoz, de Vindafarnah a feleségével töltötte a napját. Este mégis elment a királyhoz, hogy megfeleljen neki, de két tiszt az udvarban megállította, hogy a király lefeküdt, ne zavarja. Ettől a nemes dühös lett, ordibált és sértegette a királyt, majd kivonta kardját, és levágta a katonák orrát és fülét, majd megkötözte őket. A katonák másnap megmutatták a királynak, hogy mit tett velük. Dárajavaus félteni kezdte saját biztonságát, mivel azt hitte, hogy a hat nemes lázadni készül ellene. Ezután a másik öthöz hírnököt küldött, hogy megkérdezze őket, tudtak-e Vindafarnah tervéről, ám ők tagadták ezt, és felesküdtek a királyra.
A király további óvintézkedéseket tett a lehetséges lázadások ellen. Katonái letartóztatták Vindafarnah családját, felesége testvérét és annak fiát, de a két utóbbi életét végül megkímélte.
Hadjáratok Babiloni lázadás thumb|200px|I. Zópürosz babiloni satrapa arcképe Guillaume Rouillé 16. századi metszetén, latinos felirata ZOPIRVS Bardíja meggyilkolása után lázadások törtek ki az egész birodalomban, különösen a keleti részeken. Dárajavaus külön-külön verte szét a felkeléseket. A legnagyobb lázadás a babiloni volt, amelyet (III.) Nabú-kudurri-uszur vezetett. Ez a lázadás akkor történt, amikor Otanész visszavonta seregét Babilonból hogy segítse a királyt más lázadások leverésében. Dárajavaus érezte, hogy a babiloni nép kihasználta és becsapta őt, aminek következtében a király összegyűjtött egy nagyobb hadsereget, és Babilonba vezényelte. A városhoz érve zárt kapukkal és egy sor védelmi fegyverrel találkozott a sereg.Abott 2009, 129. o. A királyon gúnyolódtak a lázadók. Másfél év alatt sem tudták bevenni a várost a perzsák. Több trükköt és stratégiát is kipróbáltak, de egyik sem járt sikerrel. Ekkor Zópürosz perzsa nemes – Bagabukhsa fia – egy tervvel állt elő. A babiloniak bizalmába férkőzik mint perzsa katonaszökevény, és titokban tájékoztatja a perzsákat a babiloni állásokról. A hitelesség érdekében Zópürosznak levágták az orrát és a fülét. A terv sikeres volt, és a perzsa király bevonult Babilonba, Zópürosz pedig a Babilonban szervezett szatrapia első satrapája lett.Sélincourt 2002, 234-235. o.
A szkíták elleni hadjárat Azért, hogy megerősítse birodalma határait, valamint amiatt, hogy II. Kurus perzsa királyt meggyilkolták, i. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő „szkítákat” – valójában szakákat vagy dahákat (masszagéták).Woolf 2004, 686. o. Ezután felderítőket küldött a Fekete-tenger partjára.Fol-Hammond, 239-40. o. I. e. 513-ban Dárajavaus egy hajóhídon kelt át a Boszporuszon, amelyet a számoszi Mandroklész mérnök tervezett,Shahbazi, 1982, 232-35. o. majd a keleti trákok és a géták leigázása után átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban a „felperzselt föld” taktikájával éltek: felégették földjeiket, lerombolták kútjaikat. Az ellátási gondokkal küszködő perzsa seregnek, fős veszteség mellett, vissza kellett vonulnia.Ross 2004, 291. o.Chaliand 2004, 16. o. Azonban a perzsa előrenyomulás annyira megrémítette a szkítákat, hogy végül Dárajavaus arra tudta kényszeríteni az ellenséget, hogy tartsa tiszteletben a birodalmát.Hérodotosz, 4.102-55Meyer, 105-07. o.Macan, 2-45. o.Prášek, II, 91-108Rostovtzeff, 84-85Junge, 1944, 104-05., 187-188. o.Schnitzler, 63-71. o.Fol-Hammond, 235-43. o. Ezután a perzsák Trákia felé vették útjukat, azt leigáztak, és behódolásra kényszerítették Makedóniát is. A birodalomhoz csatolták az égei-tengeri Limnosz és Imbrosz szigetét.
Arjandész egyiptomi satrapa elfoglalta Küréné területét, így összességében négy új szatrapiája lett az Óperzsa Birodalomnak: Sakā tyaiy paradraya (határon túli szkíták), Skudra (Trákia és Makedónia), Yaunā takabarā vagy Yaunā tyaiyparadraya (Iónia és a görög szigetek) és Putāyā (Líbia).
Görögország ezzel nehéz helyzetbe került, mivel a perzsák ellenőrizték a tengerszorosokat, amelyeken át a fekete-tengeri gabona érkezett.
A görög poliszok elleni hadjárat
250px|thumb|Hellász a görög-perzsa háborúk idején Az ión felkelés leverése után I. Dárajavaus Délkelet-Európa görög területeinek meghódításába fogott, hogy megbüntesse Athént és Eretriát, amiért segítette az iónokat.Holland, 177.-178. o. A perzsák első görögök elleni inváziója két hadjáratból állt. Az első előkészítését Hippiasz szervezte.
Az első perzsa hadjárat i. e. 492-ben kezdődött Mardoniosz vezetésével. Ő ismét meghódította Trákia európai területeit, ami névlegesen i. e. 513 óta az Óperzsa Birodalom része volt.Holland, 153. o. Az Athosz-hegynél viharba keveredett a tengeri haderő, és Dárajavaus i. e. 492-ben elvesztette hajóhadát.