thumb|260px|Az 1278-as morvamezei csata emlékoszlopa Dürnkrutnál
II. PřemyslMint személynév, nem pedig a dinasztia neve. Ottokár más néven Nagy Ottokár (), (1232 ősze – 1278. augusztus 26.Halálát a Notæ Altahenses rögzíti: "Otakarus rex Boemie" [meghalt csatában] "1278 VII Kal Sep" (Notæ Altahenses 1278, MGH SS XVII, p. 422.) [FMG]) cseh király 1253-tól haláláig; országát rövid időre a Német-római Birodalom legerősebb államává fejlesztette.
Élete I. Vencel cseh király másodszülött fia. Morva őrgrófként igényt tartott a férfiágon kihalt Babenberg-ház örökségére, mivel II. Frigyes osztrák herceg elesett a IV. Béla magyar király elleni harcokban. 1251-ben megszállta Alsó-Ausztriát hadseregével, és Bécset is sikerült elfoglalnia. 1251 novemberében Ausztria hercegévé választották., 526. oldal
1253-ban II. Ottokár néven cseh király lett, miután apja meghalt. Stájerországot is meg akarta szerezni, de IV. Béla megegyezett vele, hogy az a tartomány az övé lesz. A megállapodás azonban nem maradt tartós, mert a stájer rendek Ottokár buzdítására fellázadtak a magyar király ellen, és a cseh király fennhatóságát ismerték el. Ottokár hosszú háborúk során 1260-ban kiűzte az István királyfi (a későbbi V. István) által vezetett magyar seregeket Stájerországból. Ezután megszerezte Krajna tartományt is (a mai Szlovénia területének nagy része). Ekkor került a birtokába a felsőlendvai vár is.
Ottokár a hódításai után már békére törekedett a magyarokkal. Mivel felesége meddő volt, a pápa engedélyével elvált tőle, és a magyarokkal kötött béke jegyében 1261-ben feleségül vette IV. Béla unokáját, Kunigundát.
Csehország ebben az időben nagyot fejlődött. Lakossága – telepítések révén is – gyorsan nőtt, városai gazdagodtak, ezüstbányái Európában a legnagyobbak voltak. Ottokár ennek révén úgy érezte, elérhetővé vált számára a német-római császári trón, ami ekkor üresen állt. A céljaival függött össze, hogy 1254-1255-ben a német lovagrenddel szövetségben keresztes háborúkat intézett a pogány poroszok és litvánok ellen. Poroszország legfontosabb városa, Königsberg (a mai Kalinyingrád) az ő tiszteletére kapta a nevét. 1266–1267-ben a litvánok ellen vezetett keresztes hadjáratot.
Ottokár tovább folytatta ausztriai hadjáratait is: 1269-ben elfoglalta Karintiát, a Karni-Alpok vidékét és Isztriát. Ezekért a területekért ismét háborúznia kellett a magyarokkal. V. István, majd később IV. (Kun) László ellen folytatott sikeres hadjáratot, egy ízben nagy pusztításokat végzett a Dunántúlon.
II. Ottokár birtokai ekkor Sziléziától az Adriai-tengerig terjedtek, és ő volt a Német-római Birodalom legerősebb uralkodója. Éppen ezért azonban a német választók féltek a hatalmától, ezért a jelentéktelennek tartott Habsburg Rudolf svájci grófot választották meg, egyelőre királynak. I. Rudolf német király meg akarta szerezni az osztrák tartományokat. Ottokár természetesen nem fogadta el ezt a követelést, de 1274-ben a regensburgi birodalmi gyűlésen megfosztották Ausztriára, Stájerországra és Karintiára vonatkozó jogaitól, majd 1276 júniusában kiközösítették a Birodalomból. Rudolf végül betört Ausztriába, és az 1276. novemberi bécsi békekötéssel kényszerítette, hogy Ottokár Cseh- és Morvaország kivételével valamennyi birtokáról lemondjon.
Két évvel később Ottokár megpróbálta visszaszerezni birtokait, és csapataival Bécs ellen indult. Rudolf a magyarokkal szövetkezett, akik a cseh uralkodóban látták a veszélyesebb ellenfelet. 1278-ban a Morva-mezőn zajlott le a dürnkruti csata, amelyben a magyarok lovassága és taktikája döntötte el a győzelmet Rudolf javára, a csatában Ottokár is halálát lelte: Ottokár látva, hogy a csata elveszett, egy kis csapattal megpróbált elmenekülni, de az osztrákok gyűrűjéből nem tudott kitörni. Lova felbukott és a kétségbeejtő helyzetben a megadást választotta. Nevét hangosan kiáltva jelezte, hogy nem folytatja tovább a harcot. Támadóit azonban a bosszúvágy vezérelte. Miután felismerték, még kegyetlenebbül támadták, szúrták és vágták. Végül 17 sebből vérezve feküdt a földön. Legyőzői még ekkor sem ismertek kegyelmet, hanem lovagiatlan módon a ruháitól is megfosztották.
A Habsburgok pedig azonnal megszerezték a hódított területeit, fia, Vencel csak a cseh koronát tudta megtartani.
Családfa bélyegkép|jobbra|200px|Az Ottokár által uralt területek bélyegkép|jobbra|200px|II. Ottokár (miniatúra a Gulhausen-kódexből)
I. Ottokár* 1158† 1230. XII. 15. Árpád-házi Konstancia* 1180. II. 17. † 1240. XII. 4. Fülöp német király* 1177. VIII.-a † 1208. VI. 21. Irena Angelovna* 1181 † 1208. VIII. 27. I. Vencel* 1205 k.† 1253. IX. 23. Hohenstauf Kunhuta* 1200 k.† 1248. IX. 13.
1 Babenbergi Margit* 1204† 1266. X. 29.OO 1253 2 Kunigunda* 1245. VI. 12.† 1285. IX. 4.OO 1261II. Ottokár* 1232 ősze† 1278. VIII. 26. 3 szeretők 2 2 2 3 3 Kunhuta* 1265. I.-a† 1321. XI. 27. Ágnes (2)* 1269. IX. 5.† 1296. V. 17. II. Vencel* 1271. IX. 27.† 1305. VI. 21. Miklós* 1255 k.† 1318. VII. 25. Ágnes (1)† 1260 3 3 3 Erzsébet† 1260 leány János† 1296. VIII. 26.
thumb|200px|Ottokár sírja a prágai Szent Vitus székesegyházban
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Csehország uralkodóinak listája Cseh fejedelmek és királyok családfája
</center>
Kategória:Cseh uralkodók Kategória:Přemysl-ház Kategória:1232-ben született személyek Kategória:1278-ban elhunyt személyek Kategória:Karintia hercegei Kategória:Csatában elesett uralkodók