A Tarcal-hegység (, , vagy Alma Mons, ) középhegység a Szerémség északi részén, Szerbia és kis részben Horvátország területén. Szerbiai része a Vajdaságban található, horvátországi része Vukovár-Szerém megyében. A keskeny hegylánc szigethegységként emelkedik ki az Alföldből; északon és délen folyók – a Duna és a Száva – keretezik. A kelet–nyugati irányban húzódó hegység téríti el az addig dél felé folyó Dunát kelet felé.
A hegység 300 méter feletti részeit sűrű lombhullató erdők borítják, míg völgyeiben legelők, szántóföldek, szőlők és gyümölcsösök húzódnak. Állatvilága fajokban gazdag.1960 óta jelentős része Szerbia egyik és a Vajdaság egyetlen nemzeti parkjához, a Fruška Gora Nemzeti Parkhoz tartozik.
A hegység természeti környezete, táji értékei miatt pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas. 16 ortodox kolostora építészeti értékeiről, kincs- és könyvtárairól, freskóiról nevezetes. A túrázásra számos, különböző nehézségű túraútvonal nyújt lehetőségeket a hegység erdeiben és rétjein.
Elnevezése Régi magyar neve Almus-hegy, de ismert Köles-hegy, Tarcal-hegység, Árpataró vagy Árpatarlói-hegység néven is. A 19–20. század fordulóján a magyar szakirodalom Péterváradi-hegység néven is említi.„É-i része egész hosszában az Árpataró (lat. Mons Almus; 2006: Fruška Gora) hegyvonulat, melynek É-i oldalán Bánmonostora, Újlak, Kamanc és Karom vidékén termesztették a kk. Mo. leghíresebb borát: a szerémit. - Az Árpádok korában a Szerémségben volt a m. védelmi vonal a bizánciakkal szemben.” Néha a „Vajdaság ékszerének” nevezik gyönyörű tájai miatt.
Czuczor Gergely és Fogarasi János a ma Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Tarcal település nevének eredetét Turzol, kun fejedelemig, illetve a mongol turcsighol (kémlelő stb.) kifejezésre vezeti vissza. A Névtelen Jegyző megszólítás e helyen is Anonymusra vonatkozik. „A Névtelen Jegyző szerént Tarczal városa vagyis az ezt északról fedező hegy Turzol kún vezértől vette nevezetét, kit Árpád a föld kikémlése végett küldött, és a föntebbi hegyre legelső lovagolt fel. Turcsighol a mongolban csakugyan azt teszi: kémlés végett küldött követ (un envoyé pour faire une reconnaisance); a torokhangok a szók közepén a mongolban, különösen a kalmuk s más szójárásban számtalanszor kiesnek; így khagán máskép: khán; baghatur, a mandsuban batoru, magyarul: bátor; daghari (seb a lovak, öszvérek stb. hátán), a mandsuban darin, magyarul: túr; tehát Turcsighol is máskép: Turczol (a cz rendszerént csak i előtt cs) tökéletesen egyezik a Névtelen Jegyző Turzol szavával, sőt még jelentésében az egyén feladatával vagy foglalkodásával is.”
Szerb elnevezése, a Fruška Gora Nagyolaszi (Manđelos) település latin nevéből, a Franca villából ered, és a frankokra utalva Frank-hegységet jelent.
Geológia Geológiai felépítése viszonylag összetett. Legrégibb részeit szerpentinit alkotja, de más paleozoikumi kőzetek is megtalálhatók; a hegyvonulat tengelyét például kristályos palák (fillit és csillámpala) alkotják, melyek a hegység központi részein jelennek meg a felszínen is. A mezozoikumi képződmények kevésbé meghatározóak: triász konglomerátum, homokkő, agyag és legnagyobbrészt sekélytengeri mészkő rétegei, jura flis, valamint vastag, világosan rétegzett kréta üledékek (konglomerátum, homokkő, agyagpala, mészkő, palás márga) a keleti és északkeleti részeken. Az oligocén rétegekből barnakőszenet fejtenek Rednek környékén. A lösz 400 méteres magasság alatt jelenik meg, mint viszonylag vékony felszíni réteg, mely a Duna és a Száva alluviális síkságaiig húzódik. Az északi oldalon a Duna által lerakott folyami üledékrétegek is találhatók – kavics, homok –, melyek egyes helyeken Újvidék vízellátásában is szerepet játszanak.
300px|bélyegkép|balra|Kilátás Ledince és Újvidék felé A hegység egyedi és gazdag fosszilis flóra- és faunamaradványokkal bír, melyek hozzájárultak a hegység geológiai múltjának rekonstruálásához az elmúlt 200 millió évre visszamenőleg. A Tarcal-hegység hosszú ideig szigetként emelkedett ki a Pannon-tengerből, amiről tengeri kagylók, csigák, tengerisünök, korallok fosszíliái tanúskodnak.
Domborzat A Tarcal-hegység az északi szélesség 45° 0' és 45° 15', valamint a keleti hosszúság 18° 37' és 20° 01' között helyezkedik el. Fő gerince, melyből néhány mellékgerinc ágazik le, nyugat–keleti irányban húzódik, a Duna és a Száva folyásával párhuzamosan; hossza ebben az irányban mintegy 80 km, ellenben déltől észak felé csupán 15 km kiterjedésű. Legmagasabb csúcsa az 539 m-es Vörös-bérc (Crveni Čot), azonban mérsékelt magassága ellenére is masszív képet mutat, mivel szigethegységként emelkedik ki az Alföld 90 méteres síksági térszínéből. További nevezetesebb hegycsúcsai a Veliki Gradac (471 m) és a Stražilovo.
300px|bélyegkép|jobbra|A Ledincei-tó 300px|bélyegkép|jobbra|Pihenőhely egy hegyi réten
Vízrajz A hegység vízhálózata sűrű és viszonylag egyenletes eloszlású. A felszíni vizeket források, patakok, lápok és mesterséges tavak alkotják: Összesen 187, többnyire alacsony vízhozamú forrás és 44 rövid patak található itt. Míg a hegység központi részén a viszonylag sok csapadék és az állandó források nagyobb száma több patakot táplál, az alacsonyabb nyugati és különösen a keleti részek az eltérő magassági és csapadékviszonyok, valamint geológiai összetétel miatt vízben szegényebbek. Az északi oldal patakjai hosszabbak, mivel egészen a Duna szintjéig ereszkednek, míg a déli oldalon hamarabb elérik a síkság szintjét. A patakok vízhozama kora tavasszal és késő ősszel a legnagyobb, míg legtöbbjük nyár közepétől ősz közepéig kiszárad. Vízhozamuk tél végén is alacsony, de ekkor nem száradnak ki. Ezek a változások nem esnek egybe a csapadékmennyiség éves eloszlásával.
Két mesterséges tó, a Ledincei-tó és a Besenyői-tó felhagyott külszíni fejtésű bányák vízzel való feltöltődésével jött létre. További 14 tavat hoztak létre patakok felduzzasztásával öntözési, árvízvédelmi, valamint turisztikai és horgászati céllal. Ezek két kivétellel a hegység déli oldalán találhatók.
Éghajlat A térség a kontinentális éghajlati öv határán fekszik. Az éves középhőmérséklet 11,2 °C, a januári -0,6 °C, a júliusi 21,4 °C. A hegység kis magassága ellenére megfigyelhető, hogy a magasság növekedésével hűvösebbé és nedvesebbé válik a klíma, így a gerincen hidegebb telek és hűvösebb nyarak jellemzők. Az Ürögi-hágón például csak 10,2 °C az éves középhőmérséklet.
A Tarcal-hegység a Vajdaság legcsapadékosabb területe. Az éves csapadékeloszlás szerint a május és június a legcsapadékosabb hónapok (egy másik maximum decemberben figyelhető meg), míg szeptember és október a legszárazabbak. A hegylábnál mintegy 200 mm-rel kevesebb csapadék hullik, mint a csúcsokon (Karlóca 586 mm, Ürögi-hágó 782 mm). A jellemző szélirány a nyugati és délnyugati.
Élővilág Növényvilág A hegység 300 méter feletti részeit sűrű lombhullató erdők borítják, míg völgyeiben legelők, szántóföldek, szőlők és gyümölcsösök húzódnak. Mintegy 1500 növényfaj található meg a Fruška Gora Nemzeti Park területén, ami Szerbia nagyobb és magasabb hegységeire jellemző mennyiség. Ennek 90%-át a zárvatermők teszik ki; közülük 36 kétszikű és 27 egyszikű faj védett. A harasztok 15 nemzetsége van jelen, melyek közül 6 ritkaságnak számít az országban.
300px|bélyegkép|jobbra|Őszi erdő a Tarcal-hegységben A nemzeti park területének 90%-át erdők borítják. A domináns erdőtársulások a mérsékelt övi vegyes erdők, köztük a gyertyános–tölgyesek (kocsánytalan tölgy és közönséges gyertyán), bükkösök (bükk) és melegkedvelő cseres–tölgyesek (csertölgy, molyhos tölgy, magyar tölgy). Az éghajlat által meghatározott erdőtársulás az illír gyertyános-tölgyes (Aculeato-Querco Carpinetum serbicum Jov.), melyre mediterrán flóraelemek – tüskés csodabogyó, lónyelvű csodabogyó – jelenléte jellemző. Speciális életközössége a csenkeszes kocsánytalan tölgyes. Az ezüst hárs viszonylag nagy arányú jelenléte a Pannon-síkság közelségének köszönhető.
A füves területeket lényegesen kevésbé vizsgálták. Vannak sztyeppi társulások, különösen a keleti részen; ritka és endemikus fajaik közé tartoznak a kardlevelű peremizs, a csinos árvalányhaj, a sárga len, a csillagőszirózsa és a nagyezerjófű, de egyetlen élőhelyen olyan reliktum fajok is, mint a tátorján, a pusztai meténg, a tavaszi hérics, a leánykökörcsin, az apró nőszirom, vagy a Veronica spuria. Ezen kívül találhatók rétek, legelők és patakvölgyi vizenyős területek is.
Állatvilág 300px|bélyegkép|jobbra|Szarvasok a Tarcal-hegységben A Tarcal-hegység állatvilága fajokban gazdag, de egyes emlősök és madarak állománya jelentősen visszaesett. Az őz és vaddisznó még viszonylag nagy számban előfordul, míg az európai dámvadat és a muflont rezervátumokban tenyésztik vadászati céllal. A háborúk miatt kipusztult szarvasállomány visszatelepítését 2009-ben kezdték meg 36, Magyarországról behozott állattal, míg a muflonok egyedszáma 2018-ban 30, Szlovákiából érkezett muflonnal bővült 70-re. A ritka emlősfajok közé tartozik a vadmacska, a borz, a nyuszt, a menyét, a nagy pele és a mogyorós pele, valamint a denevérek számos faja, illetve a sztyeppei jellegű területeken (például Jazak környékén, ahol legnagyobb állománya él) a közönséges ürge. Az elmúlt években jelent meg a sakál.
220 madárfaj jelenlétét jegyezték fel; a jelentősebbek a parlagi sas, a törpesas, a nagy és a közép fakopáncs, a fekete harkály, a holló, valamint az énekesmadarak, például a kis légykapó, a barátcinege, illetve a kerti sármány. A parlagi sas a legritkább és leginkább veszélyeztetett madárfajok közé tartozik; 4 pár él a Tarcal-hegységben, és 10 pár az egész Vajdaság területén. Az ízeltlábúak közül kiemelhető a nagy szarvasbogár és egyes lepkefajok.
Gombák A gombák a hegység minden nem művelt területén – réteken, legelőkön, erdőkben – jelen vannak. Az ehető gombák közül megtalálható a nagy őzlábgomba, a fehértejű keserűgomba, a sárga rókagomba, a májusi pereszke, a piruló galóca, a gyapjas tintagomba, a mezei és az erdei csiperke, a déli tőkegomba, a lila pereszke, az ízletes vargánya, az ízletes kucsmagomba, a sötét trombitagomba, és a pisztricgomba. Mérgező gombák is teremnek ugyanakkor, például a halálosan mérgező gyilkos galóca és párducgalóca, vagy a citromgalóca, a légyölő galóca, a sátántinóru és a hánytató galambgomba. A fentieken kívül érdekes a bükkfa-tapló, a piros csészegomba, a síkos pohárgomba, a bunkós agancsgomba, az erdei szömörcsög és több nyálkagombafaj.
Természetvédelem
A Tarcal-hegység növényvilágát a 18. század közepe óta kutatják. Először 1948-ban helyezték védelem alá; 1960 óta jelentős része ( hektár) Szerbia egyik és Vajdaság egyetlen nemzeti parkjához, a Fruška Gora Nemzeti Parkhoz tartozik.
200px|bélyegkép|balra|A NATO által 1999-ben lebombázott tévétorony az Ürögi-hágón Történelem bélyegkép|300px|right|Rednek vára tornyának romjai A területet a rómaiak előtt kelták lakták. A római korban, 31-től Pannonia (illetve annak felosztása után Pannonia Inferior, illetve Pannonia Secunda) része volt. A Duna mentén húzódott a limes, melynek mentén több település létezett, mint Cuccium a mai Újlak területén, Malata vagy Bononia Bánmonostor területén, illetve Cusum Péterváradon. A népvándorláskorban hunok, gepidák, avarok váltották egymást, illetve ekkor telepedtek meg a szlávok is.
A középkorban a Frank Birodalom (illetve a Szlavóniai hercegség), majd a Magyar Királyság része lett. Középkori eredetű Rednek vára és a péterváradi vár Nándorfehérvár 1521-es eleste után az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került.