Jean Robert Alesi (született: Giovanni Roberto Alesi, Avignon, 1964. június 11. –) francia autóversenyző, egyszeres Formula–1-es futamgyőztes pilóta.
Tizenhat éves korában kezdett el gokartozni, és eredetileg a raliversenyzés érdekelte. 1987-ben megnyerte a francia Formula–3 bajnokságot, majd a Formula–3000-ben bajnoki címet szerzett a Jordan csapattal 1989-ben. Itt figyelt fel rá a Tyrrell Racing, amely már abban az évben, a francia nagydíjon Formula–1-es autóba ültette. Tehetsége több csapat figyelmét is felkeltette, 1991-től pedig öt idényen át a Scuderia Ferrari versenyzője volt. A csapattal arattta egyetlen győzelmét az 1995-ös kanadai nagydíjon. 1996-tól a Benetton Formula versenyzője lett két évig, ahol szintén szép sikereket ért el, majd 1998-ban a Saubernél versenyzett, akikkel egy dobogós helyezést szerzett. Ezután a Prost Grand Prix versenyzője lett 2001-ig, de a csapatot otthagyta az idény közepén ls a Jordanhez szerződött, tőlük is vonult vissza az év végén.
Alesit úgy tartották számon, mint olyan versenyzőt, aki esős versenyeken nagyon jól megy. Több más pilótával együtt tartja közösen a legtöbb dobogós helyezés az első győzelemig rekordját. A Formula–1 után a német túraautózásban szerepelt 2006-ig, de indult a Speedcar Series-ben, a 2010-es Le Mans-i 24 órás versenyen és a 2012-es Indianapolisi 500-as futamon is. Ezt követően visszavonult a versenyzéstől és a Pirelli márkanagykövete lett. 2006-ban a francia Becsületrend kitüntetést adományozták neki.
Korai évei Szicíliai olasz szülők gyermekeként született Franciaországban, Avignonban. Apja, Franco Alcamóból, anyja Riesiből származott. Apjának autójavító műhelye volt, a fiatal Alesi pedig sokat járt oda, itt szerette meg az autózás világát. Mivel az idősebb Alesi a versenyzést is kedvelte, amatőrként sokszor benevezett helyi hillclimb és ralifutamokra, sőt ha nem ért rá, a család barátja, Jean Ragnotti vezette az autóit.
Kezdetben Alesi is ralizni szeretett volna. Tizenhat éves korában gokartozni kezdett, majd 1983-ban benevezett a francia Renault 5 Turbo bajnokságba, ahol két idényt töltött. 1987-ben megnyerte a francia Formula–3 bajnokságot, ezt követően pedig már a nemzetközi Formula–3000-ben találta magát. 1988-ban nem ment túl jól, két dobogós helyezést ért el és mindössze tizedik lett az összetettben. 1989-ben aztán csatlakozott a Jordan csapathoz, és meg is nyerte a bajnokságot nagy riválisa, Érik Comas előtt. Mindkettejük azonos pontszámmal végzett, de Alesinek eggyel több futamgyőzelme volt. A cím megszerzése után Laguna Secában egy Ferrari F40-nel indult egy versenyen az IMSA GT Championship-benhttps://racer.com/2016/04/29/imsa-f40-488-bookend-ferrari-gts-at-monterey-128922, sőt még a Le Mans-i 24 órás futamon is rajthoz állt, de hamar fel kellett adnia.
A Formula–1-ben
Tyrrell Racing (1989–1990) Alesit már 1989-ben a jövő egyik nagy ígéretének tartották, bemutatkozása mégis valamennyire véletlenszerű volt a Formula–1-ben. A francia nagydíj előtt a Tyrrell Racing csapatfőnöke, Ken Tyrrell aláírt egy szponzori szerződést a Camel cigarettával - ez azonban konfliktust okozott, mert egyik versenyzője, Michele Alboreto, a rivális márka Marlboro személyes szponzoráltja volt. Tyrrell ezt úgy oldotta meg, hogy megvált Alboretótól és másik versenyzőt keresett. A szempont egyszerű volt: aki éppen aktuálisan a legjobb a Formula–3000-ben, azt viszik, és ez a valaki éppen Alesi volt.
Bemutatkozó versenyén, az 1989-es francia nagydíjon Alesi rögtön negyedik lett a Tyrrell-Ford volánja mögött, sőt a versenyen egy időben még a második helyen is haladt. Tyrrellt annyira meggyőzte ez a teljesítmény, hogy rögtön le is szerződtette őt az 1990-es idény végéighttp://www.jean-alesi.com/myprofile/index.php?mode=biography&page=2. Amikor ütközött az időbeosztása a Formula–3000-es versenyekkel, akor Johnny Herbert helyettesítette őt addig, amíg az a bajnokság is be nem fejeződött.
1990-ben némi meglepetésre Alesi lett a Tyrrell csapat első számú pilótája, mindössze nyolc futammal a háta mögött. A szezonnyitó amerikai futamon káprázatos teljesítménnyel vezette 25 körön át a versenyt a nem éppen erősnek mondható autójával, és végül második lett. Ezt az eredményt meg tudta ismételni Monacóban is, így az idény közepén topcsapatok kezdtek el iránta érdeklődni. Ebből lett is egy kis kavarodás, ugyanis gyors egymásutánban a Tyrrell, a Williams és a Ferrari is bejelentették, hogy leszerződtették őt. Részben ennek is köszönhetően az idény második felében már nem teljesített olyan jól.
Scuderia Ferrari (1991–1995) 240px|thumb|left|Alesi 1991-ben Patrese előtt a FerrarivalAlesi eredetileg a Williamsszel szerződött le 1991-re, csakhogy a csapat húzta-halasztotta a bejelentést, mert ők igazából Ayrton Sennát szerették volna. Alesinek ebből egy idő után elege lett, és úgy döntött, hogy inkább mégsem velük, hanem a másik nagy csapattal, a Scuderia Ferrarival köt szerződést, ahol honfitársa, Alain Prost lett a csapattársa. A szerződésszegésért a Ferrarinak négymillió dollárt kellett fizetnie a Williams részére.
Döntése logikusnak volt mondható, hiszen a Ferrari az előző idényben is komoly bajnoki kihívó volt Prosttal az élen, és a téli teszteken is ígéretesen szerepelt a csapat, így minden esélyük megvolt arra, hogy a világbajnoki címért harcoljanak 1991-ben is. Az év azonban nem egészen úgy sikerült, mint ahogy várták. A monacói, a német és a portugál nagydíjakon dobogóra állhatott és többször pontot is szerzett, de a Ferrari 642 és utódja, a 643 nehezen vezethető és megbízhatatlan konstrukciók voltak. Alesi kilencszer esett ki az idény során, ebből egyszer vezető helyről, a belga nagydíjon. Prost nemtetszésének hangot is adott, és a nyilatkozatai miatt a japán nagydíjat követően kirúgták. Ennek köszönhetően 1992-ben már a Ferrari vezérpilótája lett.
A csapat 1992-es autója, a Ferrari F92A, ha lehet, még az elődökhöz képest is rosszabb volt. Alesinek két csapattársa is volt, az idény első részében Ivan Capelli, majd a másodikban Nicola Larini. Győzelemre semmi esélye nem volt, dobogót is csak kétszer tudott szerezni, sok volt a kiesés, de voltak szép pillanatok is, mint a francia nagydíjon, ahol esőben ment olyan gyors köröket, mint mások slick gumival, vagy az olasz nagydíj időmérőjén szerzett harmadik rajthelye. Az évet ismét hetedikként zárta a bajnokságban.
1993-ban csapattársa a Ferrarihoz visszatérő Gerhard Berger lett, a helyzet azonban mit sem változott. A sok elektronikai segédlet és az aktív felfüggesztés miatt túlbonyolított Ferrari F93A megbízhatósági gondokkal küszködött, az első öt versenyből négyen kiesett, és még az is megfordult a fejében, hogy elhagyja a csapatot. Aztán Monacóban harmadik lett, és végül újabb két évre aláírt a Ferrarival. Az eredmények ezután se javultak számottevően, Alesi leginkább olyan esetek miatt lett hírhedt, mint a magyar nagydíjon Christian Fittipaldival történt ütközés, ami után alaposan össze is kapott velehttp://archivio.lastampa.it/LaStampaArchivio/main/History/tmpl_viewObj.jsp?objid=1133763. Az idény végén volt egy kisebb fellángolás, Monzában második lett, a portugál nagydíjon pedig úgy lett negyedik, hogy egy időben vezette is a versenyt. A bajnokságban a hatodik helyen végzett.
1994-ben a Ferrari teljesítménye végre javulni kezdett, de az egyértelművé vált, hogy Berger a vezérpilóta. Ugyan a szezon első versenyén, Brazíliában Alesi harmadik lett, egy ezt követő teszt során balesetet szenvedett és megsérült a háta. Két futamot ki kellett hagynia és csak Monacóban tért vissza, ahol rögtön ötödik lett, majd Kanadában újra harmadik. A brit nagydíjon Michael Schumacher kizárásának köszönhetően második lett, és a német nagydíjon az első sorból indult, ám sok másik versenyzőhöz hasonlóan a futama az első körben véget ért. Monzában megszerezte élete első pole pozícióját és sokáig vezette is a versenyt, míg a boxkiállásnál meg nem hibásodott a váltója és fel nem kellett adnia a futamot, amit igen dühödten reagált le. Japánban szerzett még egy harmadik helyet, az év végi összetettben pedig ötödik lett.
1995-ben a Ferrari még tovább javult, így Alesi is jobb eredményeket ért el, habár ez leginkább az idény első felére volt igaz. Argentínában és Imolában is második lett, a spanyol nagydíjat a második helyről adta fel, Monacóban pedig szintén a második helyen haladt, amikor belekeveredett egy sajnálatos balesetbe. Végül aztán Kanadában, pontosan a 31. születésnapján megszerezte élete első és egyetlen győzelmét, amihez azért hozzájárult az is, hogy tíz körrel a vége előtt a versenyben vezető Schumacher autója lelassult. Maga Alesi sem tudta, hogy milyen előkelő helyen van, a versenymérnöke nem tudott megfelelő tájékoztatást adni, mert nem volt rá elég ideje. Csak akkor vette észre, mi történt, amikor a nézők álló ovációban törtek ki. Alesit elöntötték az érzelmek, és hogy még szebb legyen a befutó, az autójából kifogyott ugyan az üzemanyag a célegyenes átszakítását követően, de Schumacher a Benettonján vitte be őt a boxutcába. Alesi 67 verseny után tudott nyerni a Ferrarival, ennél hosszabb nyeretlenségi szériája a csapattal legközelebb csak Felipe Massának lett. A brit nagydíjon is második lett, ezután azonban többször kiesett, ráadásul a csapat bejelentette, hogy a helyére 1996-tól leigazolják Michael Schumachert, ami csapásként érte őt. A belga és az olasz nagydíjakat is az élről kellett feladnia az autója meghibásodása miatt, a portugál nagydíjon pedig éles vitája volt Jean Todt csapatfőnökkel, aki csapatutasítást adott, hogy Bergernek kedvezzen. Az európai nagydíjat is esélye lehetett volna megnyerni, de az üzemanyag elfogyása miatt két körrel a vége előtt visszaesett. Japánban remek versenyt futott az esőben, annak ellenére, hogy kiugrott a rajtnál (amit ő nem ismert el) és ezért kapott egy stop-and-go büntetést. Végül mégis idő előtt ért véget utolsó ferraris versenye, mert egy meghibásodás miatt összeütközött Schumacherrel és kiesett. A bajnokságban az ötödik helyen végzett.
Benetton Formula (1996–1997) bélyegkép|Alesi az 1997-es olasz nagydíjon második lett Az 1996-os idényt Alesi már a Benetton csapatnál kezdte, és vele tartott Berger is, aki nem szeretett volna kettes számú pilóta lenni Schumacher mellett. Ugyan a csapat volt a konstruktőri címvédő, már ők is éppen egy olyan lefelé tartó spirálban voltak, mint a Ferrari a kilencvenes évek elején - sok munkatársuk elment Schumacherrel, és idény közben sem fejlesztettek. Mindennek ellenére Alesi az idény során nyolcszor is dobogóra állhatott, közülük háromszor a második helyen (a brazil, a spanyol és az olasz nagydíjakon, utóbbit akár meg is nyerhette volna, de rosszabb volt a versenystratégiája, mint Schumachernek). A bajnokságot a negyedik helyen zárta, ez volt élete legjobb eredménye.
Nem volt túl jó a kapcsolata Flavio Briatore csapatfőnökkel már 1996 során se, de 1997 elején az közölte is vele, hogy ez az év az utolsó esélye, hogy jó eredményeket szállítson. A szezon előtti teszteken a Benetton jónak tűnt, az idény mégis felemás volt. Rögtön az ausztrál nagydíjon azért esett ki, mert elfogyott az üzemanyaga, és hiába próbálta a csapat öt körön keresztül is kihívni őt a boxba, nem jött be. A következő négy versenyen is összesen három pontot szerzett, de aztán több erős dobogós helyezéssel feljött a bajnoki összetettben egészen a harmadik helyig. Volt még néhány furcsa incidense, mint amikor a francia nagydíjon leszorította David Coulthardot a pályáról, vagy amikor az osztrák nagydíjon nagy távolságról fékezett be Eddie Irvine előtt, ami miatt össze is ütköztek és a manővere vizsgálat alatt állt. A szezon csúcspontja az olasz nagydíjon szerzett pole pozíciója volt, amit a rajongók annak ellenére ünnepeltek diadalittasan, hogy a francia már nem a Ferrari versenyzője volt - a versenyen végül rossz boxstratégia miatt csak második lett. A bajnokságot a negyedik helyen zárta, igaz, ehhez az is kellett, hogy Schumachert kizárják az egész idényből.