A Vámpírok bálja (németül: Tanz der Vampire) Roman Polański 1967-es azonos című filmjének musicalváltozata. A színpadi változat ősbemutatója 1997-ben a bécsi Raimund Színházban volt, ahol minden este telt házas előadást tartottak. A darab sikere után Stuttgart és Hamburg színházaiban is bemutatásra került, és a német közönség egyik legkedveltebb musicalévé vált, „kultmusical”-ként aposztrofálták.
Még a hamburgi bemutató előtt Tallinnban és a Broadwayn is bemutatásra került, de ez utóbbi jelentősen átdolgozott előadás megbukott az amerikai közönség előtt. Varsóban mérsékeltebb sikert aratott, majd Tokióban vitték következőleg színre. 2007-ben Budapesten, a PS Produkció mutatta be a Magyar Színház épületében, ahol azóta is nagy sikerrel fut. Bár évente mindössze két szezonban (téli és nyári) láthatja a közönség, mégis Magyarország előadásává nőtte ki magát, olyannyira, hogy több magyar szereplő a németországi (Oberhausen) előadásban is szerepet kapott, míg a magyar díszlet a belga előadásokat fogja gazdagítani. A világon eddig több mint ötmillió nézőt vonzott a színházakba, ez a látványos díszlettel és táncbetétekkel valamint fülbemászó dallamokkal tarkított Polański-előadás.
A filmtől a színházig Roman Polański nagy sikerű azonos című filmje után közel 30 évvel készült el a színpadi adaptáció. Polański azzal a céllal állította színpadra a darabot, hogy ne merüljön feledésbe az eredeti, filmvásznon életre keltett vámpírtörténet és mert csodálta a vámpírokat, a halhatatlanságukat, az erotikájukat – azon belül is a nyak kiszívását, harapását – és mindezt kissé dermesztő horrorral fűszerezve. Azt, hogy a filmet musical formájában, német nyelven mutassák be Roman társproducerének Andrew Braunbergnek az ötlete volt. A feltétel az volt, hogy Roman Polański maga adaptálja át a filmet musicallé és ő legyen a bemutató rendezője. Rudi Klausnitzer intendáns irányításával Michael Kunze és Jim Steinman a film képi nyelvezetéből nagyszerű zenés jeleneteket, dalokat és kórusokat alkotott. Michael Kunzenak sikerült elkerülni a közhelyek alkalmazását a szövegben, párbeszédekben, dalokban. A színpadi történet hűen követi a filmbeli eseményeket és csak kisebb részekben van eltérés, mint például a szereplők karakterei sokkal változatosabbak a színdarabban, mint a filmben. A musicalben igényesen megformált és kidolgozott karakterek adják Polański gótikus ábrázolásának egyik csúcspontját. A karakterek között megtalálható az Einsteinre hasonlító, kissé ügyefogyott német professzor (Abronsius) és bukdácsoló segédje (Alfred) akik meg akarják váltani a világot és maguk sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy hová is csöppentek és korántsem biztos hogy céljukat elérik, valamint a zsidó és a homoszexuális vámpír is. De a főszereplő, a vámpírgróf (von Krolock), a markáns énekhangjával és megjelenésével vérfagyasztó hatást kelt. Komikus, erotikus, horrorisztikus, groteszk és drámai jelenetek követik egymást a történetben. 200px|thumb|left|A librettó Michael Kunze munkája Nem csak a karakterek, de a jelmezek is igen nagy odafigyeléssel lettek kiválasztva. megfigyelhető, hogy a történet elején egyszerűbb, hétköznapibb korabeli felöltők és kosztümök, míg a történet végére már szegecselt, lakkozott bőrkabátokban és bőrnadrágokban lépnek színpadra a vámpírok. De egy musicalben nélkülözhetetlen a tánc, melynek koreográfiáját Dennis Callahan alkotta meg, aki a Budapesten bemutatott darabhoz magyar tánclépéseket is belecsempészett a koreográfiába. A díszletre is nagy hangsúlyt fektetett az Oliver díjas William Dudley, aki fantáziadús, lenyűgöző, kísérteties és egyben tündérmesébe illő látványelemeket készített. A maszkokat és jelmezeket Sue Blane és Peter Greenway tervezte. A falusi házikótól a zord és gótikus, sötét és sejtelmes vámpírkastélyig szinte minden egyes kép, tárgy, díszlet a legnagyobb profizmussal lett kidolgozva, mígnem 1997 október 4-én a 600 jelentkezőből kiválasztott társulattal bemutatták a Vámpírok bálját Bécsben, a Raimund Színházban, ahol azonnal közönségsiker lett. A vámpírgrófot alakító néhai Steven Barton-t pedig minden idők legjobb Krolock grófjának tartják. A premieren jelen volt Roman Polański, Jim Steinman és Bonnie Tyler is, akik a színpadon is megköszönték a közönségnek az óriási tapsvihart. A bemutató után egyöntetű pozitív sajtóvisszhang jelent meg és Ausztria legnépszerűbb előadásává nőtte ki magát a vámpírtörténet ami aztán később Németországban folytatódott.
Zene 200px|thumb|left|Jim Steinman a "Rockzene Richard Wagnere" A musical teljes zenéje Jim Steinman munkája. Roman Polański Steinmant kérte fel, hogy írja meg a zenét a darabhoz, hiszen Steinmanhoz is közel állt a vámpíros, denevéres műfaj, amikor Meat Loaf Bat out of Hell lemezeit készítette, aminek visszatérő motívuma a denevér és a pokol. Polański szabad kezet adott Jimnek, de lekötötte, hogy bármilyen zene lehet, csak ne rock & roll. Steinmannak nem volt nehéz dolga, hiszen régi nagy világslágereit vette elő és többek között a Bonnie Tyler által sikerre vitt Total Eclipse of the Heart című dalának zenei alapjára építette a musical zenéjét. A Total Eclipse of the Heart egyes zenei alapjai többször is felcsendülnek. Amikor Steinman megmutatta Polańskinak a Carpe Noctem, a Szerelmi duett és a Finálé zenéjét, a neves rendező elégedett volt Steinman munkájával.
340px|thumb|right|Bonnie Tyler, Roman Polański és Jim Steinman a bécsi premier után A musical zenei stílusát tekintve eklektikus, a vad rockzenei illetve operaelemekkel ötvözve. Mint Steinman összes művére, a Vámpírok bálja musical zenéjére is rányomta a bélyegét a wagnerikus rock stílus, amelyben a klasszikus hangszerek – mint például a zongora – és a rockzenében használatos hangszerek, az elektromos gitár és az üstdobok keveréke adja a tipikusan Steinman műveire jellemző zenei összhatást.
De nem csak Bonnie Tyler világslágerét használta fel Jim Steinman újra, hanem Meat Loaf 1993-as Bat out of Hel II. Back Into Hell című lemezéről (melynek producere Steinman volt) az Objects In The Rear View Mirror May Appear Closer Than They Are című dalának átiratát a darabban von Krolock gróf énekli egy sírkertben. A darab fináléja szintén egy korábbi sláger az 1984-es Streets of Fire (Utcák a tűzben) című mozifilm végén csendül fel Tonight Is What It Means To Be Young címmel.
Kisebb hasonlóság figyelhető meg Steinman egyik korábbi, Angliában szintén nagy sikerrel futó musical (Whistle down the Wind) egyik dala közt, melyet Andrew Lloyd Webberel készített közösen és a Vámpírok bálja fináléja között. A vámpír finálé eredeti verziója 1984-ben jelent meg, egy amerikai film betétdalaként és valószínű, hogy a Webber musicalben felcsendülő Tyre Tracks and Broken Hearts és a Kiss is a Terrible thing to Waste (előbbit Bonnie Tyler utóbbit pedig Bonnie és Meat Loaf énekli közösen) dalok is az 1984-es felvétel alapjaira épültek. Megfigyelhető, hogy mindkét musicalben ezek a dalok a legdinamikusabbak, illetve mindhárom dal utolsó háromnegyedének üteme teljesen megegyezik.
A történet főbb szereplői
Von Krolock gróf: a vámpírkastély ura Sarah:a zsidó fogadós lánya Professzor Abronsius: a mindenre elszánt vámpírvadász Alfred: a professzor kissé botladozó segédje Chagal: a zsidó fogadós Rebecca: a fogadós féltékeny felesége Magda: szolgáló a fogadóban és Chagal szeretője Herbert: Krolock gróf homoszexuális fia Koukol: Krolock gróf hű szolgája
Cselekmény
1. felvonás Valahol az erdélyi havasokban két utas bolyong a hóviharban. Alfred, az ifjú asszisztens kétségbeesetten szólongatja mesterét, Abronsius professzort, félvén, hogy az idős tudós a jegyzeteivel foglalkozva lemaradt és megfagy végül. Kint kegyetlen a hideg, de odabenn, Chagal fogadójában forró a hangulat. A vendégek és a háziak dallal köszöntik oltalmazójukat, a konyhaművészetet, az egészségmegőrzést és a férfiúi tetterőt egyaránt szolgáló, csodálatos fokhagymát. A dal végén behozzák a jégcsappá fagyott utazókat: Abronsius professzort és az asszisztensét, Alfredot.
Abronsius, ahogy magához tér, azonnal észreveszi a rengeteg fokhagymát. Számára ez jelzés: tudja, hogy közel járnak céljukhoz, a vámpírok lakta kastélyhoz. Chagal, a fogadós tagadja a kastély létezését, de örömmel kínál szállást Abronsiuséknak. A „lakosztály” bemutatásakor egy kis malőr adódik: a fürdőkádat éppen Chagal lánya, Sarah foglalta el. Apja parancsára Sarah a szobájába megy, Chagal még be is szegezi leánya ajtaját, miközben arról énekel, hogy milyen nehéz egy lányos apa sorsa, főképp, ha a leánygyermek szép.
Alfredot elbűvölte Sarah szépsége és a lánynak is tetszik a fiú. Miközben ők ébredő érzelmeikről dalolnak, Chagal kiszökik a hitvesi ágyból és a szolgálólányhoz, Magdához csörtet be némi testi örömöt remélve. Magdát azonban taszítja Chagal mohó közeledése, és mivel a fogadós neje, Rebecca is felébredt közben, Chagalnak vissza kell térnie hálószobájukba. Időközben Abronsius is felneszelt a lépések zajára, de „nyomozása” csak azt eredményezi, hogy a férjére leső Rebecca őt is fejbe veri a sötétben.
A vámpírkastély ura: Krolock gróf, a maga sajátos módján szintén szenvedélyes érzelmeket táplál Sarah iránt. „Kettőnket már egy lépés választ csak el” – szólítja meg az éjszakából a lányt, miközben társai, a friss vérre szomjazó vámpírok saját sorsukról énekelnek. A tiszta reggeli napsütésben Chagal és háznépe boldogan végzi napi munkáját. Egy rémisztő figura, Koukol megjelenése zavarja meg idilljüket. Koukol, aki a gróf szolgája gyertyákért jött, de kihasználva az alkalmat, Saraht is emlékezteti a közelgő estére. Abronsius és Alfred jönnek ki a házból és látják Chagalékat mennyire megrémítette Koukol látogatása. A professzor azonnal rájön az összefüggésre és az igazságról, a tudomány diadaláról szóló áriájával valósággal elsöpri a fogadósék átlátszó tagadását. Mondhatnak akármit, ő már tudja, a kastély és ura, a gróf, itt van a közelben!
bélyegkép|250px|jobbra|Egyházi Géza, Andrádi Zsanett Közeleg az este. Alfred fürdeni készül és a szobájából kiszökő Sarah meglepi a fiút. Alfred azt hiszi, hogy szerelmük beteljesülése következik, pedig a lány csak a fürdés gyönyörűségére vágyik. Ahogy Sarah a kád illatos vízébe merül, csábító angyalként megjelenik Krolock gróf és meghívja a lányt a kastélyba, az éjféli bálra. Alfred még időben lármázza fel Abronsiust és Chagalékat. A gróf elillan, Sarah nyaka – egyelőre – sértetlen marad. Megígéri apjának: többé nem fürdik!
A ház elcsendesül. Kint Koukol jelenik meg és egy csomagot hagy az ajtó előtt Sarah részére. Sarah kisurran az ajándékért, ám közben Alfred is kijön a házból, remélve, hogy hívására az ablakban megjelenik majd a lány. „Kint vár az élet, csak ott kint vár a szabadság!” – éneklik a fiatalok, de Sarahnak mindez más jelent: a gróf és a báli éj vonzása erősebb, mint a fiú iránti érzelme, Visszaküldi Alfredot a házba kedves szivacsáért és ahogy a fiú eltűnik, kibontja a csomagot. Az ajándékba kapott, csodás, vérpiros csizmákat felhúzva, Sarah már a bálban érzi magát. Látja a vendégsereg furcsa és vad táncát és hiába fohászkodik odabent az őt féltő család, a lány végül elindul a kastély felé. Alfred most elkésik a riasztással és csak a kétségbeesett apa, Chagal rohan a lány nyomában a fagyos éjszakai rengetegbe.
Chagalt holtan hozzák vissza a házba. Vámpírfogak harapása végzett vele – állapítja meg Abronsius professzor. A férjét sirató Rebecca nem engedi, hogy a tudós nyársat verjen Chagal szívébe, így aztán amikor Magda is elbúcsúzik a magára hagyott tetemtől, az vámpírként feltámadva őt sebzi halálra újonnan nőtt fogaival. Abronsius és Alfred felfedezi Chagal tettét, el is kapják az élő-halott fogadóst, de az megint megússza szíve átdöfését, mivel Alfred tőle remél útbaigazítást a kastély, a gróf és persze Sarah felé.