A Star Trek: Hazatérés (Star Trek IV: The Voyage Home) (Paramount Pictures, 1986) a negyedik azon tudományos-fantasztikus filmek közül, amelyek a Star Trek című televíziós sorozatra épülnek. Befejező része azon cselekménytrilógiának, ami a Űrszekerek II: A Khan bosszújával kezdődött, és a Spock nyomában című filmmel folytatódott. A filmet a Star Trek rajongók gyakran úgy emlegetik, mint azt a részt, "amelyikben a bálnák vannak".
A szereplők
Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron, 1992) James T. Kirk kapitány William Shatner Szersén Gyula Mr. Spock elsőtiszt Leonard Nimoy Kristóf Tibor Dr. Leonard McCoy orvosi tiszt DeForest Kelley Uri István Montgomery Scott főgépész James Doohan Láng József Hikaru Sulu kormányos George Takei Usztics Mátyás Pavel Chekov navigátor Walter Koenig Kassai Károly Uhura kommunikációs tiszt Nichelle Nichols Zsolnai Júlia Christine Chapel főnővér Majel Barrett Magda Gabi Janice Rand tiszt Grace Lee Whitney Prókai Annamária Sarek nagykövet Mark Lenard Velenczey István Amanda Grayson Jane Wyatt Győri Ilona Dr. Gillian Taylor Catherine Hicks Hűvösvölgyi Ildikó Klingon nagykövet John Schuck Tolnai Miklós Föderációs elnök Robert Ellenstein Szabó Ottó Cartwright admirális Brock Peters Melis Gábor Saavik Robin Curtis Kiss Erika
A történet
Egy óriási idegen szonda érkezik a Földhöz, és különlegesen erős jeleket sugároz a planétára, melynek következtében elszívja a közelben lévő hajók energiáját, és felforralja a tengereket. James T. Kirk admirális és csapata éppen Spockért megy a Vulcanra, amikor értesülnek a flottától a Földnél kialakult helyzetről. Kirk tudja, hogy a flotta nem fogja örömmel fogadni, hiszen a USS Enterprise megsemmisült, ezért az előző kalandból zsákmányolt klingon hajóval indulnak a Föld felé.
Spock, aki szellemileg még mindig regenerálódik, rájön, hogy az idegen szonda a hosszúszárnyú bálnákkal próbál kapcsolatot felvenni. Ezeket az élőlényeket azonban az emberiség három évszázaddal ezelőtt, a vadászatnak köszönhetően kiirtotta, így a szonda számára választ csak úgy biztosíthatnak, ha visszautaznak az időben.
Kirk parancsba adja, hogy kezdjenek az űrhajóval a Nap körül nagy sebességgel keringeni, mert így a csillag nagy gravitációs tere, és a fénysebességnél gyorsabb haladás révén visszautazhatnak az időben. A művelet sikerrel zárul, melynek köszönhetően 1986-ban találják magukat. A legénység a hajót álcázza, és leszállnak a kaliforniai San Franciscóban (a Golden Gate Parkban). Szerencsére a közelben rábukkannak két bálnára, melyek alkalmasak a szondával való kommunikációra, továbbá olyan alapanyagokra, melyekkel megépíthető a bálnák szállítására szolgáló medence.
Kirk és Spock elnyeri dr. Gillian Taylor bálnabiológus támogatását is, aki a bálnákat gondozza a sausalitói Tengerek élővilága aquaparkban.
Miután leküzdötték a legfőbb gondokat (beleértve azt is, hogy meggyőzzék Taylort arról, hogy a jövőből jöttek), az Enterprise legénységének sikerül kimenteni két bálnát a tengerből, akiket közben szabadon engedtek az aquaparkból és bálnavadászok fenyegetik őket. Ezután visszatérnek a jövőbe és a bálnák segítségével megmentik a Földet.
A siker ellenére a legénység hadbíróság elé kerül, mivel több szabályt is súlyosan megszegtek akkor, amikor az előző filmben engedély nélkül indultak el az Enterprise-zal. A vádlottakat hősies tetteik miatt felmentik, kivéve Kirk admirálist, akit „büntetésből” lefokoznak kapitányi rangra, és a USS Enterprise-A-ra vezénylik. Dr. Taylor, aki a legénységgel együtt tért vissza a 23. századba, úgy dönt, hogy belép a csillagflottába, mint tudományos tiszt.
Érdekességek Azt a jelenetet, amelyben Chekov és Uhura a járókelőktől kérdezik, hogy merre találják az almedai támaszpontot (és benne egy nukleáris reaktort), rejtve vették fel. Így a rendőr, aki teljes bambultsággal és meglepődéssel tekint rájuk, nem színész, hanem egy igazi rendőr. Reakciója betudható annak is, hogy Chekov nagyon erős orosz akcentussal beszélt, és a film ezen része 1986-ban játszódott. A nő, aki végül szóba áll velük szintén az utca embere volt, nem pedig színész. A buszon hangosan zenét hallgató punkot, akit végül Spock hallgattat el, a film társproducere, Kirk Thatcher játszotta el. Ő írta a rádiójából szóló számot is, továbbá a vulkáni számítógép hangját is ő kölcsönözte. A karakter szintén Thatcher alakításában több évtizeddel később a Star Trek: Picard sorozatban is feltűnik, humoros utalásként erre a filmre. A kórházban a hangosbeszélőn dr. Sandi Zobert keresik. Sandi Zober valójában Leonard Nimoy akkori felesége volt (bár nem orvos, hanem maga is színész). A filmben szerepel a USS Enterprise CVN-65 nevű hajó is, ami igazából a USS Ranger CV-61 volt, mivel az Enterprise épp a tengeren volt a forgatás idején. A filmben feltűnő, Miranda osztályú csillaghajónak, a USS Saratogának (NCC-1867) egy afroamerikai nő a kapitánya, megelőzve a Star Trek: Voyagert az első női parancsnok tekintetében a Star Trekben. Igaz, csak rövid ideig szerepel, ezért nevet sem adtak neki, és az őt játszó színésznő, Madge Sinclair neve sem szerepel a stáblistán. (Később kiadott regényekben végül nem hivatalosan Margaret Alexandernek nevezték el.) Emellett Sinclair játssza a TNG sorozatban Geordi La Forge anyját, Silvia La Forge kapitányt is.Madge Sinclair Memory Alpha (Érdekesség még, hogy sokkal később ugyancsak Miranda jellegű és ugyancsak Saratoga nevű csillaghajó volt az, amelyiken Benjamin Sisko szolgált korábban, mielőtt azt a borg elpusztította volna. A hajó regisztrációs száma viszont értelemszerűen már más, NCC-31911 volt.) Cartwright admirális is feltűnik, csakúgy mint a későbbi Star Trek VI: A nem ismert tartomány című filmben, akit itt is Brock Peters alakít. Ugyanígy ebben a két filmben alakítja John Schuck is a klingon nagykövetet.
Jegyzetek
További információk
Kategória:Star Trek-filmek Kategória:San Franciscóban játszódó filmek