Cambrai (kiejtése kb. „kambré”; hollandul: Kamerijk) város Nord megyében. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.
Története Ókor A települést először a római korban, a 4. század közepén említették Camaracum néven, a nervik városaként, akiknek a központja Bagacumban (a jelenlegi Bavay) volt abban az időben. A 4. század közepén az észak felől fenyegető frank támadások ellen a rómaiak erődöket építettek a Köln, Bavay, Cambrai, Boulogne-sur-Mer út mentén. Így Cambrai fontos stratégiai szerepet kapott. Az 5. század elején a város lett a nervik adminisztratív központja Bavay helyett, talán mert az utóbbi túlságosan ki volt téve a frankok támadásainak, ennek következtében túl sok károsodás érhette. A kereszténység hozzávetőleg ugyanebben az időszakban terjedt el a városban, a nervik Superior nevű püspökét említik a 4. század közepén, akiről azonban semmi közelebbit nem tudunk.
430-ban a száli frankok Hosszúhajú Chlodion vezetésével elfoglalták a várost. A 6. század elején rokonaitól való megszabadulás útján I. Chlodvig kezdett hozzá a frank királyságok egyesítéséhez. Ezen rokonok egyike volt Ragnacharius, aki egy apró királyságot irányított Cambrai-ból. Középkor 870-ben a normannok pusztították el a várost.
A középkorban a cambrai-i egyházmegye Lotaringiának ahhoz a részéhez tartozott, amely különféle hányattatások után 940-ben a Birodalom német feléhez került, és 941-ben I. Ottó német-római császár biztosította Cambrai püspökének mindazokat a kiváltságokat, melyeket korábban a frank királyoktól is megkaptak. A cambrai-i egyházmegye a középkorban óriási hatáskörrel rendelkezett. Területe hozzávetőleg egybeesett Brabant megyével (Brüsszel és Antwerpen is területéhez tartozott), magában foglalta Németalföld középső részét. A püspökségnek korlátozott világi hatalma is volt.
A kalandozó magyarok Bulcsú horka vezetésével 954. április 6-án ostromolták meg Cambrai-t, amelynek erős római falait Fulbert püspök védte. Háromnapi rohamozás után a magyarok számára kudarccal végződött az ostrom.
1007-ben II. Henrik német-római császár Cambrai püspökét hatalommal ruházta fel Cambrésis grófság felett, így a püspök lett a grófság tizenkét főrendjének a hűbérura.
Árpád-házi Szent Erzsébet arany és ezüst adományt küldött a városnak, segítve a régi, háborús és természeti károktól már akkor megviselt katedrális szentélyének megépítését. A katedrális levéltára szerint de Fontaine cambrai-i püspök, aki Szent Erzsébet halálakor a frankfurti udvarban tartózkodott, magához vette, majd eljuttatta a hercegnő szívét Cambrai-ba, Erzsébet végrendeletének megfelelően. Az ereklyét a székesegyház főoltárába helyezték, s ott őrizték az 1235. november 19-ei szentté avatásig. Ma a kereszthajóban egy ablakfestmény látható a szent ábrázolásával. Az egyik belvárosi utcát eredetileg Rue Sainte Elisabeth-nek nevezték, de később – cambrai-i születése miatt – mégis Louis Blériot utcának keresztelték át. A városvezetés kárpótlásul emléktáblát helyezett el az utcában.
Újkor 1508. december 10-én itt kötötték meg a Velencei Köztársaság ellen a cambrai-i ligát II. Gyula pápa, Franciaország, a Német-római Birodalom és Spanyolország részvételével.
1529. augusztus 5-én a cambrai-i Saint-Pol palotában kötötték meg a „hölgyek békéjét”, amely lezárta a cognaci liga háborúját (1526–30).
II. Fülöp spanyol király kívánságára 1559-ben új érsekséget hoztak létre Malines-ben (Mechelen) és 11 másik egyházmegyéből annak érdekében, hogy ez elősegítse a küzdelmet a reformáció ellen. Ez a változtatás nagymértékben korlátozta a cambrai-i egyházmegye határait, ezért Cambrai püspökét kárpótlásul szintén érsekké nevezték ki, akinek a Saint Omer-i, a Tournai-i és a namuri püspökök lettek a segédpüspökei.
A város védműveinek kiépítése a középkorban is folytatódott. Annak ellenére, hogy részben még középkori erődítésekkel rendelkezett, spanyol védői két francia ostromot (1649-ben és 1657-ben) is sikerrel vertek vissza a 17. században. Harmadik alkalommal azonban XIV. Lajos francia király személyes részvétele mellett, Vauban hadmérnök irányításával 1677. április 5-én a francia csapatok bevették a várost. A következő évben a terület hivatalosan is 630 év után újra francia fennhatóság alá került.
Fontos megemlíteni Cambrai nagyszerű zenetörténetét, különösen a 15. század jelentős ebből a szempontból. Az itteni székesegyház zenei központ szerepét töltötte be egészen a 17. századig, itt voltak Németalföld legélénkebb zenei intézményei, a burgundiai iskola számos zeneszerzője vagy itt nőtt fel, és tanulta mesterségét e városban, vagy ide tért vissza tanítani. 1428-ban Luxemburgi Fülöp kijelentette, hogy az itteni székesegyház a legnagyszerűbb az összes keresztény közül, mivel olyan kitűnő az éneklés, oly fényes, és harangjai oly édesen szólnak. A 15. század leghíresebb európai zenésze, Guillaume Dufay a székesegyházban tanult 1409 és 1412 között, majd számos Itáliában eltöltött év után 1439-ben ide tért vissza. Más olyan zeneszerzők, mint Johannes Tinctoris és Johannes Ockeghem is Cambrai-ba jöttek tőle tanulni. További, a székesegyházban tanult híres 15. századi zeneszerzők voltak: Nicolas Grenon, Alexander Agricola, Jacob Obrecht. A 16. században pedig Philippe de Monte, Johannes Lupi, és Jacobus de Kerle működtek falai között. Mivel a viszonylag közeli Brugge idővel elvesztette az észak-európai gazdasági központ szerepét, ezért a környező területek is szegényebbé váltak, ezzel együtt a kulturális élet is hanyatlott. A székesegyház 1796-ban a francia forradalom során megsemmisült, de levéltára fennmaradt, anyagát jelenleg Lille-ben őrzik.
19–20. század Az 1802-es cambrai-i konkordátum visszaminősítette Cambrai-t egyszerű püspökséggé, amelyet a párizsi érsekség alá rendeltek. 1841-ben azután ismét érsekséget szerveztek Cambrai-ból, amelynek Arras lett a segédpüspöksége.
Az első világháború során a város közelében zajlott a cambrai-i csata 1917. november 20. és december 3. között, amely a tankok első, nagy tömegben történő sikeres bevetéséről vált nevezetessé.
Híres emberek Itt született Charles-François Dumouriez (1739–1823), Franciaország tábornoka. Itt született Louis Blériot (1872–1936) pilóta, óceán-repülő. Itt született Henri de Lubac (1896–1991) francia jezsuita pap és bíboros, a XX. század egyik legbefolyásosabb teológusa.
Lásd még Cambrai grófjainak listája Cambrai-i csata
Testvérvárosai Houma – Louisiana, Amerikai Egyesült Államok Châteauguay – Québec, Kanada Kamp-Lintfort – Németország Esztergom – Magyarország Gravesend – Kent – Anglia
Jegyzetek
Források David Fallows – Barbara H. Haggh: Cambrai, Grove Music Online ed. L. Macy (Accessed December 18., 2005) „Cambrai” szócikk, Encyclopedia Britannica, 11th ed. New York, Encyclopedia Britannica Co., 1910. Histoire de Cambrai, dir. Louis Trénard, Presses Universitaires de Lille, 1982. Az egyházmegye története Új Ember (Árpád-házi Szent Erzsébet)
Kapcsolódó szócikkek Gare de Cambrai-Annexe
Kategória:Nord megye települései