A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1836-ban, a Loxia nembe Loxia Pyrrhula néven.

Alfajai A süvöltő alfajainak meghatározása korántsem egységes a természettudósok között. Egyes tudósok csak kettő, míg mások 10 alfajt különböztetnek meg. Ezen kívül három alfaj esetében felmerült, hogy önálló fajokként ismerjék el őket, de ez a nézet még nem terjedt el mindenütt.

északi süvöltő (Pyrrhula pyrrhula pyrrhula) (Linnaeus, 1758) – Észak-Eurázsiai alfaj, Skandináviában, Európa keleti részén és Közép-Szibériában él, keletre egészen az Ohotszki-tenger partvidékéig elterjedt. Nagyobb a többi alfajnál. európai süvöltő (Pyrrhula pyrrhula europaea) (Vieillot, 1816) – az európai kontinens java részén ez az alfaj él, előfordul Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaország keleti részén és Németországban. angol süvöltő (Pyrrhula pyrrhula pileata) (MacGillivray, W, 1837) – a Brit-szigeteken honos alfaj ibériai süvöltő (Pyrrhula pyrrhula iberiae) (Voous, 1951) – az Ibériai-félsziget északi részén és a Pireneusokban fordul elő. kaukázusi süvöltő (Pyrrhula pyrrhula rossikowi) (Derjugin & Bianchi, 1900) – Kisázsia északi részén és a Kaukázus vidékén élő alfaj kaszpi süvöltő (Pyrrhula pyrrhula caspica) (Witherby, 1908) – a Kaszpi-tenger déli és keleti partvidéke mentén elterjedt alfaj. Cassin-süvöltő (Pyrrhula pyrrhula cassinii) (Baird, SF, 1869) – Kamcsatkában, a Kuril-szigetek északi szigetein és az Ohotszki-tenger északi partvidékén élő alfaj.

A következő három alfajt egyes rendszerekben önálló fajokként ismerik el, míg más rendszerek csak a süvöltő alfajaiként kezelik őket.

szürke süvöltő (Pyrrhula pyrrhula cineracea) (Cabanis, 1872) – Szibéria déli részén, az Altajban és Mongólia északi részének hegyvidéki területein honos. mandzsúriai süvöltő vagy más néven japán süvöltő (Pyrrhula pyrrhula griseiventris) (Lafresnaye, 1841) – Japán szigetei közül Hokkaidón és Honsún, valamint az Usszuri-földön és az Amur vidéken elterjedt. szahalin-szigeti süvöltő (Pyrrhula pyrrhula rosacea) (Seebohm, 1882) – Szahalin

Korábban szintén alfajként kezelt, de mára általánosan elfogadottan külön fajjá nyilvánított taxon :

azori-szigeteki süvöltő (Pyrrhula murina) – kizárólag São Miguel szigetén él, mely az Azori-szigetek tagja. Tollaiban nincs vörös színe. Mára nagyon megritkult a Természetvédelmi Világszövetség a "kihalással közvetlenül veszélyeztetett" kategóriába sorolja. Egyedszáma valószínűleg 100 alatt van.

Előfordulása Európában és Ázsiában, Írországtól Japánig általánosan elterjedt. Az északi populációk télen délre vonulnak. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint legelők, vidéki kertek, városi parkok és temetők.

Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon rendszeres, de kis számú fészkelő, vonuló, de telelő egyedei is megfigyelhetők.

Megjelenése Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 22–29 centiméter, testtömege pedig 16–38 gramm. A hímnek az alsó része élénk rózsaszínű, fartöve fehér, feje fekete és hátszíne kékesszürke, a tojó hasonlít a hímhez, de sokkal egyszerűbb színezetű. Csőrük rövid és lekerekített, éles élű, alkalmas a magvak és rügyek fogyasztásához. bélyegkép|210px|A hímbélyegkép|200px|és a tojó

Életmódja Fák és lágy szárú növények magvait, rügyeit, valamint bogyókat fogyaszt leginkább. Kedvence a kőris és a juharfa magja. 2-4 évet él.

Szaporodása Egyéves korban lesz ivarérett, a költési időszak áprilistól augusztusig tart. Évente kétszer költ 4-5 halványkék, vörös foltos tojást. A fióka 12-14 nap után repül ki. bélyegkép|190px|Tojásai Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még nagy, de csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke .

Jegyzetek

Források

További információk Képek az interneten a fajról Ibc.lynxeds.com – videók a fajról Xeno-canto.org – a faj elterjedése és hangja Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: pages 171–172. IOC

Kategória:Pyrrhula Kategória:Madárfajok Kategória:Európa madarai Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Magyarország madarai Kategória:Románia madarai Kategória:Ázsia madarai