A decemviri (Decemviri consulari protestate legibis scribundis) egyedi feladat elvégzésére létrehozott testület a Római Köztársaságban.
A decemviri létrejötte
Az i. e. 5. század közepén Terentius Arsa tribunus megkísérelte a hatályos törvények közzétételét, ami nagy ellenállásba ütközött. Ezért i. e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki a consulok helyett.
A decemviri működése I. e. 451-ben-ben felfüggesztették az alkotmányos rendet, megszüntették az összes „rendes” magistratus működését és a tíz tekintélyes patrícius consuli hatalommal felruházott testülete intézte az állami ügyeket (decemviri legibus scribundis). A törvények egységes rendszerbe foglalását nem tudták egy esztendő alatt végrehajtani, ezért a Decemviri testület működését egy évvel meghosszabbították és az új testületnek már öt patrícius és öt plebejus lett a tagja. A hagyományok szerint ez a testület visszaélt hatalmával és a felháborodás megfosztotta őket hatalmuktól. (A kutatók nagy része nem erősíti meg a decemviri működésének meghosszabbítását és az ezzel kapcsolatos történteket.)
A decemviri tagjai
Az eredeti megalakiláskor i. e. 451-ben:
Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus, consul Titus Genucius Augurinus, consul Titus Veturius Crassus Cicurinus Gaius Iulius Iullus Aulus Manlius Vulso Servius Sulpicius Camerinus Cornutus Publius Sestius Capito Vaticanus Publius Curiatius Fistus Trigeminus Titus Romilius Rocus Vaticanus Spurius Postumius Albus Regillensis
Tagjai az átalakulás után i. e. 450 – 449 között:
Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus Marcus Cornelius Maluginensis Marcus Sergius Esquilinus Lucius Minucius Esquilinus Augurinus Quintus Fabius Vibulanus Quintus Poetelius Libo Visolus Titus Antonius Merenda Caeso Duillius Longus Spurius Oppius Cornicen Manius Rabuleius
A decemviri működésének eredménye Létrehozták a tizenkét táblás törvények néven ismertté vált gyűjteményt, melynek középpontjában a magántulajdonnal kapcsolatos kérdések álltak. A törvények szövege nem maradt fenn eredeti teljességében, mert a dokumentumok egy barbár betöréskor megsemmisültek, de a későbbi jogászi gyakorlatból, a nyelvészek idézeteiből és más tartalmi kivonatokból a következők szerint rekonstruálták őket: 1-2: perrendtartás 3: az adóssági eljárás 4: házasságjog 5: örökösödés, gyámság 6-7: birtokjog, adásvétel 8: vagyoni károsodás (lopás, rablás) és kártérítés 9: törvénykezés, joghatóság 10: városrendészeti ügyek, a temetkezés szabályozása 11: a hivatalos naptár 12: zálogjog; a rabszolgák által okozott károk
A törvények megnevezése (Legus duodecim tabularum vagy Duodecim tabulae) jelentősen eltér a későbbi gyakorlattól, ahol az előterjesztő nemzetségnevét és a törvény tárgyát tüntették fel. A tizenkét táblás törvények jelentőségét jelzi, hogy a későbbi császárkori jogászok is a magánjog és a közjog alapjának tekintették (fons omnis publici privatique iuris). A római gyerekek írás-olvasás oktatása a törvény szövege alapján történt.
Források
Ferenczy István – Maróti Egon – Hahn István: Az ókori Róma története.Tankönyvkiadó, Budapest, 1992. Majoros József: Római élet.Gemini Budapest Kiadó.1996.
Kategória:Római kormányzat