Granada (görögül Ἐλιβύργη, latinul Illiberis) város Spanyolországban, a Sierra Nevada lábánál, illetve az azonos nevű tartomány székhelye Andalúzia autonóm közösségében.
A település a Vega de Granada régió központi részén, 680 m tengerszint feletti magasságon fekszik. A Betikai-hegység és a Genil folyó által körülölelt széles medencében, az Ibériai-félsziget legmagasabb hegyvonulatának, a Sierra Nevadán a lábánál helyezkedik el, ami meghatározza a település éghajlatát is. A városa egyike a harmincnégy településnek, amelyek együttesen a Granadai Nagyvárosi övezetet alkotják, mely magába foglalja Granada, Lancha del Genil, El Fargue és Bobadilla településeket.
Granada Andalúzia, Ceuta és Melilla Legfelsőbb Bíróságának székhelyéül szolgál – mely a legmagasabb regionális igazságszolgáltatási szerv. Székhelye továbbá a Granadai Egyetemnek, a Granadai Érsekségnek, a Kelet-andalúziai Rendőr főkapitányságnak és a Spanyol Fegyveres Erők Hadseregének Kiképzési és Oktatási Parancsnokságának.
Lakossága 2019-ben főt számlált, ebből nő és férfi. A városnegyedek sokban különböznek egymástól, részben az együtt élő kultúrák és vallások sokszínűsége miatt, részben a 20. században folyamatosan zajló városiasodás következtében, mely a kilencvenes években ért véget. A legfontosabb városnegyedek: a Zaidín, a La Chana, a Centro-Sagrario, a Realejo, az Albaicín, a Sacromonte és a Cartuja.
Műemlékeinek, valamint a Sierra Nevada síközpont közelségének, az Alpujarras néven ismert történelmi régiónak és a szintén népszerű földközi-tengeri Costa Granadának nevezett strandjának köszönhetően Granada városa kiemelkedő jelentőségű turisztikai központ. Történelmi építményei közül az Alhambra erőd és palota az ország egyik legfontosabb műemléke, melyet 1984-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított a Generalife néven ismert kertjével és az Albaicín városnegyeddel együtt. A granadai katedrálist Spanyolország első reneszánsz templomának tekintik. A katedrálishoz tartozó királyi kápolnában, a Katolikus Királyok, I. Izabella kasztíliai királyné és II. Ferdinánd aragóniai király, valamint I. „Őrült Johanna” kasztíliai királynő és I. Fülöp, „Szép Fülöp” kasztíliai király sírjai találhatók.
A várostól délre fekszik az Egészségtudományi Technológiai Park (PTS), az a komplexum, amely amellett, hogy a tartomány legnagyobb kórházának - a San Cecilio Egyetemi Kórháznak - ad otthont, az orvosbiológiai kutatás területén kutatóközpontokat, egyetemi karokat és az ipart is összefogja.
A tömegközlekedés tekintetében a település metrórendszere igen egyszerű: a metró keresztirányban fut át a városon és összeköti Granadát a főbb környező településekkel, Albolote-tól Armilláig, valamint a repülőtérrel is. A város összeköttetésben van továbbá a spanyol gyorsvasútvonallal az Antequera-Granada vonal révén.
Fekvése A következő önkormányzatokkal határos: Atarfe, Maracena, Pulianas, Jun, Víznar, Huétor Santillán, Beas de Granada, Dúdar, Pinos Genil, Cenes de la Vega, Huétor Vega, La Zubia, Ogíjares, Armilla, Churriana de la Vega, Vegas del Genil és Santa Fe. A település a Granadai-medence legkeletibb részén fekszik, a Sierra Nevada lábánál, a Betikai-hegység völgyében.
Földrajzi elnevezés A 11. században a ziridák Medina Elvirából ("Elvira városa") Medina Garnatába helyezték át a fővárost. A földrajzi név etimológiája vitatott, és vagy az arabból (Gar-anat, "zarándokhegy") vagy a latinból (granatum, "gránátalmafa") származhat. A muszlim Granada a 11.században a Granadai Zirid Királyság, a 13. és 15. század között pedig a Naszrid Emírség központja volt. Miután a Katolikus Királyok elfoglalták a várost, a Granadai Kasztíliai Királyság fővárosa lett, amely területi fennhatósága alatt állt és ez így is maradt 1833-ig, amikor Spanyolországban újabb – a mai napig érvényben lévő – tartományi átrendeződésre került sor.
Szimbólumok Címer
Címerét a katolikus uralkodók hozták létre nem sokkal azután, hogy elfoglalták a várost. Korábban két részből állt, amelyek a Katolikus Királyokat és a Punica granatum, közismert nevén a gránátalmát ábrázolták, azonban 1843-ban II. Izabella királynő kiegészítette egy harmadik résszel, amin a Torre de la Vela és a nemzeti zászló látható, ezt pedig körülveszi a város címeit hirdető aranyszalag. II. Izabella királynő ezzel kívánta jutalmazni a granadaiakat cserébe, hogy mellé álltak a régens Baldomero Espartero elleni felkelésben.
A városi címeren a következő sorok szerepelnek: „Granada nemes, hűséges, tekintélyes, ünnepelt és hősies városa.”
Zászló
Bíbor és zöld színű, középen ráhímezve a város címere.
Éghajlat Granada a mediterrán és a hideg, félszáraz éghajlat közötti átmeneti éghajlaton helyezkedik el. Más források szerint kontinentális mediterrán éghajlattal rendelkezik – ami nem a tipikus mediterrán éghajlat – a tengerszint feletti magasság és a parttól való távolság miatt, ami nagyobb éves hőmérsékleti különbséget eredményez. Az időjárás télen hűvös, gyakoriak a fagyok, nyáron azonban meleg és a legmagasabb hőmérséklet meghaladja a 35 °C-t. Az év folyamán nagy a hőmérséklet ingadozás, ami gyakran egyetlen nap alatt is meghaladja a 20 °C-t.
A csapadék nyáron nagyon kevés, leginkább a téli időszakra koncentrálódik. Ezek a sajátos jellemzők – amelyek a Granadától mindössze 50 km-re fekvő partvidék éghajlatához képest még nyilvánvalóbbak – a hegyvonulatok közötti elhelyezkedésének és a 685 m tengerszint feletti magasságnak köszönhetőek.
A Word Weather Online 2009 és 2021 közötti adatai szerint Granada az Ibériai-félsziget hatodik legnaposabb városa, havi 342 óra napsütéssel.
Földrajz
Domborzat A város domborzatát a Granadai-medence keleti szélén való elhelyezkedése határozza meg. Az Huétor, az Arana és a Sierra Nevada hegységek sziklái ennek az üledékes medencének a forrásvidékét képezik. Granada tartomány domborzatának fő jellegzetességét a magasságkülönbség adja. Itt található a Sierra Nevada hegylánc, ahol Andalúzia legmagasabb csúcsai találhatók. Pontosabban a Mulhacén (3479 m), amely Andalúzia és az Ibériai-félsziget legmagasabb pontja, valamint egyéb hegycsúcsok, amelyek a félsziget 10 legmagasabbjai közé tartoznak. Külön említést érdemel a Sierra Nevada és a Sierra Albuñuelas között kialakult kis mélyedés, a "Valle de Lecrín", amely különösen termékeny terület, ráadásul itt található a Nigüelas-hasadék és a Lagunas del Padul (nagy ökológiai értékkel bíró vízi élőhely) amelyek rendkívüli geológiai értékkel bírnak.
Végül ki kell emelnünk a Cárcavas de Marchal vidékének rendkívüli szépségét, ahol a víz által a terület agyagos anyagára gyakorolt eróziós hatás és az ember által létrehozott különböző barlangok nem mindennapi, egyedülálló tájat hoztak létre.
Vízrajz A környező hegyvidéki területek intenzív lefolyása miatt a kevés csapadék nem okoz vízhiányt. A Genil folyó és bal oldali mellékfolyói, a Monachil folyó és a Dílar folyó a Sierra Nevadából erednek. Északon a Sierra de Arana hegységből a Beiro és a Darro folyók fakadnak és folynak össze később a Genillel, miközben folyómedrüket a Sierra Nevada közelsége és szeizmikus tevékenysége összeszűkíti. bélyegkép|Granada vízrajza Granada vízrajzi hálózatát a Genil mellett többek között a Darro, a Beiro, a Monachil és a Dílar folyók alkotják.
- A Genil 358 km-es hosszúságával a Guadalquivir után a második leghosszabb folyó, amely teljes egészében átfolyik Andalúzián, ráadásul A Genil a Guadalquivir folyó fő mellékfolyója is. A Mulhacén-csúcs északi oldalán ered és Granadába érve vizét öntözésre használják, a muszlim korszakban létrehozott hidraulikus rendszeren keresztül. A Genil folyó kelet-nyugati irányban halad át a városközponton.
- A Darro folyó a Sierra de la Alfaguara hegységben ered, innen érkezik Granada városába, ahol egyesül a Colmenar és a Beas folyókkal. Az Alhambra palota és erőd fő vízellátója a Darró folyó. A folyó észak-déli irányban szeli át a települést, majd nyugat felé halad a Jesús del Valle területén keresztül, és a városközpontban a Genil folyóba torkollik.
- A Sierra Arana felől érkező Beiro folyó észak-nyugati irányban a városközpont alatt folyik. Ezután a La Vega tájegység területén a felszínre törve torkollik a Genilbe.
- A Monachil a Genil felső folyásának egyik fő mellékfolyója, mely a Sierra Nevadában ered, vízellátása pedig egész évben állandó.
- A Dílar szintén a Genil mellékfolyója, és szintén a Sierra Nevadában ered, majd Purchil településen keresztül érkezik Granadába.
Az öntözőcsatornák mesterséges, rendkívül összetett vízrajzi hálózatot alkotnak, amelynek eredete a muszlim korszakra nyúlik vissza. A talaj alatti vízkészletek szintén fontosak, mivel a törmelékes medence lehetővé teszi a vízszűrést és a víztartó rétegek kialakulását. A talajvízszint gyakran nagyon közel van a felszínhez, és a folyómederhez közeli területeken természetes folyómedrek és források találhatók. A víz minősége azonban egyre romlik a jelentős mezőgazdasági tevékenységből eredő magas nitrátbevitel miatt, amely az öntöző- és esővízzel a víztartó rétegbe mosódik.
Élővilág
Növényvilág Granada parkjai, kertjei és belső udvarai érdekes dísznövényflórával rendelkeznek, ahol az 1873 óta működő botanikus kert fontos természetvédelmi munkát végez. Az Alhambra melletti erdők növénytársulásai több, mint 300 fajból álló gazdag változatossággal rendelkeznek, sok közülük nagy történelmi jelentőséggel bír, mivel a közeli ősi gyümölcsösökben jelen lévő fajták képviselői.
Állatvilág A város fő állatvilághoz kapcsolódó értékei a település keleti részén összpontosulnak, ahol a Generalife Legelőinek nevezett városkörnyéki park a település utolsó természetközeli területe. Az itt található állatvilág a városra jellemző madarakon kívül a közeli Sierra Nevada hegylánc gazdag madárvilágáról nevezetes. Ez az állatvilág kiterjed az Alhambra palota melletti erdőkre is, amelyek a turizmus ellenére igen gazdag ökoszisztémát alakítottak ki. Nem ritka ezeken a területeken az olyan énekesmadarak jelenléte mint a barátposzáta, az ökörszem vagy a vörösbegy, illetve az olyan sólyomfélék, mint a területen költő fehérkarmú vércse vagy héja.
Ami az emlősöket illeti, a parkokban és kertekben gyakori állatok mint a mókus vagy egérfélék mellett a vadvilágra jellemzőbb fajok is megjelennek: sünök vagy mezei pockok sőt, még rókát, vaddisznót vagy a sziklaormokon hegyi kecskét is láthatunk.
Történelem A Granada városában feltárt legrégebbi leleteket a Kr. e. 7. század közepére datálják.
Ezt az időszakot megelőző településekről nincs bizonyíték, bár a közelben fontos települések voltak, mint például a mintegy 7 km-re keletre fekvő Monachilban található Cerro de la Encina, amelyet Kr. e. 1200 körül hagytak el; vagy Ilturir település, amely mintegy 5 hektárt foglalt el a San Nicolas-domb tetején. A várost fal vette körül, amelyet a Kr. e. 6. században a népességnövekedés következtében kibővítettek.
Karthágó végső veresége a második pun háborúban (Kr.e. 3. század) megnyitotta a város kapuit a rómaiak előtt. A Hispania Ulteriorhoz tartozó Ilíberis Caesartól megkapta a praetori provincia címet, Municipium Florentinum Iliberitanum néven, és a következő évszázadok római forrásai szinte mindig “Florentia” néven hivatkoztak rá, később pedig Hispánia Baetica része lett.
Egyes szerzők szerint nagy jelentőségű város volt, a régészeti ásatások azonban nem igazolták a város jelentőségét, amely 304 körül három szenátort és egy konzult adott Rómának, valamint egy keresztény zsinat székhelye volt. Mindenesetre valamikor a korai középkorban a város romba dőlhetett, mert a nyolcadik század elejére a terület már lakatlan volt.
Középkor