bélyegkép|263px|Egy kolerás beteg itatása, hogy megóvják a kiszáradástól A kiszáradás (lat. exsiccosis) vagy dehidratáció nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló kórkép. Súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Kezelésének célja a víz- és sóháztartás helyreállítása. Erre az ún. orális rehidráló porból (ORF) készült vizes oldatokat használják.

Ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékát, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.

A szomjúság a víz hiányának szubjektív érzése. Akkor következik be, amikor a vér víztartalma a normális alá csökken, és ennek következtében a vér moláris koncentrációja és fehérjetartalma nő. Ilyenkor a köztiagy központjából ingerületek keletkeznek, amelyek az agykéreg működését is befolyásolják. A szomjúság az egész szervezet pszichotikus állapota, sokkal kínzóbb, mint az éhségérzet, és azonnali vízfelvételt követel. Erre azért van szükség, mert élelem nélkül hetekig, akár egy hónapig is életben marad az ember, folyadék nélkül viszont legfeljebb pár napig bírja, így a szervezet egyből jelzi, ha megbomlott az egyensúly.

Tíz százalékos folyadékveszteség felett az izmok lebénulnak, a bőr összeaszik, a vizelés megszűnik vagy fájdalmassá válik, az áldozatot látomások kezdik gyötörni. Ha a vízveszteség eléri a testsúly 15%-át, a szomjazó meghal.

Leggyakoribb okok

Gastroenteritis (70-80% vírusos) Stomatitis (szájnyálkahártya-gyulladás) Lázas betegség Pharyngitis (garatgyulladás) Égés Endokrin vészhelyzetek: DKA, thyreotoxicosis, diabetes insipidus, CAH Gastrointestinalis obstrukció Hőguta Cisztás fibrózis

A dehidráció típusai

Izotóniás (isonatraemiás - Na 130-150 mmol/l) dehidráció: a leggyakrabban előforduló típus, a só- és vízvesztés arányosan történik. A serum osmolalitás nem változik, a keringési elégtelenség tünetei gyorsan jelentkeznek. Ilyen például a vérzés, capillary leak, enteralis folyadékvesztés (hasmenés, hányás) okozta hypovolaemia (kiszáradás). Hipertóniás (hypernatraemiás - Na >150 mmol/l) dehidráció: a vízvesztés nagyobb, mint a sóvesztés, ezért az érpályában hypernatraemia alakul ki (hyperosmolalitás), ami kezdetben - az intracellularis térből folyadékot szívva - csökkenti az extracellularis (intravasalis) folyadékvesztés mértékét, ezért lassabban kialakuló keringési elégtelenség jellemzi. A folyadékterek eltolódása és az elektrolitzavar központi idegrendszeri tüneteket, eszméletzavart, görcsöt okozhat. Enteralis folyadékvesztés, diabetes insipidus okozhatja. Hipotóniás (hyponatraemiás - Na <130 mmol/l) dehidráció: a sóvesztés nagyobb, mint a vízvesztés. Leggyakrabban iatrogén eredetű, vízmérgezés vagy alacsony nátrium-tartalmú oldattal történő folyadékpótlás eredménye. Idegrendszeri tünetek, fejfájás, görcs gyakran kíséri.

A dehidráció felmérése, folyadékvesztés mértéke A folyadékhiányt legobjektívebben a testsúly mérésével lehet megítélni, azonban legtöbbször nem ismert pontosan a folyadékvesztés előtti súly. Az anamnézis és fizikális vizsgálat (pulzus, vérnyomás, turgor, szomjúság, tudatállapot, vizeletkiválasztás) alapján is meg lehet állapítani a dehidráció fokát. +Jelek/tünetekEnyhe dehidrációMérsékelt dehidrációSúlyos dehidrációTudatállapotÉberRomlóCsökkentCRT2 sec2-3 sec>3 sec. hűvös, márványozott végtagokNyálkahártyaNedvesSzárazKiszáradt, cserepesKönnyezésNormálisCsökkentHiányzikSzívfrekvenciaEnyhén emelkedettEmelkedettNagyon szaporaLégzésszámNormálisNormális/emelkedettEmelkedettLégvételek mélységeNormális/mélyMélyMélyVérnyomásNormálisNormális/ orthostaticus hypotensioCsökkentPulzusNormálisElnyomhatóGyenge/nem tapinthatóBőrturgorNormálisCsökkentRáncos bőrKutacsNormálisBesüppedőBeesettSzemekNormálisAláárkoltBeesettVizeletkiválasztásCsökkentOliguriaOliguria/Anuria Enyhe dehidráció: 3-5%-os folyadékvesztés, anamnézis utal rá, nem mindig van fizikális eltérés.

Mérsékelt dehidráció: 6-9%-os folyadékvesztés, tachycardia, orthostaticus vérnyomásesés, csökkent turgor, száraz nyálkahártya, 2-3 sec CRT, csökkent vizeletkiválasztás, könnyezés hiánya, besüppedt kutacs, normál frekvenciájú mély légvételek utalnak rá.

Súlyos dehidráció: >10%-os folyadékvesztés, hypotensio, CRT >3 sec, hűvös, márványozott végtagok, romló tudatállapot, szapora és mély légvételek jellemzik.

Laboratóriumi vizsgálatok A dehidráció fokának megítélésében korlátozott szerepük van. Enyhe esetben általában normális elektrolitszinteket és sav-bázis egyensúlyt láthatsz.

Szérumnátrium: hypovolaemia esetén az elvesztett víz mértékétől függ a szintje. A mért érték meghatározza az infúzió típusának kiválasztását és a folyadékpótlás sebességét, főleg súlyos hyper- vagy hyponatraemia esetén. Szérumkálium: alacsony és magas szint is előfordulhat hypovolaemiás betegekben. Leggyakrabban hypokalaemiával találkozhatsz a hasmenéses betegek káliumvesztése miatt. Azonban a káliumszint gyakran magasabb a várható szintnél vagy emelkedett lehet, ha acidózis áll fenn. Szérumbikarbonát: a leghasznosabb a dehidráció fokának megítélésére. 17 mmol/l alatti értéket láthatsz mérsékelt és súlyos hypovolaemia esetén. Az alacsony bikarbonát szint metabolikus acidózisra utal. Hányás esetén azonban a gyomorsavvesztés következményeként kialakulhat metabolikus alkalózis emelkedett bikarbonátszinttel.

Kezelés Az ellátást a dehidráció foka (enyhe, méréskelt, súlyos) és típusa (izo-, hiper-, hipotóniás) szerint végzik. Enyhe és mérsékelt esetben az orális rehidráló terápia (ORT) ajánlott. Súlyos dehidráció esetén azonnali intravénás folyadékpótlás szükséges.

ORT - ha a beteg nem sokkos, tudata megtartott és nem áll fenn súlyos hányás vagy hasmenés, akkor orális (szájon át történő) folyadékpótlást szoktak végezni (gyakori, kis mennyiségű folyadékbevitel - kanállal, fecskendővel - speciális rehidráló folyadékkal). A teljes folyadékdeficitet 4 óra alatt szokták beadni. Enyhe-méréskelt esetben 1 ml/ttkg, mérsékelt-súlyos esetben 2 ml/ttkg orális rehidráló folyadékot szoktak adni 5 percenként.

Intravénás folyadékpótlás - súlyos hypovolaemia, keringési elégtelenség esetén szoktak adni 10 ml/ttkg izotóniás sóoldatot bólusban. A páciens újraértékelése után szükség esetén újabb bólust adnak.

Ha meghatározásra került a dehidráció típusa akkor annak megfelelően szokták folytatni a folyadékterápiát:

izotóniás dehidráció (normális seNa) általában pár óra alatt rendezhető izotóniás krisztalloid oldattal. Monitorizálni kell a vércukorszintet is, és szükség esetén kiegészítik a kezelést 5%-os cukoroldattal. Hipertóniás dehidrációnál (Na > 150 mmol/l) a folyadékpótlást teljes elektrolittartalmú krisztalloiddal végzik. 155 mmol/l feletti Na-értéket csak igen lassan szabad (0,5 mmol/l/óra sebességgel) korrigálni az idegrendszeri görcsök elkerülése érdekében. A további folyadékterápiát a Na-csökkenés üteméhez kell igazítani. Ehhez lehetséges, hogy a továbbiakban is izotóniás folyadék adására van szükség. A teljes vízdeficit korrigálása kb. 36 óra alatt történik. Hipotóniás dehidrációnál (Na < 130 mmol/l) enyhe esetben az izotóniás krisztalloid oldat adása elegendő lehet a nátriumszint emeléséhez. Súlyos, görccsel járó esetekben (Na < 120 mmol/l) 3%-os NaCl oldatot adnak intravénásan 2-4 ml/ttkg dózisban 15 perc alatt. Olyan szérum-Na értékre kell törekedni, ahol az idegrendszeri tünetek megszűnnek (kb. 120-125 mmol/l). Monitorizálni szokták a seNa értéket, és ügyelnek arra, hogy a kezdeti emelkedés üteme ne haladja meg az óránkénti 2 mmol/l-t. A teljes korrekció (135 mmol/l-re) 24-48, krónikus hyponatraemia esetén akár 72 óra alatt történik meg, hogy elkerüljék a demyelinisatiós idegrendszeri károsodást.

Jegyzetek

Források

Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) William F. Ganong: Az orvosi élettan alapjai (Medicina 1990)

Lásd még homeosztázis hipotalamusz hormon vese emberi idegrendszer hullamerevség a halál gyanújelei a halál kultúrantropológiája halál

Kategória:Tünetek