Clint Eastwood (San Francisco, 1930. május 31.más források szerint 1932-ben vagy 1931-ben –) négyszeres Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas filmrendező, színész és producer.
Bár a kritikusok következetesen dicsérik újabb keletű rendezői munkáit (Millió dolláros bébi, Levelek Ivo Dzsimáról), Eastwood mégis leginkább a kemény fickót, antihőst megjelenítő szerepei miatt híres, mint a Piszkos Harry sorozat Callahan felügyelője, vagy a névtelen ember Sergio Leone spagettiwesternjeiben.
Életpályája Kaliforniában született. A családja gyermekkorában sokat költözött, mivel apja különféle munkákat végzett a nyugati parton. Tinédzser korában a családja a kaliforniai Oaklandben telepedett le, az ottani műszaki középiskolában érettségizett 1949-ben. Ezután a hadseregben szolgált.
Filmkarrierje a 2010-es évekig Leszerelése után kezdődött Eastwood filmes karrierje. Színészként kezdett dolgozni, kis szerepeket kapott olyan B-kategóriás filmekben, mint az A Fekete Lagúna rémének bosszúja (Revenge of the Creature), Tarantula és Francis in the Navy. 1959-ben lehetőséget kapott a Marhabőr (Rawhide) című sokrészes televíziós sorozatban: Rowdy Yates szerepével (akit Eastwood egy későbbi interjújában csak a „puszták idiótájának” nevezett) vált országszerte ismertté a neve. Megkapta a titokzatos névtelen ember főszerepet Sergio Leone western trilógiájában: Egy maréknyi dollárért (Per un pugno di dollari 1964), Pár dollárral többért (Per qualche dollaro in più 1965) és A Jó, a Rossz és a Csúf (Il Buono, il brutto, il cattivo 1966). Bár az első ezek közül nyilvánvalóan Kuroszava Akira Testőr-ének (Yojimbo) újraforgatása volt, Leone új képi stílust használt: még vadabbnak, féktelenebbnek és sivárabbnak mutatta a vadnyugatot, mint a többi hagyományos western. Ez a spagettiwestern virágkorát jelentette. Mindhárom film nagy siker volt, kiváltképpen a harmadik, és Eastwood azonnal nemzetközi sztár lett, újrafogalmazva az amerikai cowboyokról alkotott hagyományos képet (bár az általa megformált karakter inkább csak gyors kezű mesterlövész volt, mintsem tradicionális hős).
A hírnév újabb szerepeket hozott, még mindig a kemény fickó vonalon. Az 1968-as Kémek a Sasfészekben (Where Eagles Dare) című film stábjában – a maga 800 000 dollárjával – a második legjobban fizetett színész volt. Ugyanabban az évben szerepelt Don Siegel Coogan blöffje (Coogan's Bluff) című filmjében, ahol Eastwood egy magányos vidéki seriffet alakít, akinek egy nyomozás során a nyüzsgő New Yorkban kell helytállnia. Ez a film egy több mint tízéves együttműködéshez vezetett Eastwood és Siegel között, és itt jött létre az a kemény, hős rendőr karakter, amit majd Eastwood a Piszkos Harry-sorozat felügyelőjeként alakítani fog.
Eastwood műfajt váltott, a Fesd át a kocsidat! (Paint Your Wagon, 1969) című vadnyugati musicalben szerepelt. 1970-ben mutatták be a Kelly hőseit (Kelly's Heroes), melyben a kemény fickós akció szokatlan humorral keveredett, és Shirley McLaine westernje a Két öszvér Sára nővérnek (Two Mules for Sister Sara). Az 1971-es év kiemelkedő volt karrierje szempontjából: a háború és az erőszak utóhatásait vizsgáló, A tizedes háreme (The Beguiled) című drámában ismét Siegellel dolgozott együtt, majd megrendezte első filmjét a Játszd le nekem a Mistyt! (Play Misty for Me) című thrillert, amelyben az egyik főszerepet is ő alakította. Ekkor indult útjára Piszkos Harry sorozat is, amely új korszakot nyitott a zsarufilm műfajának történetében. Harry Callahan minden idők egyik leghírhedtebb nyomozójává vált, és megteremtette az öntörvényű igazságosztó zsaru imidzsét. A Piszkos Harryben (Dirty Harry 1971) és folytatásaiban (A Magnum ereje (Magnum Force 1973), Az igazságosztó (The Enforcer 1976), Az igazság útja (Sudden Impact 1983), Holtbiztos tipp (The Dead Pool 1988)) Eastwood előbb lőtt és csak utána kérdezett, nem csinált titkot belőle, hogy az áldozatok oldalán áll, és nem vérzik a szíve a hátba lőtt gonosztevőkért. A sorozat soha nem látott divatot csinált a Magnum pisztolynak, és szállóigévé vált Callahan mondása: „Rajta! Hadd legyen jó napom!” („Go ahead, make my day.”).
A hetvenes években két fontos, moralitás westernt is rendezett: Fennsíkok csavargója (High Plains Drifter 1973) és A törvényenkívüli Josey Wales (The Outlaw Josey Wales 1976). Továbbá 1973-ban Clint Eastwood megrendezte a később 3 Arany Glóbuszra jelölt filmjét, a Szerelem korhatárok nélkült (er.: Breezy)Kay Lenz és William Holden főszereplésével. Állítólag Eastwood is feltűnt a filmben egy kis jelenet erejéig (Man In Crowd on Pier). 1974-ben Eastwood összeállt egy fiatal színésszel, Jeff Bridges-szel a Villám és Fürgeláb (Thunderbolt and Lightfoot) című filmben, melyet Michael Cimino írt és rendezett. (Ő írta előzőleg A Magnum erejét is, és A szarvasvadász rendezésérért négy évvel később Oscar-díjat kapott.) A kritikusok és a nézők egyaránt megszerették a különös párost, a film az év egyik nagy sikere lett. Eastwood egy másik képességét mutatja be a képernyőn: a sziklamászást. A Bosszú az Eiger csúcsán (The Eiger Sanction) című filmben, melynek rendezője is ő volt, Eastwood egy 5.9-es szintű sziklamászót alakít kaszkadőr nélkül, csak a saját hegymászó tudását felhasználva. (Ez a film még a számítógép generálta ábrázolás CGI megjelenése előtt készült, így minden ott látható jelenet valódi.)
A Mindenáron vesztes (Every Which Way But Loose) (1978) című filmben Philo Beddoe rá nem jellemző és szokatlanul komikus szerepét alakította egy szeretetreméltó orangután társaságában. A kritikusok leszólták a filmet, ám az a mozikban hatalmas sikert aratott, és az 1980-ban leforgatott, Bármi áron (Any Which Way You Can) című folytatásával együtt a két legjobban jövedelmező Eastwood-produkció lett. 1979-ben újabb emlékezetes alakítást nyújtott Frank Morris, a szökött fegyenc szerepében, az igaz történeten alapuló Szökés Alcatrazból (Escape from Alcatraz) című filmben.
A negyedik Piszkos Harry filmet, Az igazság útját, 1983-ban mutatták be, ami átsegítette Eastwoodot a 80-as évekbe. (Még Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke is használta egyik beszédében a sorozatból elhíresült mondatot: „Hadd legyen jó napom!”.) 1984 decemberében mutatták be a Párbaj a városban (City Heat) című filmet, amiben Eastwood Speer nyomozót játszotta, Burt Reynoldssal a főszerepben. A film világszerte megbukott, Reynoldsot pedig az év legrosszabb színészének választották. 1985: Eastwood visszatért a vadnyugati történetekhez és a Shane című klasszikus western iránti tiszteletből megrendezte annak új képi megfogalmazását Fakó lovas (Pale Rider) címmel, melyben a főszerepet is ő játszotta. 1988: Az ötödik és egyben utolsó Piszkos Harry mozifilm, a Holtbiztos tipp (The Dead Pool) mindent összevetve sikeres volt, mégsem vonzott annyi nézőt a mozikba, mint az előző részek.
Első igazi rendezői sikere a Bird – Charlie Parker élete (Bird) című film volt, amelyben Charlie ’Bird’ Parker neves dzsessz-zenészre emlékezett, és amelyért a legjobb rendezőnek járó Golden Globe-díjat érdemelte ki 1989-ben, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Pálma díjra jelölték. A film tiszteletadás Charlie Parker személye, zenéje és élete előtt: Eastwood rendszeresen látogatta a koncertjeit, ezen alkalmakat máig élete legfontosabb élményei közt említi – mélyen személyes ügynek, kötelességének érezte, hogy leforgassa ezt a filmet.
Eastwood szerepelt a Rózsaszín Cadillacben (Pink Cadillac 1989), majd a következő évben A zöldfülű (The Rookie 1990) című akció-vígjátékban. 1990-ben rendezte és játszotta Az elefántvadász (White Hunter, Black Heart) című filmet, amely szabad feldolgozása John Huston (az Afrika királynője című film rendezője) élettörténetének. A film kapott néhány elismerő kritikát, annak ellenére, hogy Katharine Hepburn (az Afrika királynőjének női főszereplője) a történet több elemének igaz voltát vitatta. 1992-ben rendezőként és színészként is részt vett a Nincs bocsánat (Unforgiven) című revizionista (szokatlan hangvételű, a lelki motívumokra és a realisztikus környezetrajzra hangsúlyt helyező) westernfilm létrehozásában, melyben rajta kívül még több ’nehézsúlyú' színész is szerepelt: Gene Hackman, Morgan Freeman és Richard Harris. A film nagy siker volt mind a kasszáknál, mind a kritikusok körében, kilenc Oscar-díjra jelölték, amelyből négyet meg is nyert – Eastwood személy szerint kettőt: a legjobb film és a legjobb rendező díját.
Nagy kasszasiker lett az 1993-ban bemutatott Wolfgang Petersen rendezte Célkeresztben (In the Line of Fire) című akciófilm, amelyben egy régebbi hibája miatt bűntudattal küszködő titkosügynököt alakít. Még ebben az évben együtt játszott Kevin Costnerrel a saját rendezésű Tökéletes világ (A Perfect World) című akció-thrillerben. A filmet a kritikusok többsége szerette, de a közönséget eléggé megosztotta: Amerikában megbukott, a világ többi részén viszont nagy kasszasiker lett. Zavarba ejtő alkotás, mindenképpen Eastwood egyik legrendhagyóbb rendezése, a szökött bűnöző és az általa elrabolt kisfiú között kialakuló apa-fiú-szerű kapcsolat újszerű és mély bemutatása.
1995-ben újabb műfaj kerül Eastwood repertoárjába, Meryl Streeppel az oldalán – saját rendezésében – egy romantikus drámában játszott, melynek címe: A szív hídjai (The Bridges of Madison County). A történet alapjául szolgáló regény világszerte bestseller volt, a filmet pedig a mozikban telt házak előtt játszották. (Meryl Streepet e szerepéért jelölték tizedszerre Oscar-díjra.) 1997: teljes egészében a rendezés felé fordul, elkészíti az Éjfél a jó és a rossz kertjében (Midnight in the Garden of Good and Evil) című krimit, majd az Államérdek (Absolute Power) című politikai thrillert, melyben a kiöregedő betörő szerepét is ő játszotta. 1999-ben egy újabb thrillert rendez: Az igazság napja (True Crime) címmel, melyben színészi feladatokat is vállal. 2000-ben forgatja az Űrcowboyok (Space Cowboys) című sci-fi vígjátékot, melyben Tommy Lee Jones, Donald Sutherland, James Garner és ő maga négy kiöregedett, de tettre kész űrhajóst alakítanak fergeteges sikerrel.
Következő rendezése a 2002-ben készült Véres munka (Blood Work) című thriller volt, melyben Eastwood egy öreg, de ravasz volt FBI-os nyomozót alakít, aki az úgynevezett ’számos-gyilkos’ nyomában jár. A Titokzatos folyó (Mystic River) című filmdrámáját 2003-ban mutatták be, mely Cannes-ban Technikai-művészi Vulcain-díjat kapott. Ugyanekkor vehette át „egyedülálló művészi tevékenységének” elismeréseként az Arany Hintó bronz szobrocskát. A Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby, 2004) című filmje, melynek rendezője, szereplője, zeneszerzője és producere is egyben, megkapta a legjobb rendező és a legjobb játékfilm Oscar-díját. 2006-ban két nagy volumenű háborús filmet is rendezett: Levelek Ivo Dzsimáról (Letters from Iwo Jima) és A dicsőség zászlaja (Flags of Our Fathers). Az előbbi a szigetet védő japánok, az utóbbi pedig a véres ostromban részt vevő amerikai katonák története. Mindemellett „A Levelek Ivo Dzsimáról és A dicsőség zászlaja együtt egy háborúellenes film” – mondta Eastwood.