jobbra|bélyegkép|260px|A thébai nekropolisz térképe (teljes képernyős változat) Théba (ókori egyiptomi nevén Uaszet [w3s.t], görögül Θῆβα, Théba, Διὸς Πόλις Μεγάλη, Dioszpolisz Megalé,„Zeusz nagy városa” , biblikus No Amon, ma , Ṭībah) egyiptomi város, a középbirodalom és az újbirodalom nagy része alatt az ország fővárosa, ma világörökségi helyszín. A település legkorábbi rétegei az i. e. 4. évezred második felére, i. e. 3200 előttre datálhatók. Már az óbirodalom idején közigazgatási központja volt az azonos nevű szepatnak (görögül nomosz). Az első átmeneti korban sokszor önálló állam vezetője és jelentős szerepet játszott a dél-egyiptomi politika stabilizálásában. Végül a XI. dinasztia uralkodóinak székhelye lett. Az újbirodalomban a nagyhatalmi státuszú Egyiptom fővárosa, majd az Amarna-reform után szinte észrevétlen lassúsággal hanyatlani kezdett, politikai befolyása csökkent. Felső-Egyiptomban Théba vezetésével önálló teokratikus királyság jött létre, amelyet a núbiai hódítás szüntetett meg, majd a perzsa hódítás idején a maradék kultikus jelentősége is megszűnt. Ma Luxor városa áll a helyén.
Neve hieroglifákkal
Nevei Óegyiptomi neve, az Uaszet jogart jelent. Az újbirodalom korában teljes neve Uaszet ent Amon, henut en demi neb (Théba, Amon városa, minden városok úrnője). A város görög neve, a Théba valószínűleg Karnak nevéből (ta ipet-szut) kifejezésből ered, amelynek névelős változata ta-Ipet. Ez a görögöket a Thébai nevű görög poliszra emlékeztethette. A klasszikus korban mégis inkább a 'Zeusz városa' jelentésű Dioszpolisz nevet használták, mert Zeuszt azonosították Ámonnal (interpretatio graeca), és hozzátették a μεγάλη, megalé, azaz 'nagy' jelzőt, hogy megkülönböztessék az azonos nevű városoktól. Ezt Diodórosz erősíti meg, aki szerint a Dioszpolisz nevet az egyiptomiak használták, míg a hellének Thébának nevezték. Az egyiptomiak csak úgy nevezhették Dioszpolisznak, hogy ők Ámon városának hívták, amit a görögök Zeusz városaként fordítottak, miközben ők maguk a hellászi poliszra hasonlító névvel illették. A rómaiak a görög név latin tükörfordítását, a Diospolis Magna nevet használták.Kayser, 121. old.
Ámon kultuszközpontjaként Thébát az Újbirodalom idején Ámon városaként, niut-Amonként is emlegették; ez a bibliai Náhum könyvébe is bekerült, נא אמון nōˀ ˀāmônként (Náhum 3:8); valószínűleg ugyanerre a városra utalnak Ezékiel könyvében נא (No) néven (Ezékiel 30:14).Kayser, 120. old. Karnak egy további neve a 'déli várost' jelentő niut reszut.
Földrajza Théba a Nílus nyugati partján, a Földközi-tenger körülbelül 800 km-re északra, a Vörös-tenger legközelebbi partja 170 km-re északkeletre fekszik tőle. Itt kezdődik a folyó tényleges alsó szakasza. A Théba fölötti folyószakasznak 30 km-en még 10 méteres esése van, a Théba alatti további 800 km összesen 80 méter esésű. A folyó keleti partján a városhoz tartozó templomkörzetek egy része állt, mint a luxori és karnaki templom. A nyugati part magas sziklafalai között találhatók az ókori temetők, így a Királyok és Királynék völgye.
A település a Nílus egyik nagy, U alakú kanyarjának déli részén terül el. A Théba által vezetett szepat (nomosz) e kanyar felső szakaszát alkotta, Junit (görög Hermonthisz) városától Thébáig. A folyóvölgyet nyugatról 100–150 méter magasságú sziklafalak veszik körül, keleten sokkal kisebb emelkedéssel meg át a partvidék sivatagba. Ezen az oldalon is 30–40 km-re a várostól néhány száz méter magasságú hegyek emelkednek. A művelhető árterület szélessége 5–10 km között változik, Thébánál körülbelül 8–9 km.
A történelemben játszott szerepét a földrajzi helyzete determinálta. Közel volt Núbiához és a keleti sivatag felé is szabad volt az út, így fontos kereskedőutak találkozási pontja. Egyike azon helyeknek, ahonnan a nyugati sivatagba is gond nélkül el lehet jutni. Azokban az időkben, amikor a déli kereskedelem volt fontos, vagy előnyt jelentett a Deltavidéktől távol lenni, Théba virágzott. Kivételes a XVIII. dinasztia kora, amikor a Közel-Kelettől való nagy távolsága ellenére is főváros lehetett, de ennek oka a közvetlenül megelőző időszakban keresendő, amikor thébai nemesek vívták ki az ország újjáegyesítését, és ez az állapot nem is tartott sokáig.
A város legrégebbi emlékei vannak a keleti parton, a nekropolisz a nyugatin. Élete során észak felé terjeszkedett, a XVIII. dinasztia második felétől és a XIX. dinasztia elején a városközpont északra tolódott el Medinet Habu felé.Baines–Málek, 84. old.
Éghajlata Théba éghajlata tipikus sivatagi. Minden oldalról sivatag határolja, a hegységek körülötte nem olyan magasak, hogy az éghajlatot befolyásolnák.
Története thumb|right|260px|A thébai nekropolisz látképe Archaikus kor Thébában már a Homo erectustól, a pleisztocén második feléből származó acheuli jellegű eszközmaradványokat is találtak. Ezen kavicseszközök azonban mind másodlagos lelőhelyekről kerültek elő, vagyis nem itt lakó emberek készítették, hanem a folyó hordalékával kerültek ide. A leletek kora leletkörnyezet hiányában nem állapítható meg, az analógiák alapján négyszázezer és háromszázezer év közöttiek.Hendrickx–Vermeersch, 34. old. Ez után nagyon hosszú szünet következik, aminek oka az, hogy a Nílus hordaléka mindent mélyen eltemetett, valamint a nyolc–tízezer évvel ezelőtti csapadékos éghajlat nem kedvezett a folyóvölgyi megtelepedésnek. Az egész Nílus-völgyben megfigyelhető, hogy és 7400 évvel ezelőtti periódusban nincs egyetlen ismert lakott hely sem a Nílus alsó szakaszán, csak a környező, akkor még szavannás területeken.Hendrickx–Vermeersch, 47–52. old.
A dinasztikus korok előtti Théba jelentéktelen falu volt. A Nagada-kultúra idején tőle délre (Nehen) és északra (Nagada, Abdzsu) helyezkedtek el a hatalmi gócok,Midant-Reynes, 60. old. majd az I. dinasztia korában Thébát átugorva tőle északra került (Thini). Az óbirodalom korára pedig egészen messzire északra, Memphiszbe. A kor városfejlődése nehezen rekonstruálható a Nílus-menti földrajzi körülmények miatt, de ebben az időben a közigazgatási központok erős fejlődésnek indultak, illetve több települést kifejezetten ezzel a céllal alapítottak. Ezek egyike lehetett Théba is, amelyet a legkorábbi említései már az azonos nevű szepat központjaként neveznek meg.Bard, 84. old. Szerepet játszhatott ebben az a körülmény is, hogy már a 0. dinasztia korában hódító útra lépett Egyiptom, mind délen, mind északon. A hadiutak és kereskedelmi utak mentén szükségszerűen jöttek létre egymástól bizonyos távolságokban települések.Bard, 93. old. Ez a szakasz azonban a thébai régészeti anyagban még mindig nem található meg.
Óbirodalom Az óbirodalom folyamán Egyiptom déli része egyre inkább háttérbe szorult, a IV. és V. dinasztia idején Felső-Egyiptom alig került szóba. A VI. dinasztia alatt Tarir (Dendera) és Abdzsu (Abüdosz) már viszonylag erős politikai befolyással bírhatott, ami a déli nemesség megerősödésére utal. Thébáról még ekkor sincs sok írott adat. Akkor sem, amikor I. Pepi déli feleségeket vett, felépült a denderai templom és Min temploma Kubtiban (Koptosz),Málek, 131. old. vagy Merenré személyesen látogatott el a déli határvidékre. Merenré utazása azonban már demonstráció lehetett a déli nemesség számára.
Ez időben a thébai jellegű sziklasírok kezdtek más területen is terjedni. Ezek a sírok jól mutatják, hogy a déli nemesség vagyoni helyzete nem mérhető a fővárosi előkelőséghez. A helyzet más téren is változni kezdett, hiszen míg Horhuf békés kereskedelmi expedíciót vezetett Núbia felé, addig II. Pepi uralkodása vége felé Pepinaht és Uni hadsereggel vonult oda. Ekkorra a szepatkormányzói tisztség örökölhetővé vált, ami helyi kiskirályságok kialakulásához vezetett. A közigazgatás fejeit az uralkodó csak megerősítette egy-egy dekrétummal. A szepatkormányzók legfontosabbjaivá Szauti, Hahninszu és Théba ura vált. A szepatok önállósodását nagy mértékben elősegítette, hogy minden rendelkezésre álló adat szerint II. Pepi gyermekként lett egyeduralkodó. Az I. Pepi alatt kezdődő dél felé nyitás ahhoz vezetett, hogy II. Pepi gyermeksége alatt a kormányzó körök erős déli befolyás alá kerültek, elsősorban a délről származó királyi feleségek révén, akik minden követ megmozgattak rokonságuk politikai és gazdasági előmenetele segítésére. Dzsau vezíri kinevezése is erre utal.
Az óbirodalmi kisvárosban a Karnakkal szembeni nyugati parton néhány papi felügyelő már állított sztéléket. Aztán egyszer csak feltűnt Iku fia, Antef a hatalmas, aki már a világi és vallási pozíciókat is egyesítette, valamint viselte „a Király egyetlen barátja a déli átjáróban” és a „Felső-Egyiptom kormányzója” címeket is.Seidlmayer, 149. old.
Első átmeneti kor thumb|right|260px|II. Antef egyik sztéléje thumb|right|260px|Meszehti hadserege A vidéki nemesség erősödése az V. dinasztia alatt kezdődött meg, amikor a közigazgatás hatékonysága érdekében a fővárosi hivatalnokok elköltöztek az általuk irányított körzetekbe, vagy éppen helyieket neveztek ki e tisztségekre. A VI. dinasztia alatt e méltóságok már örökletessé váltak. A közigazgatásban részt vevő arisztokrácia egyrészt igyekezett a fővárosiakhoz hasonló körülményeket teremteni, másrészt hozzájutott a királyi jövedelmek egy részéhez, ami látványos életszínvonal-emelkedéssel járt.Seidlmayer,, 136. old. Megnőtt a népesség, amit a terjeszkedő temetők jeleznek, ezeket pedig egyre nagyobb és gazdagabb sírok jellemzik.Siedlmayer, 137. old. A temetkezési minták nem követtek már általános mintákat, hanem helyi szokások alakultak ki. Thébában a szaffsír vált elterjedtté.Seidlmayer, 142. old. A szaff jelentése: sor, ezt a nevet a bejárat oszlopsoros kiképzéséről kapták.Clayton, 72. old.
Az első átmeneti korban a folyamvölgy szekuláris fejedelemségekre bomlott, melyek közül az egyik éppen a Théba-központú déli minibirodalom lett, Antef, majd Montuhotep kormányzósága.Watterson, 52. old. Az elkövetkező 73 esztendőt három egymás után uralkodó Antef neve fémjelzi. Már ennek alapján is jól látható, hogy Thébában a helyzet szilárdnak mondható volt. II. Montuhotep eme tényleges uralkodók közvetlen leszármazottja.Seidlmayer, 134. old.
A VIII. dinasztia tagjai még valamennyire stabilizálni tudták a helyzetet, de ennek nagy ára volt. Az utolsó két uralkodó, Noferkauhor és II. Noferirkaré Kubti (Koptosz) város legelőkelőbb családjának hatalma alá került. Apa és fia (Semai és Idi) sorban aggatták magukra mindazokat a címeket és jogokat, melyek révén szinte korlátlan – de a királytól mindenképp teljesen független – urai lettek kormányzóságuknak. Ők azonban nem vették fel a királyi címet, ahelyett a város később Thébával szövetkezett. A szepatkormányzók igyekeztek több kerületet is saját kezükbe venni, például Abdzsu ura, Abihu három kerületet is irányított, Anhtifi kettőt, és amikor a harmadikat akarta megszerezni, akkor került szembe Thébával.Siedlmayer, 147. old. A VII–VIII. dinasztia letűntével Memphisz elvesztette politikai szerepét, a hatalom áttevődött Hahninszuba (Hérakleopolisz). Ez a város azonban ténylegesen sosem uralta a déli térségeket, ahol már a thébai királyok voltak az urak. Őket a IX–X. dinasztiákba sorolják. Hahninszu bár eléggé északon fekszik, a tulajdonképpeni Alsó-Egyiptomhoz nem tartozott, mert az kizárólag a Deltavidéket jelenti. Rajtuk kívül jelentős erőt képviseltek egyes felső-egyiptomi városok kormányzói, mint Szauti (Lükopolisz), Kubti, Nehen (Hierakónpolisz), sőt a korszak vége felé egy harmadik független állam is létrejött Hmunu (Hermopolisz Magna) vezetésével.