I. Jahmesz (uralkodói nevén Nebpehtiré, görögösen Amószisz; i. e. 1560 körül, ur.: kb. i. e. 1550 – i. e. 1525) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia első fáraója. Az Egyiptom északi részét megszállva tartó hükszoszok ellen fellázadó és háborút indító thébai uralkodóház tagja. Uralkodása alatt fejeződött be a hükszosz megszállók kiűzése Egyiptomból, melyet édesapja, Szekenenré vagy nagyapja, Szenahtenré kezdett meg és a Szekenenrét követő Kamosze is folytatta. Jahmesz sikeresen újraegyesítette a második átmeneti kor alatt kettészakadt Alsó- és Felső-Egyiptomot, és helyreállította a rendet.
Miután kiűzte a hükszoszokat a Nílus-deltából, és biztosította uralmát az egész ország fölött, visszaszerezte Egyiptom korábbi függő területeit, Núbiát és Kánaánt.Grimal, Nicolas. A History of Ancient Egypt p. 192. Librairie Arthéme Fayard, 1988. Ezután újjászervezte a közigazgatást, újra megnyitotta a kőfejtőket, bányákat és kereskedelmi utakat, majd nagy építkezésekbe kezdett, amilyenekre a Középbirodalom óta nem volt példa. Neki épült az utolsó egyiptomi piramis. Uralkodásával kezdődött az Újbirodalom korszaka, amelyben Egyiptom elérte hatalma csúcsát.
Családi háttere
A XVIII. dinasztia egyenes folytatása a XVII.-nek, de Manethón, aki a ptolemaida korban létrehozta a dinasztiák szerinti felosztást, a hükszoszok kiűzését tartotta annyira jelentősnek, hogy új dinasztiát kezdjen.Redford, Donald B. History and Chronology of the 18th Dynasty of Egypt: Seven Studies. p. 28. University of Toronto Press, 1967. Jahmesz a XVII. dinasztia utolsó előtti fáraójának, Szekenenré Ta-aának és főfeleségének egyben testvérének, Ahhotep királynénak a fia., p.126 Lehet, hogy a bátyja volt, Kamosze, a XVII. dinasztia utolsó fáraója., p.131 de Szekenenré és Jahmesz múmiáit vizsgálva és életkorukra következtetve az is lehet, hogy Kamosze Jahmesz nagybátyja volt, aki azért lépett trónra, mert apja halálakor Jahmesz még túl fiatal volt ahhoz, hogy azokban a zűrzavaros időkben átvegye a kormányzást.Dodson–Hilton, op.cit., p.124
Kamoszét nem számítva Jahmesznek feltehetőleg három fiú- és öt lánytestvére volt, valamint két lány féltestvére apja két mellékfeleségétől.Dodson–Hilton, op.cit., pp.126-127 Főfelesége, Ahmesz-Nofertari az egyik testvére volt. Négy fiukról és legalább két lányukról tudunk (Jahmesz-ankh, Amenhotep, Sziamon, Ramosze; Meritamon, Szitamon). Közülük Jahmesz-ankh volt a kijelölt trónörökös, ő azonban még apja előtt meghalt (Jahmesz 17. és 22. uralkodási éve köztWente, Edward F. Thutmose III's Accession and the Beginning of the New Kingdom p. 271, Journal of Near Eastern Studies, University of Chicago Press, 1975.), közülük apja halála után Amenhotep lépett trónra; Jahmesz és Amenhotep talán pár évig társuralkodók voltak.Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (Debrecen, GoldBook, 2004, ), p.239 Amenhotepnek és testvér-feleségének, Meritamonnak azonban nem született gyermeke. Lehet, hogy az őt követő fáraó, I. Thotmesz Jahmesz egy fiatalon meghalt fivérének a fia volt,Dodson–Hilton, op.cit., p.129 felesége, Mutnofret pedig feltehetőleg Jahmesz leánya.
Jahmesz családja Thébában már generációk óta a hatalmon volt, ám uralmuk nem terjedt ki az egész országra. Északon a hükszósz megszállók uralkodtak, akiknek fővárosa Avarisz volt. A thébai uralkodócsalád Jahmesz nagyapja, Szenahtenré, vagy apja, Szekenenré idején kezdett háborút az ország újraegyesítésére. A háborúkban Szekenenré és Kamosze is elesett, így a még gyermek Jahmesz került trónra, körülbelül tízévesen (múmiája vizsgálata alapján 35 körül járhatott, amikor meghalt, és 25 uralkodási évéről tudunk.Richard Warner: Ahmose I, Founder of the 18th Dynasty and the New Kingdom of Ancient Egypt). A kormányzást anyja, Ahhotep tartotta kézben.Shaw, op.cit., p.228 Eddigre családjuk már az Elephantinétól Kuszaiig terjedő területeken uralkodott. Mivel az ő idejében sikerült az országot teljesen felszabadítani a hükszósz uralom alól, a később őt tekintették dinasztiaalapítónak és az Újbirodalom első fáraójának.Kákosy, op.cit., p.133
Uralkodása
Uralkodásának hossza
Jahmesz uralkodásának kezdete és vége elég pontosan datálható a Szíriusz heliakus kelésének segítségével, melyet utóda, I. Amenhotep alatt figyeltek meg, mivel azonban a megfigyelés helye nem ismert és hatással van az eredményre, különféle eredmények születtek: i. e. 1570–1546, 1560–1537 és 1551–1527.Grimal, Nicolas. A History of Ancient Egypt, p. 193. Librairie Arthéme Fayard, 1988.Helk, Wolfgang. Schwachstellen der Chronologie-Diskussion pp. 47–9. Göttinger Miszellen, Göttingen, 1983. Manethón szerint Jahmesz 25 év 4 hónapig uralkodott; ezt alátámasztja, hogy a turai mészkőbányánál egy felirat említi a 22. uralkodási évét.Breasted, James Henry. Ancient Records of Egypt, Vol. II p. 12. University of Chicago Press, Chicago, 1906. Múmiájának vizsgálata azt mutatja, 35 éves kora körül halt meg, ami szintén alátámasztja, hogy 25 évig uralkodott, ha tízévesen lépett trónra. Radiokarbon datálással uralkodását i. e. 1570 és 1544 közé tették.Christopher Bronk Ramsey et al., Radiocarbon-Based Chronology for Dynastic Egypt, Science 18 June 2010: Vol. 328. no. 5985, pp. 1554-1557.
Hadjáratai
thumb|150px|right|I. Jahmesz nevét viselő tőr a torontói Royal Ontario Museumban
A hükszósz háború vége
A hükszoszokkal vívott háború csaknem 30 éven át tartott és Jahmesz uralma alatt fejeződött be. Jahmesz apja, Szekenenré Ta-aa a harcokban eshetett el, múmiáján halálos sérülés látható. Az őt követő Kamosze, aki a hükszosz főváros, Avarisz ellen vonult, csak három évig uralkodott. Jahmesz gyerekként került trónra, ezért anyja, Ahhotep volt a régens.
A háborúnak az Avarisz bevétele előtti eseményeiről kevés a forrás. Majdnem minden, amit tudunk, a Rhind-papirusz dokumentum hátoldalán fennmaradt naplószerű feljegyzésből ismert.Spalinger, Anthony J. War in Ancient Egypt: The New Kingdom, p. 23. Blackwell Publishing, 2005. Maga a matematikai papirusz az utolsó előtti hükszósz király, I. Apepi 33. uralkodási évében íródott; hátoldalán a háborúról tanúskodó feljegyzések a 11. uralkodói évben, amiről korábban úgy tartották, Jahmesz uralkodási évére utal; ma inkább úgy gondolják, Apepi utódja, Hamudi uralkodásának 11. évében írták, mivel a papirusz az általa uralt Memphisz környékéről származhat, valamint Jahmeszre „déli fejedelem”-ként és nem királyként utal, ahogyan egy támogatója minden bizonnyal tette volna.Thomas Schneider, The Relative Chronology of the Middle Kingdom and the Hyksos Period (Dyns. 12-17)' in Erik Hornung, Rolf Krauss & David Warburton (editors), Ancient Egyptian Chronology (Handbook of Oriental Studies), Brill: 2006, p.195 A feljegyzések szerint a 11. év „semu [aratás évszaka] második havában Héliopoliszt bevették; ahet [áradás évszakja] első hónapja 23. napján a déli herceg betört Tjaruba; 25. nap: azt beszélik, Tjarut bevették.”Shaw, op.cit., p.229
A Rhind papiruszból valamennyire kiviláglik Jahmesz stratégiája. Nem közvetlenül a hükszosz főváros ellen vonult. Miután júliusban bevette Héliopoliszt, a Nílus-delta keleti részébe ment, ahol októberben elfoglalta Tjarut, az Egyiptomból Kánaán felé vezető Hórusz-út mentén ápített jelentős határerődöt. Tjaru elfoglalásával elvágta a hükszószok lehetséges visszavonulási útját a Sínai felé, és elvágta őket a Kánaánból érkező segítségtől is.Redford, Donald B. Egypt, Canaan, and Israel in Ancient Times. p. 128. Princeton University Press, Princeton NJ, 1992.King of the Wild Frontier . Elérés:2006. augusztus 23.
A hadjárat későbbi eseményeiről részletesebben egy másik Jahmesz tudósít, a Jahmesz, Abana fia néven ismert kapitány, aki a fáraó seregében szolgált. Az ő életrajzán kívül a fáraó abüdoszi reliefjei is betekintést nyújtanak az eseményekbe. Az alaposan megerősített Avariszt több ostrom után sikerült csak elfoglalni – Jahmesz 18. és 22. uralkodási éve között, miután a háború már kb. 30 éve tartott.Shaw, op.cit., p.226 A harmadik és a végső, negyedik ostrom közt a fáraónak egy kisebb lázadást is el kellett fojtania délen.Breasted, James Henry. Ancient Records of Egypt, Vol. II, pp. 7–8. University of Chicago Press, Chicago, 1906. Avarisz eleste után a hükszószok kivonultak Egyiptomból. Jahmesz követte őket Dél-Palesztinába, ahol háromévi ostrom után bevette Saruhent.Redford, Donald B. History and Chronology of the 18th Dynasty of Egypt: Seven Studies, pp. 46–49. University of Toronto Press, 1967. Ezzel végleg legyőzte a hükszószokat, nem kellett újabb támadásuktól tartania.Kákosy, op.cit., pp.132-133Shaw, op.cit., p.231
Egy felirat a turai kőfejtőben azt írja, a kőfejtő megnyitásakor Kánaánból hoztak ökröket.Redford, History and Chronology of the 18th Dynasty, p.195 Az ökröket valószínűleg már Saruhen bevétele után hozhatták, így Jahmesz már 18. vagy 19. uralkodási évére bevehette Avariszt.
Későbbi hadjáratai
A hükszószok legyőzése után Jahmesz igyekezett megerősíteni hatalmát, ezért hadjáratokat indított Szíriába, illetve Núbiába. 22. évében elérte a levantei Dzsahit, és talán az Eufráteszt is, bár úgy tartják, hogy utóbbihoz, I. Thotmesz ért el elsőként. Jahmesz minden bizonnyal elérte legalább Kedemet, amely Büblosz közelében volt, mert felesége, Ahmesz-Nofertari sírjában egy osztrakon felirata erről tanúskodik.Weinstein, James M. The Egyptian Empire in Palestine, A Reassessment, p. 6. Bulletin of the American Schools of Oriental Research, n° 241. Winter 1981.) Erről a hadjáratról keveset tudni, mert Jahmesz, Abana fia, akitől a legtöbb információnk származik, a haditengerészetnél szolgált és nem vett részt a szárazföldi hadműveletban. Dél-kánaáni régészeti felmérésekből azonban kikövetkeztethető, hogy az i. e. 16. század vége felé Jahmesz és közvetlen utódai nem akarták Kánaánt meghódítani, csak a hükszószok hatalmának megtörése érdekében támadtak meg városokat. Több települést teljesen elpusztítottak és ebben az időszakban nem is építették újjá, pedig egy hódító és adót kivető fáraónak ez állt volna az érdekében.Weinstein, James M. The Egyptian Empire in Palestine, A Reassessment, p. 7. Bulletin of the American Schools of Oriental Research, n° 241. Winter 1981.
Jahmesz núbiai hadjáratai jobban dokumentáltak. Mint az Jahmesz kapitány felirataiból ismert, nem sokkal első núbiai hadjárata után egy Aata vagy Aatiu nevű núbiai fellázadt a fáraó ellen, de leverték.Kákosy, op.cit., p.134 Ezután egy, a thébai uralkodóházzal szemben álló egyiptomi, Tetian köré gyűltek a núbiai felkelők. Tetian és követői feltehetőleg a hükszószok korábbi szövetségesei voltak.Shaw, op.cit., p.232 Jahmesz őket is legyőzte, és helyreállította az egyiptomi fennhatóságot Núbia fölött, amit utána egy új, Buhenben felállított központból kormányoztak.Grimal, Nicolas. A History of Ancient Egypt p. 190. Librairie Arthéme Fayard, 1988. Alkirállyá egy bizonyos Dzsehutit nevezett ki. A núbiai hadjáratok befejezése már I. Amenhotepre maradt.Shaw, op.cit., p.234
Úgy tűnik, kormányzatának felállításakor Jahmesz megjutalmazta azokat a helyi fejedelmeket, akik támogatták őt és családját a hükszószok ellen.Shaw, Ian. & Nicholson, Paul. The Dictionary of Ancient Egypt, p. 18. The British Museum Press, 1995.
Építkezései
Uralkodásának utolsó öt évét nagyszabású építkezéseknek szentelte. Ehhez több mészkőbányát is nyitott. Avariszban teljesen leromboltatta a hükszósz királyok palotáját és erődeit, amik helyére újakat emeltetett a. Érdekesség, hogy a falfestmények stílusa minószi hatást mutat. Ahhotep thébai sírjából is előkerültek égei-tengeri motívumokkal díszített fegyverek, ami szintén kereskedelmi-kulturális kapcsolatra mutat, ebben az egyiptomiak valószínűleg a hükszószokat követték. A mediterrán művészeti hatások azonban nem bizonyultak tartósnak, és a dinasztia első pár évtizede után eltűntek.Shaw, op.cit., pp.232-236