Szász–Coburg–Gothai Simeon, teljes polgári nevén Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki (; Szófia, 1937. június 16. –) II. Simeon néven Bulgária utolsó cárja (1943–1946 között), később hazatérve miniszterelnöke (2001–2005). III. Borisz cár és Savoyai Johanna (Giovanna di Savoia) olasz királyi hercegnő gyermeke trónra lépéséig a „tarnovói herceg” titulust viselte.

Életrajza Gyermekkora és uralkodása 1937-ben Szófiában született, a Szász–Coburg–Gotha dinasztiából származó III. Borisz cár, 1918-1943 között Bulgária uralkodójának és Savoyai Johanna olasz királyi hercegnőnek fiaként. 1943-ban, 6 éves korában apja halálát követően Bulgária cárjává nyilvánították, azonban kiskorúsága miatt az államfői hatalmat háromtagú kormányzótanács gyakorolta helyette. Miután az ország kilépett a háborúból, a három régenst letartóztatták és 1945. február 2-án kivégezték, majd újabb régens vette át az irányítást, de 1946 szeptember 8-án a szovjet Vörös Hadsereg által megszállt Bulgária köztársasági államformát vett fel, a gyermekcár pedig emigrációba kényszerült.

Emigrációban

Visszatérése Bulgáriába, új politikai szerepvállalása bélyeg|balra|180px|II. Simeon és felesége 2017-ben La Wantzenau-ban 1996-ban visszatért Bulgáriába és a korábbi királyi tulajdon jelentős részét visszaszerezte. 2001-ben véglegesen hazatért Bulgáriába, saját pártot alapított (Második Szimeon Nemzeti Mozgalom), mely 49%-os eredményt szerzett a 2001-es parlamenti választásokon a 240 parlamenti mandátum felét megszerezve. Pártja koalícióra lépett a török kisebbség pártjával (Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért) és 2001. július 24-én Szimeon Szakszkoburgotszki néven ő lett Bulgária miniszterelnöke. Miniszterelnökként az ország Európai Unióhoz és NATO-hoz való csatlakozásáért dolgozott. Bulgária 2004-ben miniszterelnöki ciklusa alatt csatlakozott a katonai szövetséghez.

Cári címéről de jure sosem, de facto 2001-ben mondott le, amikor miniszterelnökké választása alkalmából a bolgár parlamentben esküt tett a új alkotmányra, mely Bulgáriát köztársaságként határozta meg.

A 2005-ös választásokon pártja második helyet ért el a Bolgár Szocialista Párt mögött. A szocialisták nem tudtak egyedül kormányt alakítani, így elhúzódó válság után koalícióra léptek a korábbi kormánypártokkal: a Második Szimeon Nemzeti Mozgalommal és a török párttal. Pártja nevét 2007-ben Stabilitás és Felemelkedés Nemzeti Mozgalom-ra változtatták. További választásokon Szimeon pártja nem jutott be a parlamentbe.

Családja 1962. január 21-én feleségül vette Margarita Gomez-Acebo y Cejuelát, egy spanyol származású nemesi hölgyet. A házasságból négy fiú és egy leány született:

Kardam, Tarnovo hercege (1962–2015) Borisz (1997–) Beltran (1999–) Kiril, Preszlav hercege (1964–) Mafalda-Cecilia (1994–) Olimpia Preszlavszka (1995–) Tassilo (2002–) Kubrat, Panagjuriste hercege (1965–) Mirko (1995–) Lukás (1997–) Tirso (2002–) Konsztantin-Aszen, Vidin hercege (1967–) Umberto (1999–) Sofia (1999–) Kalina hercegnő (1972–) Szimeon-Haszan (2007–)

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Bulgáriai politikusok Kategória:Bulgária uralkodói Kategória:Szász–Coburg–Gothai-ház Kategória:Gyermek uralkodók Kategória:Trónfosztott uralkodók Kategória:1937-ben született személyek Kategória:Az Aranygyapjas rend lovagjai Kategória:Szófiaiak Kategória:Bulgária miniszterelnökei Kategória:Élő személyek