A pitscheni csata, lengyel alakban byczynai csata, néhány magyar forrásban bicsini csata (lengyelül: Bitwa pod Byczyną, németül: Schlacht bei Pitschen) III. (Vasa) Zsigmond svéd herceg és frissen megválasztott lengyel király lengyel-litván seregei és III. Miksa osztrák főherceg csapatai között zajlott le a lengyel trón birtoklásáért. Az összecsapás Byczyna közelében zajlott le (akkori nevén Pitschen), Sziléziában, 1588. január 24-én és elsöprő lengyel győzelemmel végződött a lengyel parancsnok Jan Zamoyski vezetése alatt. A 3700 lengyel huszár és 2300 gyalogos lesöpörte a csatatérről a 6500 osztrák és német gyalogost, valamint lovast. Az osztrákok kétezer embert vesztettek, míg a lengyelek csak ezret. III. Miksa vereségével az osztrák terjeszkedésnek vége szakadt. Háttér 1586-ban Báthory István lengyel király halála után III. (Vasa) Zsigmond svéd herceg és III. Miksa osztrák főherceg vettek részt a lengyel–litván király megválasztásában. Mindkét jelöltet támogatták a Lengyel–Litván Unióban, a Zsigmondot támogató oldal vezetői Jan Zamoyski nagyhetman, kancellár és Stanisław Karnkowski lengyel primátus, a Miksát támogatóé a Zborowski család. A Zamoyski és Zborowski családok rivalizálása korábban is jelentős volt, és a feszültségek a választáskor jelentősek voltak.
A Zamoyski és a korábbi királyné, Jagelló Anna által támogatott Zsigmondot 1587. augusztus 19-én választották a Lengyel–Litván Unió királyának, és az interrex, Karnkowski primátus akként ismerte el. A választást azonban Zsigmond ellenfelei, köztük Miksa vitatták, akik 3 nappal később, augusztus 22-én dekrétumban határoztak arról, hogy Miksa a jogos uralkodó. A Zborowski család rokoszt (törvényben rögzített lázadási jog) kiáltott, és a választás több halálos áldozatot és sok sebesültet eredményező káosszal ért véget. Egyik család számára se volt a vereség jó, mivel tudták, hogy a vesztes oldal az elkobzásoktól és hírnévvesztéstől az árulás miatti halálbüntetésig terjedő súlyos árat fizet.
Se Zsigmond, se Miksa nem voltak jelen az unióban ekkor. A választásról szóló hírek megérkezése után mindketten Lengyelországba siettek. Zsigmond szeptember 28-án érkezett meg Gdańskba, majd mintegy 2 hét után tovább indult Krakkóba, ahová december 9-én érkezett meg, és december 27-én koronázták meg.
Miksa a vitát katonai erők Lengyelországba küldésével kívánta megoldani, ezzel elkezdve a lengyel örökösödési háborút. Az 1587 végi krakkói csata után, melyben a Zamoyski család győzött, Miksa visszavonult további erők gyűjtése végett, de a Zsigmondhoz hű erők követték. Zamoyski eredetileg el kívánta kerülni a nagy csatát, mivel további erősítést és tartalékokat remélt, de miután kiderült, hogy Miksa az első, akinek sikerül az erősítés, támadást indított. Emellett királyi engedélyt kapott a határ átlépésére és Miksa sziléziai megtámadására. Zamoyski több, gyorsan vonuló – napi mintegy 24 km megtételére képes – ezredre osztotta seregét. 1 hét után Częstochowa közelében újraegyesítette seregét. Ez idő alatt 1588. január 22-én Miksa is átlépte saját területe határát Byczyna (németül Pitschen) felé.
Seregek A két oldal erői hasonló méretűek voltak: Miksa serege mintegy 6500 emberből állt, ebből 3290 gyalogos katona volt. Erői többnyire sziléziaiak, magyarok és morvák voltak, tüzérségének 4 nehéz és mintegy 12 könnyű tagja volt. Zamoyski mintegy 6000 – 3700 lovas, 2300 gyalogos – katonával és több ágyúval rendelkezett. Miksa lengyel támogatói közt volt 600 lovaskatona, akiket Stanisław Stadnicki, a „łańcuti ördög” vezetett, valamint Adam Czahrowski költő is. Miksának több gyalogos katonája, Zamoyskinak viszont több lovasa volt. A lengyelek előnyben részesítették a lovasságot, melynek jobb mozgása mellett hatékony taktikái voltak, de ez azt jelentette, hogy a gyalogság inkább a lovasság támogatója volt.
A csata 1588. január 24-én éjjel a főhercegi sereg a kis Byczynától keletre foglalt helyet a Lengyelország felé vezető úton. Biztonságban érezték magukat a határ Habsburg Birodalom felőli oldalán lévő táborban, és nem vártak lengyel betörést. Zamoyski erőit 3 vonalra osztotta, és az ellenfél erőivel szöget bezárva helyezte el.
A lengyel sereg pontos helyzete ismeretlen, de jobb szárnya egy része lassan, csendesen bekerítette Miksa serege bal oldalát a sűrű ködben. A köd feloszlása után a főherceg felismerte, hogy seregét bekerítették, és visszavonulása veszélyben volt. Támadást parancsolt, de a parancsok hibás kommunikációja a sereg egy részét összezavarta, és a magyar sereg visszavonult. A lengyel bal szárny a későbbi hetman, Stanisław Żółkiewski irányítása alatt szétszórta az ellenséges egységeket. A csatában jobban résztvett a gyalogság, mint az unió számos más csatájában, de a lengyel lovasság így is jelentős szerepet játszott. A csata néhány eleárok (lovas bajnokok) közti párbajjal indult, melyeket lovassági betörések követtek baloldalt és középen, melyek egyik fél számára se hoztak jelentős áttörést. Zamoyski igen jól vezette a csatát, több ponton is megfordítva azt. Végül lengyel huszárok egy ellentámadása a bal szárnyon Miksa magyar lovasságát szétverte, seregét meghátrálásra kényszerítette. A visszavonulás gyorsan rendezetlenné vált, ennek során a főhercegi sereg súlyos veszteségeket szenvedett.
A teljes csata mintegy 1–2 órás volt. Miksa Byczynába menekült, de a lengyelek a tüzérsége irányítását átvették, és a fegyvereket a falu felé fordították. Mielőtt a lengyel erők elkezdték a támadást, Miksa visszavonult, és rabságba esett. A csata így a lengyel-svéd oldal győzelmével zárult.
Következmények Az áldozatok pontos száma ismeretlen, de a főhercegi seregből mintegy 2000, a lengyel seregből mintegy 1000 katona esett el. Żółkiewski egy ellenséges állást megszerzett, de sebet kapott a térdén, mely élete későbbi részére megbénította. Egy pápai küldött közbenjárására Miksa 13 hónap után kiszabadult. Az 1589. március 9-én aláírt bytom–będzini béke értelmében Miksa a lengyel koronáról való lemondásra, míg II. Rudolf német-római császár arról tett ígéretet, hogy nem fog össze az Orosz Cársággal vagy Svédországgal Lengyelország ellen. A Miksa által a konfliktus elején elfoglalt Ólubló visszakerült Lengyelországhoz. Bécsbe való visszatérése után nem tartotta meg ígéretét a lengyel koronáról való lemondásra 1598-ig.
A csata feldolgozásai Passuth László Sárkányfog című regényében részletesen leírja a csatát.
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Újkori csaták Kategória:A Német-római Birodalom csatái Kategória:Lengyelország csatái Kategória:Litvánia csatái Kategória:Ausztria csatái