A passzív biztonság (vagy másodlagos (szekunder) biztonság) olyan közlekedésbiztonsági követelményrendszer, amely a közlekedési eszközök aktív biztonsági elemein túlmenően arra irányul, hogy baleset alkalmával az utasok élete illetve testi épsége maximális védelmet kapjon. Más szavakkal: a passzív biztonság elemeinek célja a baleset bekövetkezése közben és után segítenek elkerülni, illetve enyhíteni a sérüléseket. A passzív jelző arra is utal, hogy a passzív biztonsági elemek alkalmazása a járművezető beavatkozását nem igényli. Története A passzív biztonság fejlődése a gépkocsihasználat tömegessé válása idején indult meg, mely korszak maga után vonta a közúti balesetek számának emelkedését is. Kiemelkedő volt a szerepe a német Daimler-Benz cégnek és mindenekelőtt Barényi Bélának, aki az első töréstesztpályán kezdte meg vizsgálatait Stuttgartban.
Elterjedt elemei
biztonsági utascella gyűrődési zóna (vagy gyűrődő zóna) biztonsági öv biztonsági kormánymű és biztonsági kormányoszlop légzsák
Jegyzetek
Források Dr. Nádasi Antal: Közlekedésbiztonsági ABC. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985. 49-50. old.
További információk Kapcsolódó szócikkek Aktív biztonság
Kategória:Közlekedésbiztonság