Raffaello Sanzio

Raffaello Sanzio (gyakran Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius) (Urbino, 1483. március 28. vagy április 6. – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja. Leonardo da Vincivel és Michelangelóval együtt alkotja a korszak nagy mestereinek hagyományos hármasságát.

Élete

Gyermekkora

Művész családban született. Apja Giovanni Santi festő volt, Anyja, Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, de ő 1494-ben szintén elhunyt, és a 11 éves Raffaello árván maradt.

1496-ban Raffaello Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.

Firenzei évei

Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy Madonna). Ugyancsak firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekből az évekből származó további képei: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat lehozta a földre a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől.Raffaello életrajz Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusban alkotott.

Vatikáni évei

II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a kisebb munkáival, hogy megfesse legnagyobb művét, az Az athéni iskola címűt.Stanza della Segnatura

A freskón a háttér kulissza, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások. Raffaello önmagát is belefestette a képbe, amely kiegyensúlyozottságot, világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének ő az egyik legjobb portréfestője is.

X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.

Befejezte első építészeti tervét a Sant'Eliggio degli Oreficit, ami temetkezési kápolna volt.

A Stanzák festményei

A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (1508–11 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (a segnatura régies kifejezés, magyarul aláírást jelent). Két óriási (az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, Filozófiát, Költészetet és Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.

Figyelemre méltó, hogy Az Oltáriszentség disputája c. festményre odafestette az Oltáriszentség imádói közé Girolamo Savonarolát, akit II. Gyula pápa elődje, VI. Sándor égettetett meg a pápa bírálata miatt.

Halála

A Krisztus színeváltozása című festményén dolgozott, amikor 1520. április 6-án, nagypénteken, talán éppen a 37. születésnapján halt meg. Giorgio Vasari életrajzíró művésztársa szerint halála két héttel az „állandó magas” lázzal járó betegség után, a „túlzott szeretet” miatt, az ismételt érvágások ellenére következett be. A későbbi történészek számos lehetőséget is felvetettek halála okára, így például egy fertőző betegség és a vérleadás kombinációját. Tizenöt napig tartó akut betegsége alatt megvallotta a bűneit, megkapta az utolsó vallási szertartásokat és rendbe tette az ügyeit. Lediktálta végrendeletét és kérésére a Pantheonban temették el.Vasari , Life of Raphael from the Lives of the Artists

Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra becsülték.

Sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták.

Művei (válogatás)

Korai évek (1496–1504)

A lovag álma (National Gallery (London)) Szent György legyőzi a sárkányt (Louvre) Mihály arkangyal legyőzi a sátánt (Louvre) Három grácia (Musée Conde, Chantilly) Madonna Conestabile (Ermitázs, Szentpétervár) Mária eljegyzése (Pinacoteca di Brera, Milánó)

Firenzei évek (1504–1508)

Madonna del Granduca (A nagyherceg Madonnája; Pitti-palota, Firenze) Madonna del Cardellino (Tengelicés Madonna; Uffizi, Firenze) Madonna Terranuova (Berlin-Dahlem) Madonna Tempi (München) Madonna Giardiniera (A szép kertésznő; 1507; Louvre) Esterházy Madonna (Budapest) Szent Család a báránnyal (Prado, Madrid)

Római évek (1508–1520)

Az athéni iskola (1509–1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán) Az Oltáriszentség disputája (Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán) Parnassus (1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)

Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma) X. Leó pápa képmása (1518–19; Uffizi, Firenze) Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513–1515; Pitti-palota, Firenze) Kardinális (1511; Prado) A halálomon vagyok (1519, Firenze)

Galéria Arcképek

Festmények

Vatikáni stanzák

A félmilliólírás bankjegy

Raffaello portréja szerepelt az olasz líra legnagyobb címletű bankjegye, az 1997 és 2001 között kibocsátott 500 000 lírásnak az előoldalán, a hátoldalon Az athéni iskola című festményének részlete látható.

Jegyzetek

Források

Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest, Magyar Helikon, 1973. Raffaello da Urbino festő és építész élete lásd 471-506. o.

Az érett reneszánsz. Budapest, Corvina Kiadó, 1986. Raffaello lásd 10-26. o. Daniel Arasse: Raffaello látomásai; ford. Pataki Pál; Typotex, Budapest, 2013 (Képfilozófiák)

További információk

Raffaello Santi Web Gallery of Art Az élvhajhász Raffaello halála Raffaello életrajz ART21, Titokzatos művészet – Raffaello: Az athéni iskola Ormós Zsigmond: Urbinoi Santi Rafael; Steger Ny., Temesvár, 1867 Planche Gusztáv: Művészek csarnoka. Rafáel, Michel Angelo, Leonardo da Vinci; ford. Szász Károly; Franklin, Budapest, 1887 (Olcsó könyvtár) Wollanka József: Raffael; Lampel Róbert, Budapest, 1906 (Művészeti könyvtár) Raffaello festői életműve; előszó Michele Prisco, dokumentáció Pierluigi de Vecchi, kieg. Jean-Pierre Cuzin, ford. Hajnóczi Gábor; Corvina, Budapest, 1984 (A művészet klasszikusai) Vayer Lajos: Raffaello freskói a Vatikánban; Képzőművészeti, Budapest, 1987 (Remekművek) Ernst Ullmann: Raffaello; ford. Miklósi Judit; Corvina, Budapest, 1987 Christof Thoenes: Raffaello, 1483–1520; ford. Solt Ágoston; Taschen–Vince, Köln–Budapest, 2006 Kárpáti Zoltán–Seres Eszter: Raffaello. Rajzok Budapesten; kiállításrend. Kárpáti Zoltán, Seres Eszter, közrem. Vargyas Zsófia; Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2013 Fodor Zoltán: Néztek, de nem láttok. Néhány Csontváry- és Raffaello-kép kompozíciójának szerkezeti elemzése; szerzői, Medgyesbodzás, 2016 Brian Gray: Madonna. A zodiákus felfedezése Raffaello Madonna-sorozatában; ford. Balázs Árpád; Casparus, Solymár, 2017

Kapcsolódó szócikkek Szegfűs madonna

Kategória:1483-ban született személyek Kategória:1520-ban elhunyt személyek Kategória:Urbinóiak Kategória:Olasz reneszánsz festők

Raffaello Sanzio

Źródło i licencja