A Kurszki terület (oroszul Курская область [Kurszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjektum), önálló közigazgatási egység. A Központi szövetségi körzethez tartozik. Székhelye Kurszk.

Természeti földrajza

Az európai országrész középső részén fekszik. Északon az Orjoli, északkeleten a Lipecki, keleten a Voronyezsi, délen a Belgorodi, délnyugaton és nyugaton 245 km hosszan Ukrajna Szumi területével, északnyugaton a Brjanszki területtel határos.

Területe 29 800 km², kiterjedése észak–déli irányban 171 km, nyugat–keleti irányban 305 km.

Domborzat, vízrajz A terület a Kelet-európai-síkság közepén, a Közép-orosz-hátság délnyugati lejtőin fekszik. Kissé magasan fekvő, dombos, alapvetően sík vidék, 175–225 m-es átlagos magassággal. Legmagasabb pontja 288 m, legalacsonyabb részei (130–135 m) délen, a folyóvölgyekben találhatók. A legmagasabban fekvő középső területek a Tyim–Scsigri, a Dmitrov–Rilszki és a Fatyezs–Lgovi dombok egymáshoz kapcsolódó, egykori folyóvölgyekkel, árkokkal szabdalt vonulatai a Don és a Dnyeper vízválasztóján. A dombokat üledékes kőzetek csaknem vízszintes rétegei építik fel. A mészkőrétegekben több helyen (Kurszk körzetében is) karsztformák (egyebek közt barlangok) alakultak ki.

A középső vidék dombjain erednek a Don kisebb mellékfolyói: a Tyim, a Kseny, az Olim, valamint a dél felé kanyarodó Oszkol. A Dnyeper medencéjének része a Szejm, mely 500 km-en át folyik a területen, miközben felveszi két kisebb mellékvizét, a Tuszkart és Szvapat. Korenyevónál torkollik bele a Krepna patak. A déli körzetből indul útjára a Dnyeper bal oldali mellékfolyója, a Pszjol. A terület 78%-a a Dnyeper, 22%-a a Don vízgyűjtőjén fekszik, összes folyóvizeinek hossza mintegy 8000 km. Jelentősebb természetes állóvizei, lápjai nincsenek. Legnagyobb víztározói a kurszki atomerőmű számára, illetve a Szvapa folyón a mihajlovkai ércdúsító mellett épültek.

Ásványkincsek A híres Kurszki mágneses anomália vastartalmú kvarcit- (30–43%-os érctartalommal) és gazdagabb vasérc- (45–63%-os érctartalommal) tartalékait együttesen több mint 200 milliárd tonnára becsülik. Valójában a készletek egy kisebb része tartozik a Kurszki területhez, ahol mintegy 30 lelőhely, előfordulás ismeretes, többek között Mihajlovka, Kurbakin, Trosznyanszk, Lev Tolsztoj (település), Jacenszk, Scsigri stb. környékén. A legjelentősebb lelőhelyen, a Mihajlovkai járásban 1960 óta folyik kitermelés.

Az 1980-as évek elején több körzetben titán előfordulásokat tártak fel. Az egyik perspektivikus helyen, Viszokonovszkije Dvori település mellett az érckészlet nagyságát 319 millió m³-re becsülik.

A terület kréta mészkőből jelentős, összesen kb. 129 millió tonnára becsült tartalékokkal rendelkezik. A 15 lelőhely közül a legnagyobb (Russzkaja Konopelka) készletei meghaladják az 59 millió tonnát. Egyéb ásványkincsek közül mészkő (a cementgyártáshoz), kvarchomok (az üvegipar és a kohászat számára), agyag, foszforitok, kovaföld fordul elő.

Éghajlat Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az évi középhőmérséklet északon 4,6 °C, délnyugaton 6,1 °C. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete –8,6 °C, a júliusé 18,5-19,5 °C. A csapadék mennyisége északnyugatról délkelet felé haladva fokozatosan csökken, éves átlaga 584 mm. A legtöbb csapadék júniusban vagy júliusban hull, ami kedvező a mezőgazdaság számára. A központi vidéken a téli időszak november 10. körül kezdődik és átlagosan 136 napig tart. A fagymentes napok száma 150-160, a tenyészidő (5 °C feletti napi középhőmérséklet) északon 180-115, délnyugaton 190-195 napig tart.

Növény- és állatvilág A terület az erdős sztyepp és a sztyepp övezet határán fekszik. Északnyugati tájaira a szürke erdőtalajok, délkeleti tájaira a jó termőképességű csernozjom talajok jellemzők. Az eredeti növénytakaró csak a védelem alatt álló részeken maradt meg (a Sztreleckaja- és a Kazackaja-sztyepp). Az összterület több mint 75%-át megművelik. Az erdők részaránya 8,8%, magasabb a nyugati és jóval alacsonyabb a keleti részeken. Az erdővel borított vidékek nagy részén a lombos erdő fái: nyírfa, nyárfa, tölgy, kőris, égerfa, fűzfa jellemző. Természetes fenyőerdők csak északnyugaton, ültetett fenyvesek sokfelé, leginkább a Szejm, a Szvapa és Pszjol bal parti homokos teraszain találhatók.

56-féle emlősállatot, 265 madárfajt és 32 halfajt tartanak nyilván, ezek egy része a védett területek lakója. A nagyobb emlősöket jávor- és gímszarvas, őz, vaddisznó, farkas, vörös róka képviseli. A védett sztyeppék rétjeinek madara a mezei pacsirta, a fürj, a fogoly, a héja, a tölgyesekben vörös kánya, karvaly fészkel. Gyakori halfajok: sügér, csuka, ezüstkárász, , valamivel kevesebb a európai harcsa, a fogassüllő, a dévérkeszeg, a compó.

Természetvédelem

A Vaszilij Vasziljevics Aljohin professzorról elnevezett természetvédelmi terület és bioszféra-rezervátum hat különálló részből áll. Nagyobbik felét két érintetlen sztyepp, a Sztreleckaja- és a Kazackaja-sztyepp képezi, nevüket a Kurszk erődjét egykor védelmező sztrelecekről és kozákokról kapták. A sztyeppe a kurszki helyőrség katonái számára fenntartott legelő, kaszáló volt, ezért is maradhatott fenn, miközben a környező földeket felszántották. A további négy részt folyók árterei, illetve reliktum növényekkel benőtt kréta- és mészkődombok alkotják. Az összesen 5287 hektárnyi védett területet 1935-ben alakították ki. Elsődleges célja a feltöretlen csernozjom, a szűz sztyeppe növénytakarójának és fajgazdagságának megőrzése.

Történelem A 9–10. században szláv népek lakták. Kurszk a 11. század végén már jelentős település volt, melyet az 1238-as mongol invázió során elpusztítottak. A 14. század közepétől a 16. század elejéig a litván államhoz tartozott, 1508-ban az orosz állam része lett, erődítményét 1597-ben újjáépítették. A határvidék egyik fontos erődje volt, majd miután katonai jelentősége megszűnt, kereskedővárossá fejlődött, híresek voltak a határában rendezett vásárai.

bélyegkép|jobbra|250px|Kurszk egyik főutcája a 20. század elején

1797-ben megalakult a Kurszki kormányzóság és 130 évig állt fenn. 1928-ban a vidék a Központi csernozjom terület része lett, melynek kettéosztásával hozták létre a Voronyezsi és 1934. június 13-án a Kurszki területet. Három évvel később néhány északi járását az újonnan létrehozott Orjoli területhez csatolták. 1954-ben déli körzeteinek elcsatolásával jött létre a szomszédos Belgorodi terület mint közigazgatási egység, egy kisebb északkeleti részt pedig a Lipecki terület kapott meg.

A második világháború idején a területet a német csapatok elfoglalták, Kurszk 15 hónapig volt megszállás alatt, 1943 elején szabadult fel. A térség déli és északi határán zajlott le a háború egyik legjelentősebb, két hónapig tartó ütközete, melyet a történelem kurszki csata néven ismer. A sorsdöntő csatára Prohorovka településnél került sor, innen kapta a prohorovkai páncélosütközet nevet is.

A vidék legnagyobb részén évszázadokon át földművelést folytattak. Jelentős és gyors ütemű iparosítás csak a 20. század 50-es éveiben kezdődött. Zseleznogorszk város 1958-ban az ércdúsító kombinát, 10 évvel később Kurcsatov város az atomerőmű létesítésekor keletkezett.

Népesség A terület lakossága 1 199 100 fő (2005), 1965 óta folyamatosan csökken; a népsűrűség 40,2 fő/km². A városban lakók aránya összesen 62,5%, ebből több mint 45% Kurszkban és a két fiatal iparvárosban: Zseleznogorszkban és Kurcsatovban összpontosul, a további mintegy 17% kisebb városokban él.

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1184,0); ukránok (20,9); örmények (5,9); belaruszok (2,9); cigányok (2,3); azeriek (1,9); tatárok (1,6); moldávok (1,3); törökök (1,2); grúzok (1,0). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések bélyegkép|jobbra|250px|A Vörös tér Kurszkban A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

Kurszk – 406,4 Zseleznogorszk – 96,2 Kurcsatov – 46,3 Lgov – 22,9 Scsigri – 18,9 Rilszk – 17,4 Obojany – 14,1

Közigazgatás A Kurszki terület élén a kormányzó áll: Alekszandr Nyikolajevics Mihajlov: 2000. november 18. – 2018. október 11. Először 2000-ben választották meg kormányzónak. A területi törvényhozó gyűlés 2005 tavaszán másodszor, majd 2010. március 1-jén harmadszor is kormányzóvá választotta. A sorozatos kormányzócserék idején, 2018 őszén lemondott hivataláról.Губернатор Курской области подал в отставку (Svoboda.ru, 2018-10-11) Roman Vlagyimirovics Sztarovojt: 2018. október 11. – Putyin elnök rendeletével a kormányzói feladatokat a következő választásig ideiglenesen ellátó megbízott.Владимир Путин назначил врио глав Башкирии и Курской области (2018-10-11) A 2019. szeptember 8-i választáson kormányzóvá választották.Кто выиграл выборы 8 сентября (Kommersant.ru, 2019-09-09. Hozzáférés: 2019-10-13) Beiktatták hivatalába: szeptember 16-án.

2006 óta a Kurszki területen 540 helyi önkormányzat működik. Közülük 5 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 28 járás (rajon), továbbá 27 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 480 falusi község (szelszkoje poszelenyije).

A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

Kurszk Zseleznogorszk Kurcsatov Lgov Scsigri

Járások A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar névOrosz névSzékhelyLélekszámBelajai járásБеловский районBelajaBolsoje Szoldatszkoje-i járásБольшесолдатский районBolsoje SzoldatszkojeCseremiszinovói járásЧеремисиновский районCseremiszinovoDmitrijevi járásДмитриевский районDmitrijevFatyezsi járásФатежский районFatyezsGluskovói járásГлушковский районGluskovoGorsecsnojei járásГоршеченский районGorsecsnojeHomutovkai járásХомутовский районHomutovkaKasztornojei járásКасторенский районKasztornojeKonisevkai járásКонышевский районKonisevkaKorenyevói járásКореневский районKorenyevoKurcsatovi járásКурчатовский районKurcsatovKurszki járásКурский районKurszkLgovi járásЛьговский районLgovManturovói járásМантуровский районManturovoMedvenkai járásМедвенский районMedvenkaObojanyi járásОбоянский районObojanyOktyabrszkij járásОктябрьский районPrjamicinoPoniri járásПоныровский районPoniriPrisztyenyi járásПристенский районPrisztyenyRilszki járásРыльский районRilszkScsigri járásЩигровский районScsigriSzolncevói járásСолнцевский районSzolncevoSzovjetszkiji járásСоветский районKsenszkijSzudzsai járásСуджанский районSzudzsaTyimi járásТимский районTyimZolotuhinói járásЗолотухинский районZolotuhinoZseleznogorszki járásЖелезногорский районZseleznogorszk

Gazdaság Gazdasági szempontból a Kurszki terület az Oroszországi Föderáció Központi feketeföld övezetéhez tartozik. Ipari és mezőgazdasági termelése egyaránt jelentős.

Ipar Az ipar legfontosabb ágazata a vasércbányászat és a kohászat. Az északnyugati Mihajlovka környékén feltárt vasérclelőhelyen 1960-ban indult meg a kitermelés, és felépült a bányászváros, Zseleznogorszk. Az ércbányászatra települt Mihajlovszki Ércdúsító Kombinát 1973-ban kezdte meg a termelést. Jelenleg (2005-ben) az országban megtermelt (nyers)vas kb. 18%-át állítja elő, és innen származik a Kurszki terület költségvetési bevételeinek mintegy 20%-a. A mihajlovkai lelőhely tartalékai az ércdúsító termelését (a 2002-es kapacitással számolva) gazdagabb vasércből 43 évre, vaskvarcitból 51 évre biztosítják.

bélyegkép|jobbra|250px|A kurszki atomerőmű

Kurszktól 40 km-re nyugatra, a Szejm folyó bal partján, Kurcsatov város mellett működik az ország harmadik legnagyobb atomerőműve. Kétszer két blokkját 1976–1985 között helyezték üzembe, az 1986-os csernobili katasztrófa után a tervezett ötödik blokk már nem került megépítésre.