III. György, teljes nevén György Vilmos Frigyes, (George William Frederick) , Nagy-Britannia és Írország királya 1760. október 25-től, 1820. január 29-én bekövetkezett haláláig. Az ő uralkodása alatt írták alá 1800-ban az egyesülési törvényeket, így az addig perszonálunióban lévő Brit és Ír Királyságok Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága néven társultak. Egyszerre volt a Német-római Birodalom braunschweig–lüneburgi hercege és választófejedelme, majd 1814. október 12-től Hannover királya. A Hannoveri-ház harmadik brit uralkodója volt, aki – két elődjével ellentétben – már az országban született, az angol volt az anyanyelve, és sosem járt Hannoverben.Brooke, 314. o.; Fraser, 277. o.
Anglia történelmében addig példátlan hosszúságú, ötvenkilenc éves uralkodása alatt az ország számos fegyveres konfliktusban vett részt, nem csak az európai, hanem más kontinenseken is. Uralkodása első felében Nagy-Britannia legyőzte Franciaországot a hétéves háborúban, és Európa meghatározó hatalmává vált Észak-Amerikában és Indiában egyaránt. Később az ország amerikai gyarmatainak egy része sikeres függetlenségi harcot vívott ellene, majd kikiáltották az Amerikai Egyesült Államokat. A forradalmi és a napóleoni Franciaország ellen is további háborúkat vívott, amely végül Napóleon vereségével zárult a waterlooi csata során, 1815-ben. Szintén az ő uralkodása alatt zajlott 1807-ben a rabszolga-kereskedelem betiltása a Brit Birodalomban.
Élete vége felé György visszatérő, majd állandósult mentális zavarokkal küszködött. Betegsége okaként egyes szakértők a mániás depressziót, mások az örökletes porfíriát jelölték meg, ám betegségének tényleges oka továbbra is vita tárgyát képezi. György király 1810-ben történt végleges mentális leépülése okán az ország kormányzását legidősebb fia, György walesi herceg vette át mint régens. A király végül 1820. január 29-én, nyolcvanegy éves korában hunyt el, trónon az addig régensként szolgáló fia váltotta IV. György néven. III. György megítélése sokat változott az idők folyamán: a 20. század második felében kezdődött átértékelésig az amerikaiak zsarnoknak, az angolok pedig „az imperializmus bukása miatti bűnbaknak” tartották.Brooke, 269. o.
Ifjúsága bélyeg|bal|A 16 éves György (Jean-Étienne Liotard pasztellképe, 1754) Hannoveri György Vilmos Frigyes 1738. június 4-énAz akkor érvényes julián naptár szerint május 24-én született Londonban, a Norfolk House palotában. Ő volt Frigyes Lajos walesi herceg (II. György brit király fia és trónjának örököse) és feleségének, Szász-Gothai Augusztának második gyermeke és első fia. Hét hónapra, koraszülöttként jött a világra, és nem hitték, hogy sokáig él, ezért már születése napján megkeresztelte Thomas Secker oxfordi püspök.Hibbert, 8. o.
Egy hónappal később a püspök a nyilvánosság előtt újra megkeresztelte a palotában. Keresztszülei I. Frigyes svéd király (akit Lord Baltimore képviselt); nagybátyja, III. Frigyes szász-gothai herceg (őt Lord Carnarvon képviselte) és nagyapja húga, Zsófia Dorottya porosz királyné (akit Lady Charlotte Edwin képviselt) voltak.London Gazette, 1738. június 20.
György egészséges, de zárkózott és félénk gyerek volt. A család később a Leicester House nevű palotába költözött, ahol öccsével, Edward, York és Albany hercegével együtt magántanárok oktatták. A fennmaradt levelek tanúsága szerint nyolcéves korára megjegyzéseket tudott fűzni a politikai eseményekhez, és mind angolul, mind németül tudott írni.Brooke, 23–41. o. Ő volt az első brit uralkodó, aki módszeres természettudományos oktatásban részesült. Kémián és fizikán kívül csillagászatot, matematikát, francia és latin nyelvet, történelmet, földrajzot, kereskedelmet, mezőgazdaságot és alkotmányjogot tanult; emellett nevelése kiterjedt a táncra, vívásra és lovaglásra is.Brooke, 42–44, 55. o.
II. György király nem kedvelte György apját, Frigyes herceget és unokái sorsát sem kísérte sok figyelemmel. 1751-ben azonban Frigyes váratlanul meghalt (felfakadt egy furunkulus a tüdejében) és György lett a trón örököse. Formálisan apja edinburgh-i hercegi címét örökölte, de a király három héttel később ráruházta a trónörökösök tradicionális rangját és Wales hercege lett.Hibbert, 3–15. o.
1756 tavaszán a király felajánlotta neki, hogy tizennyolc éves korára költözzék a St James's Palace-ba, de György anyja és annak bizalmasa (Lord Bute, aki később miniszterelnöke lett) tanácsára visszautasította az ajánlatot. Anyja inkább a maga közelében tartotta a fiát, hogy gondosan vigyázni tudjon erkölcseire.Bullion, John L. (2004). "Augusta , princess of Wales (1719–1772)". Oxford Dictionary of National Biography. Oxford University Press. .Ayling, 33. o.
Házassága bélyegkép|György felesége, Mecklenburg-Strelitzi Sarolta 1759-ben György beleszeretett Sarah Lennoxba, Richmond hercegének lányába, de Lord Bute lebeszélte arról, hogy megkérje a kezét, ő pedig hallgatott rá. „Egy nagy nemzet boldogsága vagy nyomorúsága függ tőlem,” írta, "és ennélfogva gyakran kell saját szenvedélyeim ellenére tennem.”Ayling, 54. o.; Brooke, 71–72. o. Ennek ellenére visszautasította a király ajánlatát, hogy vegye feleségül Braunschweig-Wolfenbütteli Zsófia Karolinát (aki végül a Bayreuth őrgrófjához ment feleségül)Ayling, 36–37. o.; Brooke, 49. o.; Hibbert, 31. o.
A következő évben, 1760. október 22-én II. György király két héttel 77. születésnapja előtt hirtelen meghalt. A 22 éves György Nagy-Britannia királya lett és sürgősen feleséget kerestek neki. 1761. szeptember 8-án az újdonsült király házasságot kötött Mecklenburg-Strelitzi Saroltával, akit az esküvő napján látott először. Két héttel később a westminsteri apátságban mindkettőjüket megkoronázták. György a korabeli uralkodóktól eltérően (beleértve nagyapját és fiait) nem tartott szeretőket és házassága boldognak volt mondható. Tizenöt gyermekük született: kilenc fiú és hat lány. György 1762-ben családi fészek számára megvásárolta a Buckingham House-t (később itt épült fel a Buckingham Palace)Ayling, 85–87. o. Hivatalos rezidenciája a korábbi uralkodók lakhelye, a St James's Palace maradt. Alig utazott, soha nem hagyta el Dél-Angliát. Az 1790-es években rászokott, hogy a dorseti Weymouth városában, a tengerparton töltse szabadidejét, amivel divatot teremtett és a városka az első tengerparti üdülőhellyé vált.Watson, 549. o.
Korabeli pletykák szerint a tizenöt éves György beleszeretett egy nála nyolc évvel idősebb kvéker nőbe, Hannah Lightfootba, aki megszökött a férjétől. Titokban összeházasodtak, és több gyerekük is született még a herceg hivatalos házassága előtt. A híresztelések a 19. század közepén újra erőre kaptak, amikor egy szélhámosnő, Lavinia Ryves György egyik ilyen állítólagos gyermekének leszármazottjának és Cumberland hercegnőjének nyilvánította magát. A kutatás semmilyen bizonyítékot nem talált a törvénytelen házasságra, a Lavinia Ryves által felmutatott dokumentumok pedig hamisítványnak bizonyultak.Documents relating to the case. The National Archives. Retrieved 14 October 2008.
Uralkodásának kezdete III. György trónra lépését minden politikai erő üdvözölte, ennek ellenére uralkodásának első éveit politikai labilitás jellemezte, amelyet főleg a vége felé járó hétéves háború miatti véleményeltérések okoztak.Hibbert, 86. o.; Watson, 67–79. o. A whigek úgy vélték, hogy a tory minisztereket részesíti előnyben, ezért önkényeskedőnek titulálták. Mivel a királyi birtokok viszonylag keveset jövedelmeztek a polgárok által fizetendő adókhoz és járadékokhoz képest, György birtokai felügyeletét átadta a parlamentnek, cserébe udvartartása tagjainak biztos évjáradékot kért. A király összesen 3 millió fontos adósságot halmozott fel, amelyet a parlament rendszeresen kiegyenlített és az évjáradékokat is megemelték időnként.Medley, 501. o. Magánvagyonából nagy összegeket juttatott a Királyi Művészeti AkadémiánakAyling, p. 194; Brooke, xv, 214, 301. o. és jövedelmének több mint felét jótékony célokra adományozta.Brooke, p. 215 Műgyűjteménye számára megvásárolta Jan Vermeer Hölgy virginálnál c. festményét és néhány Canalettót, de jól ismert könyvgyűjtő is volt és könyvtára nyitva állt a tudósok előtt.Ayling, 196–198. o. bélyeg|III. György király három legfiatalabb lánya (John Singleton Copley képe, kb. 1785) 1762 májusában az addig hivatalban lévő whig kormányt a skót Lord Bute tory kormányzata váltotta fel. Ellenségei azt terjesztették, hogy viszonyt folytat a király anyjával és megpróbálták kiaknázni az angolokban élő skótellenes bizalmatlanságot.Brooke, 145. o.; Carretta, 59, 64 o.; Watson, 93. o. A különösen vitriolos hangvételű The North Briton újság kiadóját, John Wilkes képviselőt lázítás és rágalmazás vádjával le is tartóztatták és kizárták a parlamentből. Wilkes Franciaországba szökött és távollétében ítélték el.Brooke, 146–147. o. A hétéves háborút lezáró 1763-as párizsi béke után Lord Bute lemondott, és George Grenville miniszterelnökségével a whigek tértek vissza a hatalomba.
Ugyanebben az 1763-as évben a király proklamációt adott ki, amely az amerikai brit gyarmatok számára megtiltotta a nyugati terjeszkedést. A cél az volt, hogy a háborúban megszerzett francia többségű Kanadába és spanyolok lakta Floridába terelje a telepeseket, de azok jogaik korlátozását látták benne, és a rendelet hozzájárult az amerikai gyarmatlakók egyre fokozódó elégedetlenségéhez.Watson, 183–184. o. Ezenkívül, mivel a gyarmatok lakosai jó néhány brit adó alól fel voltak mentve, a londoni kormány úgy vélte, hogy ideje, hogy ők is hozzájáruljanak az indián támadások és a potenciális francia invázió elleni védekezés költségeihez. Egy amerikai adója ekkor nem haladta meg az évi hat pennyt (a font egynegyvened részét), míg egy átlagangol 25 shillinget (50-szer annyit) fizetett a kormánynak.Cannon and Griffiths, 505. o.; Hibbert, 122. o. 1763-ban a korona jövedelme az amerikai gyarmatokból 1800 font volt, eközben az ottani haderő költsége 225 ezer fontot tett ki.Cannon és Griffiths, 505. o. A gyarmatlakók nem is az adófizetést sérelmezték igazán, hanem hogy mindezt a fejük fölött, a beleszólásuk nélkül döntötték el, ugyanis a londoni parlamentben nem voltak amerikai képviselők.Black, 82. o. és ez ellentmondott a brit kormányzat „nincs adóztatás képviselet nélkül” elvének. 1765-ben Grenville elfogadtatta a bélyegtörvényt, miszerint minden észak-amerikai sajtóterméket és hivatalos dokumentumot csak olyan papíron lehetett kiadni, amelyre rátették az adóbefizetést igazoló illetékbélyeget. Ebbe beletartoztak az újságok is, amelyek így az olvasók számára azonnal látható módon demonstrálhattak az adóztatás ellen.Watson, 184–185. o. Grenville a király rosszallását is kiváltotta, mert megpróbálta korlátozni előjogait. György előbb sikertelenül megpróbálta rávenni az idősebb William Pittet a miniszterelnökség elvállalására,Ayling, 122–133. o.; Hibbert, 107–109. o.; Watson, 106–111. o. majd (egy rövid betegség után, ami a későbbi bajok előfutára is lehetett) végül Lord Rockingham volt hajlandó kormányt alakítani, az uralkodó pedig elbocsátotta Grenville-t.Ayling, 122–133. o.; Hibbert, 111–113. o.
Rockingham visszavonta a népszerűtlen bélyegtörvényt, de kabinetje erőtlen volt és 1766-ban mégis Pitt (ekkortól Lord Chatham, mert György kinevezte Chatham earljének) vette át a helyét. A következő évben Pitt megbetegedett és Grafton hercege, Augustus FitzRoy alakíthatott kormányt, bár ő 1768-ig hivatalosan nem is volt miniszterelnök. Ebben az évben történt, hogy a korábban a bíróság elől Franciaországba szökött John Wilkes visszatért Angliába és újraindulva, megnyerte a middlesexi képviselői választást. Ismét kitiltották a parlamentből, de ezután még kétszer újraválasztották és minden alkalommal ismét kitiltották; végül az alsóház úgy döntött, hogy indulása eleve érvénytelen volt és a második helyezettnek adta a mandátumot.Ayling, 154–160. o.; Brooke, 147–151. o. Grafton kormánya 1770-ben megbukott és a Lord North által vezetett toryk visszatérhettek a hatalomba.Ayling, 167–168. o.; Hibbert, 140. o.