Alicante (valenciai katalánul Alacant) város Spanyolországban, Alicante tartomány székhelye, a Costa Blanca legfontosabb városa. Jelentős tengeri fürdőhely, forgalmas kereskedelmi kikötővel. Az európai iparjogvédelem egyik központja, az EUIPO székhelye.
Fekvése Valencia autonóm közösség déli részén, a Costa Blancán, a Las Huertas-fok és a Santa Poala-fok közötti öböl félkörívében, a Benacantil-hegy lábánál fekszik. A teraszosan épült földközi-tengeri kikötőváros látképét a Benacantil-hegy és annak kopár sziklájára épült citadella, a Szent Borbála-erőd uralja.Magyar nagylexikon, 1. kötet, 501. old.
Története Ókor A települést Akra Leuké néven az ókori görögök alapították i. e. 325 körül. A rómaiak i. e. 201-ben foglalták el; neve uralmuk idején Lucentum volt.
Középkor
A kora középkorban, 500 körül a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Lucentum néven létező város a Nyugati gót Királyság részét képezte, majd a mórok uralma idején (718 – 1249) Al-Lucant lett a város neve. Az arab időből való elnevezésből született a mai Alicante városnév. A keresztények 1258-ban foglalták el X. Alfonz vezetésével. 1296-ban II. Jakab vezetésével a terület a Valenciai Királyság részévé vált, királyi települési rangot nyert és képviseletet a Valenciai rendi gyűlésben, a corts-ban. Ezt követően a Kasztíliai Királyság és Az Aragón Korona országai csatatere Alicantéban volt évtizedekig, majd a két királyság egyesülése után Alicante a Madrid felé vezető út következtében kereskedelmi központ lett. Fontos lett a rizs, bor, olívaolaj, narancs és gyapjúexport.
Újkor
1609 és 1614 között, II. Fülöp uralma alatt száműzték a moriszkó lakosságot, akik a reconquista után is Valencia területén maradtak. A moriszkókat azzal vádolták, hogy a berber kalózokkal szövetkeztek, akik ekkoriban rendszeresen megtámadták és kifosztották a partmenti településeket, jelentős kárt okozva a kereskedelemben.
A moriszkók száműzetésével súlyos árat fizetett a város: számos iparos, kézműves és földműves elment parlagon hagyva a termőföldeket és a feudális nemesség az anyagi csőd szélére jutott.
Békés évszázadok után a 18. században vált ismét csaták színhelyévé a város: a spanyol örökösödési háború idején, 1709-ben a franciák ostromolták meg.
Modern kor bélyeg|balra|190px|Alicante 1832 körül, Alfred Guesdon (1808 - 1876) metszete
Lassú hanyatlás volt jellemző a város gazdaságára. Ennek ellenére fontosnak számított a cipészet, valamint a mezőgazdaság. Ezen belül a narancs- és mandulatermesztés, valamint a halászat. 1873-ban, a karlista felkelés alatt a cartagenai föderalisták támadták. A 20. században, a spanyol polgárháború alatt hosszú időn át a köztársasági erők uralták. Itt végezték ki a Falange alapítóját, José Antonio Primo de Riverát.Szentirmai József: Spanyolország.
1954-től számos algériai menekült érkezett hajón a városba, amely Algéria függetlenségével 1962-től csak fokozódott. Alicantéban az 1950-es és 1960-as években a gazdaság átállt a turizmusra. Olyan külvárosok és lakótelepek épültek ekkoriban, mint Albufereta, El Barco és Playa de San Juan. Az új épületek hatalmas fellendülést hoztak a városnak, hisz éttermek, bárok és egyéb létesítmények ekkor nyíltak meg tömegesen. Ekkor adták át a város nemzetközi repülőterét is, amely a nagyobb forgalmat ki tudta szolgálni.
Franco halálával és a spanyol demokratikus átmenet után alkotmányos jogokat kaptak a nemzetiségek. A Valenciai régió törvényhozást kapott.
Közigazgatás Alicante legutóbbi polgármesterei, választási időszakok szerint:
A polgármesterek listája Hivatali időszak Név Párt1999–2007 Luis Díaz Alperi Partido Popular (PP)2007–2014 Sonia Castedo Ramos Partido Popular (PP)2014–2015 Andrés Llorens Partido Popular (PP)2015 Miguel Valor Peidró Partido Popular (PP)2015–2018 Gabriel Echávarri Fernández Partido Socialista Obrero Español (PSOE / PSPV)2018–Luis Barcala SierraPartido Popular (PP) Nyelv A 20. század elejéig Alicante többségében valenciai nyelvű város volt – a valenciai a katalán nyelv Valencia autonóm közösség beszélt változata –, bár már a 19. század végétől jelentős számú spanyol ajkú települt a városba. A Franco-diktatúra alatt a helyi nyelv használatát elnyomták, így a spanyol nyelvhasználat még nagyobb teret nyert. A város valenciai nevét, Alacant, sem használhatták. 1990 óta mindkét nyelv – spanyol és valenciai – hivatalosnak számít.
Nevezetességei Szent Borbála-erőd (Castillo de Santa Bárbara) – Alicante legjelentősebb látványossága, a vár eredete a 9. századra, az Ibériai-félsziget muszlim ellenőrzésének idejére nyúlik vissza. 1248-ban X. Alfonz kasztíliai király vezette seregek foglalták el, nevét Szent Borbáláról kapta, mivel az erődöt december 4-én, Szent Borbála ünnepén szerezték meg a móroktól, az erődhöz vezető utakon kívül ma már lifttel is megközelíthető. Régi arab negyed Explanada de España – pálmafákkal szegélyezett, 600 méteres sétány, 6.5 millió márványlap fedi, mely hullámzó hatást kelt, nyáron ez az üdülőélet központja. Városháza – a spanyol-barokk stílusú műemléképületet 1699-ben kezdték el építeni, a munkálatok csak 1780-ban fejeződtek be, az épület jelenleg is az alicantei városi tanács székhelyének ad otthont és turisták számára is szabadon látogatható. Szűz Mária-bazilika (Iglesia de Santa María) – a 14. - 16. század között épült egy korábbi mecsetre, a bazilika egyetlen hajóból áll, támpillérei között hat mellékkápolna van, homlokzata barokk kialakítású, 2007-ben emelték bazilika rangra. Bari Szent Miklós-társszékesegyház (Concatedral de San Nicolás de Bari) – 1613 és 1662 között épült egy korábbi mecset fölött, a székesegyház külső megjelenése visszafogott, a keleti oldalon található főhomlokzat dór, a déli oldalon épült pedig ión stílusú, 1959-ben XXIII. János pápa székesegyházzá emelte. Tabarca szigete Az EUIPO székhelye Régészeti Múzeum (Museo Arqueológico) Gravina Szépművészeti Múzeum Santa Faz-kolostor
Népesség Alicante város lakossága az INE (spanyol statisztikai hivatal) adatai szerint 2025-ben 366 221 fő volt. Az elmúlt években a lakosságszám növekedett, részben a bevándorlásnak köszönhetően. A külföldi lakosok aránya jelentős, a 2020-as évek közepén meghaladja a 20%-ot. A külföldi népesség nagy része latin-amerikai és európai országokból származik. Emellett sok észak-európai nyugdíjasnak van második otthona a városban, akik gyakran nem szerepelnek a hivatalos statisztikákban. Számos madridi, kasztília–leóni és baszkföldi lakos is rendelkezik nyaralóval a városban.
év lakosságszám 1250 2 500 1350 3 250 1418 1 539 1609 5 040 1646 6 174 1717 11 019 1735 12 604 1754 14 394 1768 17 213 1786 17 345 év lakosságszám 1797 19 313 1803 21 447 1857 27 550 1860 31 162 1877 34 926 1887 40 115 1897 49 463 1900 50 495 1910 55 116 1920 63 382 év lakosságszám 1930 71 271 1940 89 198 1950 101 791 1960 121 832 1970 181 550 1981 245 963 1991 265 473 2001 288 481 2006 322 431 2009 334 757 2020 337,482
Városrészei
Felsőoktatás Egyetemi város
Gazdaság Kikötő Vas- és acélgyártás olajfinomító Dohánygyár Gumigyártás Pamuttextilgyár Bőrgyár Borászat ("alicantino", vagyis alicantei bor)
Közlekedés thumb|jobbra|200px|A 3-as villamos a Lucentum állomásnál A város nemzetközi repülőtere, az Alicantei repülőtér El Altetben található, a várostól délre. Forgalmában megelőzi a valenciai repülőtérét: az ötödik legforgalmasabb repülőtér Spanyolországban Madrid, Barcelona, Palma de Mallorca és Málaga után. Jelentős a belföldi forgalom is: napi Iberia és Vueling járat köti össze a várost Madriddal és Barcelonával. Számos fapados légitársaság járata is megy a városba: Wizzair, Ryanair, Easyjet, Jet2.com.
A közösségi közlekedést főleg autóbuszvonalak jelentik. Fontos buszcsomópont van az Alicantei kikötő mellett, ahova a helyi mellett távolsági buszjáratok valamint a repülőtéri transzfer buszok is érkeznek.
Az Estación de Alicante-Terminal a város fejpályaudvara ahova a Murciából érkező Cercanías vonal mellett az AVE Madrid-Levante nagysebességű vasútvonala is befut.
A város közlekedésében fontos szerepet játszik az alicantei villamosvonal, amely vasút-villamos rendszerben működik. Alicante belvárosát összeköti a Costa Blanca üdülőtelepüléseivel, a legismertebb üdülőhelyig, Benidormig villamosított a vonal, onnatól Deniáig dízelkocsik közlekednek. Jelenleg a Deniába tartó vonal villamosítása zajlik, így csak Teuládáig van vasút, onnantól pedig pótlóbusz közlekedik.
Az alábbi járatok üzemelnek: L1 - Benidormig, L2 - San Vicente del Raspeig, (átadva 2013-ban) L3 - El Campelloig, L4 - Playa de San Juanig 4L - Ingajárat Puerta del Mar és Sangueta átszállóhely között (felfüggesztve 2013-ban)
Sport Alicante CF Hércules CF HLA Lucentum Alicante
Ismert emberek
Itt született 1840-ben Eleuterio Maisonnave politikus.
Testvérvárosai Alexandria (Egyiptom) Brighton (Egyesült Királyság) Carloforte (Olaszország) Herzliya (Izrael) León (Nicaragua) Matanzas (Kuba) Nizza (Franciaország) Orán (Algéria) Riga (Lettország) Santa Ana (Salvador) Tojooka (Japán) Vencsou (Kína)
Képek
Panorámakép
Jegyzetek
Források Szentirmai József: Spanyolország. Panoráma nagyútikönyvek. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1995 Magyar nagylexikon, 1. kötet, 500. - 501. old.
További információk
Hivatalos angol honlap A Diputación Provincial de Alicante spanyol nyelvű hivatalos lapja Az Egyetem honlapja
Kategória:Alicante tartomány települései