A kaliforniai kondor (Gymnogyps californianus) az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjába tartozó madár, a Gymnogyps nem egyetlen élő faja. A pleisztocén kor óta ismert, közvetlen rokonairól csak fosszíliákból tudunk.
Észak-Amerika legnagyobb röpképes szárazföldi madara. Tollazata nagyjából fekete, a szárnyak belső felén fehéres foltokkal. Csaknem csupasz fején a fiatal példányok bőre szürkés, a felnőtteké sárga, költés idején élénk narancssárga. Az észak-amerikai madarak közül a kaliforniai kondor szárnyfesztávolsága a legnagyobb, mintegy három méter. Testtömege eléri a 12 kilogrammot, alig kevesebb a trombitás hattyúénál (Cygnus buccinator), ami a legnehezebb észak-amerikai madár. Kizárólag dögöket eszik. A világ egyik leghosszabb életű madara, 60 évnél tovább is élhet. Több kaliforniai bennszülött nép számára igen fontos, mitológiájukban jelentős szerepet játszik.
Állománya a XX. században főleg az orvvadászat, az ólommérgezés és élőhelyei elvesztésének következtében jelentősen lecsökkent, 1982-ben már csak 22 példány maradt. 1987-ben 27-re nőtt ez a szám. Ezeket az Amerikai Egyesült Államok kormánya által elrendelt fajmegőrző program részeként befogták, és a San Diegó-i (San Diego Zoo Safari Park), valamint a Los Angeles-i állatkertben (Los Angeles Zoo) szaporították oly sikeresen, hogy 1991-ben néhányat már visszatelepíthettek a vadonba. Azóta visszatelepítették Arizona északi és Utah déli részére (többek között a Grand Canyonba és a Zion Nemzeti Parkba), valamint Kalifornia középső és déli partvidéki hegységeibe és Alsó-Kalifornia (Baja California) északi felére. Még így is a világ egyik legritkább madara; 2014 októberében 425 példányát tartották számon. 2021-re ez a szám 525-re emelkedett.https://ng.24.hu/termeszet/2021/11/02/szuznemzessel-is-kepes-szaporodni-a-kaliforniai-kondor/ 2022-ben 537 kaliforniai kondorkeselyűt tartottak nyilván, amelyből 336 példány a vadonban élt.
Neve bélyegkép|balra|200px|George Shaw e kondor első leírója, illetve névadója
Ezt a madárfajt először 1797-ben, George Shaw angol természettudós írta le, illetve nevezte meg, de Vultur californianus név alatt. Shaw az andoki kondorral (Vultur gryphus) rokonította, mivel a két madárfaj első látásra hasonlít egymásra. Azonban jobban megfigyelve láthatók a különbségek: az andoki kondor szárnyfesztávolsága valamivel nagyobb, és dögök mellett kisebb állatokra is vadászik, amit a kaliforniai kondor nem tesz meg.Nielsen 2006, p. 27 Emiatt a szóban forgó madarat áthelyezték az akkor monotipikus Gymnogyps nembe - azóta négy fosszilis faj került melléje, tehát többé nem monotipikus a nemi szintű taxon. A Gymnogyps megnevezés a görög nyelvből ered és egy összetett szó: gymnos = „csupasz” vagy „meztelen” és gyps = „keselyű”. A tudományos fajneve, azaz a californianus a legfőbb élőhelyére utal, vagy Kalifornia államra. A magyar „kondor” megnevezés a kecsua „kuntur” szóból származik.
Rendszertani besorolása és kifejlődése Az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) rendszertani besorolása még manapság is bizonytalan. Habár az újvilági keselyűfélék és az óvilági keselyűformák (Aegypiinae) megjelenésben igen hasonlítanak, sőt ugyanazt a dögevő életmódot folytatják, a kettő nem áll közelebbi rokonságban egymással. Más-más ősökből fejlődtek ki, és a hasonlóság csak a konvergens evolúció műve. A két madárcsoport közti rokonsági kapcsolat még manapság is vita tárgya. Korábban az újvilági keselyűféléket a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe helyezték, mivel néhány gólyafajjal is mutatnak hasonlóságot úgy megjelenésben, mint életmódban is. A közelmúltban olyan elmélet is született, mely szerint a újvilági keselyűféléket és az óvilági keselyűformákat a sólyomalakúak (Falconiformes) közé kéne besorolni, vagy új, azaz külön rendet megalkotni a számukra. Az Amerikai Madarászok Egyesületének (American Ornithologists' Union) dél-amerikai rendszertani bizottsága kivonta az újvilági keselyűféléket a gólyaalakúak közül és incertae sedisnek, azaz „bizonytalan helyzetűnek” minősítette e madárcsoportot; továbbá megjegyzésként odatette, hogy az újvilági keselyűfélék talán átmozgathatóak a sólyomalakúak rendjébe, vagy létrehozható számukra egy külön rend, az úgynevezett újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes).Remsen, J. V., Jr.; Cadena, C. D.; Jaramillo, A.; Nores, M.; Pacheco, J. F.; Robbins, M. B.; Schulenberg, T. S.; Stiles, F. G.; Stotz, D. F. and Zimmer, K. J. (2007). A classification of the bird species of South America. South American Classification Committee. Hozzáférés ideje: 2007-10-15
bélyegkép|balra|200px|A G. amplus csontváza
A Gymnogyps madárnem jó példája a reliktum előfordulásnak. A pleisztocén kor idején e madárnem fajai széles körben elterjedtek voltak az amerikai szuperkontinensen; például: a kora pleisztocénben Florida területén a Gymnogyps kofordi, míg a késő pleisztocénben, Peruban a Gymnogyps howardae éltek. A Kubában felfedezett fosszilis kondort először Antillovultur varonai néven írták le, de azóta áthelyezték a kaliforniai kondor nemébe, továbbá átnevezték Gymnogyps varonaira. Ez az utóbbi madár a késő pleisztocén és a kora holocén határán élt és meglehet, hogy a kaliforniai kondor egyik szigetre vándorolt állományának a leszármazottja.
A kaliforniai kondor e madárnem egyetlen túlélője. Nincsenek alfajai, viszont egyes kutatók egy késő pleisztocén korszaki fosszilis madarat a szóban forgó kondor paleoalfajának vélnek, Gymnogyps californianus amplus név alatt. Ez ügyben a vélemények megoszlanak, míg egyesek kihalt alfajnak tekintik, mások ősének, vagy akár önálló fajnak tartják a Gymnogyps amplust. A Gymnogyps amplus Kaliforniától Floridáig fordult elő. Csőre szélesebb volt, mint a mai kaliforniai kondoré. A Würm-glaciális idején a Gymnogyps amplus állományai annyira lecsökkentek, hogy a faj kihalt, vagy átalakult a mai recens fajjá. Az utóbbi feltételezést Syverson legutóbbi kutatásai megcáfolják. Ez a nagytestű madár, ami az andoki kondor méretét is elérhette, az egyetlen kondorfaj, amely a La Brea-kátránytó 10. gödréből került elő. Az itteni maradványok a szénizotópos kormeghatározás szerint holocén koriak, körülbelül 9000 évesek.
Történelmi előfordulása Amerikában az első indiánok megérkezésekor a kaliforniai kondor az egész észak-amerikai kontinensen jelen volt. Késő pleisztocén korszaki maradványai kerültek elő a Dél-Floridában levő Cutler-lelőhelyről. A Würm-glaciális, ismertebb nevén legutóbbi jégkorszak végén klímaváltozások és a pleisztocén kori megafauna kihalása következtek be; ezek pedig a kaliforniai kondor előfordulási területének és egyedszámának a csökkenéséhez vezettek. Ötszáz évvel ezelőtt ez a madárfaj közönségesnek, azaz gyakorinak számított az amerikai délnyugaton és a nyugati partokon. Reliktum állományokról számoltak be Arizonában, Nevadában, Új-Mexikóban és Texasban. A kora 19. században történő híres Lewis és Clark expedíció alatt az expedíció tagjai a Columbia folyótorkolata mellett kaliforniai kondorokat láttak és lőttek.
Megjelenése bélyegkép|jobbra|200px|Hatalmas szárnyainak alsó fele fehéresen foltozott
A kifejlett madár tollruhája egyformán fekete, kivételt képeznek a szárnyainak alsó vagy belső felén levő háromszögletű, nagy, fehér foltjai. Lábai és lábfejei szürkék. Csőre elefántcsontszínű. Nyaka tövén fekete tollgallér látható. A szemei barnásvörösek. A fiatal példány feje sötétbarnával tarkított fekete színű. A szárnya alatt levő foltok és az evezőtollak alsó része szürkés árnyalatúak.BirdLife International (2007) Species factsheet: California Condor Gymnogyps californianus . Hozzáférés ideje: August 17, 2007
A kondor nyakán és fején, mint általában az újvilági keselyűféléknek, alig van tollazat. Ez pedig lehetővé teszi, hogy fejét tollai bepiszkítása nélkül belefúrja a dögökbe. Mivel a bőre jól látszik e testrészein, a kaliforniai kondor bőrszínének változtatásával jelzi a csapaton belül az ingerültségét és az egészségi állapotát. Ennek következtében a bőrszíne a sárgástól az élénk vöröses-narancssárgáig változhat. Pofájának alsó része, valamint a toroktájéka dagadtnak hat, főleg a szaporodási időszak alatt. Hiányzik az alsó gégefője (syrinx), ezért nem képes sokféle hangot kiadni. De ha elég közel kerül hozzá valaki, akkor sziszegő vagy mély torokhangokat hallathat.
bélyegkép|balra|200px|A nemek között ránézésre nincs nagy különbség
A fajnál jelen van a nemi kétalakúság - habár nem jelentős -, de az egyéb ragadozó madár csoportoktól eltérően, a kaliforniai kondornál, úgy mint családjának többi fajánál is a hím nagyobb, mint a tojó. A faj átlag hossza 110-140 centiméter, szárnyfesztávolsága 250-300 centiméter. Testtömege 7-14,1 kilogramm közöttire tehető, bár átlagosan 8-9 kilogramm. Be nem bizonyított beszámolók 340 centiméteres szárnyfesztávolságú példányokról is érkeztek, de a hivatalos legnagyobb méret 305 centiméter. A legtöbb mérést fogságban tartott példányokon végezték el, tehát nemigen lehet tudni, hogy van-e méretkülönbség a vadonban élő és a tenyésztett kondorok között.
Észak-Amerikában a kaliforniai kondornak van a legnagyobb szárnyfesztávolsága. Szárnyai azért szélesek, mert ez elősegíti a vitorlázást. Testhosszúságban és testtömegben csak az ott őshonos trombitás hattyú és a betelepített bütykös hattyú (Cygnus olor) szárnyalja túl, de a kontinensen az orrszarvú pelikán (Pelecanus erythrorhynchos) és a lármás daru (Grus americana) is nagyobb testhosszúsággal rendelkezik a kondornál. Mégis ez a kondorfaj repülés közben olyan nagynak látszik, hogy akik nem ismerik, távolról azt hiszik, hogy egy kis sárkányrepülő van a messzi égen. Jellegzetes repülése és kinézete miatt egyéb másik madárral sem lehet összetéveszteni.Nielsen 2006, p. 1
A kaliforniai kondor középső lábujja jóval hosszabb, mint a többi; a hátsó lábujja pedig csökevényes állapotú. Az összes lábujjon a karmok egyenesek és tompák, ami azt jelenti, hogy lábai a járást szolgálják és nem pedig a fogást, azaz zsákmányolást. Ilyenformán a kaliforniai kondor és az újvilági keselyűfélék inkább a korábban rokonuknak vélt gólyafélékhez (Ciconiidae) hasonlítanak, semmint a tényleges, bár távolabbi rokonaikhoz, az óvilági keselyűformákhoz (Aegypiinae). Ez utóbbi madárcsoport karmait fegyverként és kapaszkodásra is használja.
Életmódja
Élőhelye bélyegkép|jobbra|200px|Tölgyes szavanna, a kaliforniai kondor egyik fő élőhelye
A kaliforniai kondor főleg a sziklás bozótosokat, fenyveseket és tölgyes szavannákat választja élőhelyül. Gyakran a sziklák peremén vagy magas fákon látható; e helyekre rakja fészkét. Egy-egy példány revírterülete óriási. Táplálékszerzési célból akár 250 kilométeres távolságot is megtehet.
Manapság főképp a következő két védett területen fészkel szabadon: az egyik a San Rafael Wildernesshez tartozó Sisquoc Condor Sanctuary, míg a másik a Los Padres Nemzeti Erdő (Los Padres National Forest).
Viselkedése bélyegkép|balra|200px|Vitorlázórepülve nagy távot bejár
Repülés közben a mozgásai igen kecsesek. Mivel a szegycsontja, más néven mellcsontja (sternum) nem nagy, és nagy repülőizmai sincs, amire tapadjanak, ezért a madárnak viszonylag nagyok a szárnyai. Aktív repülésre alig képes; inkább magas szikláról vagy fáról leszökve siklórepülést alkalmaz. A felszálló meleg légáramlatok, az úgynevezett termikek segítségével, vitorlázva, hatalmas területeket jár be.Nielsen 2006, p. 79 A talajról is képes felszállni erős szárnyverdesésekkel, de ha elérte a megfelelő magasságot, akkor akár több kilométeren keresztül is úgy marad fent, hogy nem kell csapnia a szárnyával egyet sem. Megfigyelték már 4600 méteres magasságban és olykor elérheti a 90 km/órás sebességet.