Az andoki kondor, más néven andesi kondor vagy kondorkeselyű (Vultur gryphus) a madarak (Aves) osztályának újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjába tartozó Vultur madárnem egyetlen faja.
Amint neve is mutatja, a kondorkeselyű az Andok hegységben él, továbbá még megtalálható Dél-Amerika nyugati partjain, valamint Patagóniában is. Az eddig lemért legnagyobb példány szárnyfesztávolsága 320 centiméter volt. Ezzel elmarad néhány tengeri, illetve vízimadártól; például a körülbelül 350 centimétert elérő vándoralbatrosztól (Diomedea exulans), királyalbatrosztól (Diomedea epomophora), rózsás gödénytől (Pelecanus onocrotalus) és borzas gödénytől (Pelecanus crispus).
Nagytestű és fekete színű újvilági keselyű, csupasz nyaka tövén fehér tollgallér látható. Főleg a hímek esetében a szárnyakon nagy, fehér foltok is vannak. A fej és a nyak majdnem teljesen tollazat nélküli. A majdnem csupasz bőre nyugalmi állapotban elmosódott vörös, de ha valami ingerli vagy udvarolni kezd, akkor élénk vörös színre vált. A hím nyakán toroklebeny, a fején pedig taraj látható; mindkét testi dísz a madár korának előrehaladtával egyre nagyobbodik. Más ragadozó életmódot folytató madaraktól eltérően, amelyeknél a tojó nagyobb, az andoki kondor esetében fordítva van, itt a hím a nagyobb méretű.
Elsősorban dögevő, az elpusztult állatokból vagy a térségben élő macskafélék zsákmányaiból táplálkozik. Főleg a nagytestű állatok tetemeit részesíti előnyben, mint például a szarvasmarhákét, a szarvasfélékét vagy a tevefélékét. A Csendes-óceán partjain, a szárazra került cetek és fülesfókafélék is az étlapjára kerülnek. Az ivarérettséget körülbelül 5–6 éves korára éri el. Akár 5000 méteres tengerszint feletti magasságban is költhet. Általában olyan meredek sziklapárkányokra készíti fészkét, ahová más állatok képtelenek feljutni. A fészekbe általában 1–2 tojást rak. Ha minden nehézséget sikeresen túlél, akkor a madárvilág egyik leghosszabb élettartamú faja, hiszen több mint 70 évig is élhet.
Argentínának, Bolíviának, Chilének, Kolumbiának, Ecuadornak és Perunak nemzeti szimbóluma. Az Andok térségének több népe mitológiájában és néphagyományában is szerepet játszik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajnak minősíti az andoki kondort. Létezésének legfőbb veszélyforrása élőhelyeinek elvesztése, valamint a másodlagos mérgezés (ha ember által megmérgezett ragadozók tetemeiből táplálkozik). Néhány országban fogságban is tenyésztik, azzal a céllal, hogy ezeket a természetbe visszajuttatva segítsék a vadon élő állomány fenntartását.
Neve Az andoki kondort először 1758-ban, Carl von Linné svéd természettudós, orvos, botanikus írta le, illetve nevezte el. Leírását a „Systema Naturae” című enciklopédia 10. kiadásába foglalta bele. A madarat mai tudományos nevén, Vultur gryphus-ként ismertette meg a nagyvilággal. Attól függően, hogy melyik országban él, a következő laikus nevei is előfordulhatnak: argentínai kondor, bolíviai kondor, chilei kondor, kolumbiai kondor, ecuadori kondor vagy perui kondor. A tudományos nevében a nemének neve Vultur, melyet Linné a latin nyelvből vett „vultur” vagy „voltur” szavakból származtatott; magyar jelentése: „keselyű”. A madár fajneve a görög γρυπός (grüposz) szóból ered, ennek magyar jelentése: „kampós orr”, a nagy görbe csőrére emlékeztetve. A kondor a „kuntur” szóból származik, amely a kecsua nyelvben a madár neve.
Rendszertani besorolása és kifejlődése bélyegkép|balra|200px|Füles keselyű (Torgos tracheliotos). Bár az andoki kondor és rokonai nagyon hasonlítanak a képen látható óvilági keselyűformákra, nem állnak közelebbi rokonságban azokkal
A kondorkeselyűnek és hat élő rokonának, azaz az újvilági keselyűféléknek (Cathartidae) a pontos rendszertani besorolása még manapság is bizonytalan. Habár az újvilági keselyűfélék és az óvilági keselyűformák (Aegypiinae) megjelenésben igen hasonlítanak, sőt ugyanazt a dögevő életmódot folytatják, de a kettő még sincs közelebbi rokonságban egymással. Más-más ősökből fejlődtek ki, és a hasonlóság csak a konvergens evolúció műve. A két madárcsoport közti rokonsági kapcsolat azonban még manapság is vita tárgya. Korábban az újvilági keselyűféléket a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe helyezték, mivel néhány gólyafajjal is mutatnak hasonlóságot úgy megjelenésben, mint életmódban. A közelmúltban olyan elmélet is született, mely szerint a újvilági keselyűféléket és az óvilági keselyűformákat a sólyomalakúak (Falconiformes) közé kéne besorolni, vagy új, azaz külön rendet megalkotni a számukra. Az Amerikai Madarászok Egyesületének (American Ornithologists' Union) a dél-amerikai rendszertani bizottsága kivonta az újvilági keselyűféléket a gólyaalakúak közül, és incertae sedisnek, azaz „bizonytalan helyzetűnek” minősítette e madárcsoportot; de további megjegyzésként odatette, hogy az újvilági keselyűfélék talán átmozgathatók a sólyomalakúak rendjébe, vagy létrehozható számukra egy külön rend, az úgynevezett újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes).
A Vultur nemnek az andoki kondor az egyetlen élő és elfogadott faja. A kaliforniai kondortól (Gymnogyps californianus) eltérően, amelynek számos fosszilis maradványa és rokona került elő, az andoki kondor leletek ritkák és töredékesek. A pliocén–pleisztocén határán élt kondorok maradványai alig térnek el a ma élő fajétól, vagyis nem különíthető el külön faj belőlük. A bolíviai Tarija közigazgatási területen levő pliocén kori rétegben talált maradvány egy kisebb, paleoalfajhoz, úgynevezett Vultur gryphus patruus-hoz tartozhat.
Előfordulása Dél-Amerikában elsősorban az Andokban és a Sierra Nevada de Santa Marta hegységben fordul elő. Északon az előfordulási területe Venezuelától és Kolumbiától kezdődik, de itt igen ritka. Az Andok hegyvonulatán haladva délfelé az elterjedési területe magába foglalja Ecuadort, Perut és Chilét, továbbá Bolíviát és Argentína nyugati részét. Elterjedésének legdélibb pontja ott van, ahol a kontinens véget ér, azaz a Tűzföldön. A kora 19. században ez a madárfaj Nyugat-Venezuelától egészen a Tűzföldig költött, de azóta az ember tevékenysége miatt számos élőhelyét elvesztette. Legfőképp a nyílt füves pusztákat és a magashegységeket részesíti előnyben. Akár tengerszint felett 5000 méter magasan is fellelhető. A nyílt, erdő nélküli területeket kedveli, ahol a levegőből könnyen megláthatja a talajon lévő dögöket. Időnként az alföldekre is ellátogat, mint például Bolívia keleti, vagy Brazília délnyugati részeire. Chile és Peru sivatagos részeit is szemügyre veszi. Patagóniában a Nothofagus nemzetséghez tartozó déli bükkerdőkben is megfigyelték.
Magyarországi állatkertekben Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban tekinthető meg a madár.
Megjelenése Habár átlagosan a csőr hegyétől a farktolla végéig 7–8 centiméterrel rövidebb, mint a kaliforniai kondor, a szárnyfesztávolsága nagyobb az utóbbinál, 270–320 centiméter közötti. A testtömege is nagyobb az észak-amerikai rokonáénál, hiszen a hím általában 11–15 kilogramm, míg a tojó 8–11 kilogramm közötti. Átlagos fej-testhossza 100–130 centiméter. Egy szárnya 75–85 centiméter, a farktolla 33–38 centiméter, a lábfeje 11–12 centiméter. Ezeket a méreteket fogságban tartott példányokról vették le. A faj átlagos testtömege 11,3 kilogramm; a hím ennél körülbelül egy kilogrammal nehezebb, azaz 12,5 kilogramm, míg a tojó könnyebb, vagyis 10 kilogramm. Egy nemrég kiadott tanulmány szerint, amely a madarak testtömegét hivatott tárgyalni, az összes röpképes madár közül az andoki kondor a legnehezebb; megelőzve a trombitás hattyút (Cygnus buccinator) és a borzas gödényt (Pelecanus crispus).CRC Handbook of Avian Body Masses, 2nd Edition by John B. Dunning Jr. (Editor). CRC Press (2008), .Wallace, M. P., & Temple, S. A. (1987). Competitive interactions within and between species in a guild of avian scavengers. The Auk, 290-295. Más tanulmány szerint e madárfaj átlagos testtömege csak 10,3 kilogramm.Atanasov, A. T. (2007). The near to linear allometric relationship between total metabolic energy per life span and body mass of nonpasserine birds. Bulgarian Journal of Veterinary Medicine, 10(4), 235-245. Az andoki kondor a legnagyobb szárazföldi madár, amely repülésre képes, ha testtömegét és szárnyfesztávolságát vetjük össze, bár itt is vetekszik a legnagyobb túzokalakúak (Otidiformes) hímjével (a túzokokra jellemző a nemi kétalakúság, azaz a hím jóval nagyobb a tojónál).Andean Condor Vultur gryphus. Birdlife International. Az andoki kondor átlagos szárnyfesztávolsága 283 centiméter, viszont a szárnyak szélesek, ilyenformán ennek az újvilági keselyűfélének van a legnagyobb szárnyfelülete négyzetcentiméterben mérve. A szóban forgó madár szárnyfesztávolságát az élő madarak közül csak a fent említett két albatroszfaj és két gödényfaj szárnyalja túl.Harrison, Peter, Seabirds: An Identification Guide. Houghton Mifflin Harcourt (1991),
Az andoki kondor tollazata egyszínű fekete, kivételt képez a nyaka töve körüli fehér tollgallér. Főleg a hím esetében, az első vedlés után a szárnyakon nagy, fehér sávok jelennek meg. A feje és a nyaka vörös vagy feketésvörös, és alig található rajta tollazat. A madár mindig gondoskodik arról, hogy a feje és nyaka tiszta legyen; sőt ez a kopaszság a higiénia elősegítésére való alkalmazkodás. Hiszen a csupasz bőrfelületet könnyebben le lehet mosni, továbbá a magashegységekben az UV-sugárzás fertőtleníti a bőrfelületét. A vörös bőrtaraj bár keskeny, a magassága és mérete a példány korától függ, az idősebbeknek a legnagyobb. A nyakon a bőr nyúlványokat alkot; általában kettő van, bár az idősebb hímeknek több is lehet. A csupasz bőr a tulajdonosa állapotát árulja el; ha nyugodt, akkor a vörös szín elmosódottabb, ha ingerli valami, akkor élénkebbre vált. Ez segíti a kondorok közti kommunikációt. A fiatal példány tollazata szürkésbarna, barna színű, a nyak tövénél elhelyezkedő tollgallérral, míg a csupasz feje és nyaka feketés.
A középső ujja meghosszabbodott, míg a hátsó ujja csökevényes. Mindegyik ujján a karmok egyenesek és élezetlenek. A lábai csak a járást szolgálják, az óvilági keselyűformáktól eltérően azokat nem használja fegyverként vagy fogóeszközként. A csőre kampós, a rothadó hús tépésére alkalmas. A hím szivárványhártyája barna színű, míg a tojóé sötétvörös. A szemhéjon nincsenek szempillák. Bár a legtöbb ragadozó életmódot folytató madárrend esetében a tojó nagyobb a hímnél, az újvilági keselyűalakúak esetében ez fordítva van, azaz a hím nagyobb, mint a tojó.
Életmódja bélyegkép|balra|200px|A levegőben vitorlázva keresi táplálékát