A teozófia misztikus vallásfilozófiai rendszer; a szó tág értelmében Isten misztikus ismerete. Szigorúan véve nem doktrína, hanem filozófiai és vallási attitűd, és a spirituális kutatás sajátos formája, ami etimológiailag „Isten bölcsességét” jelenti. A kifejezésnek két különböző jelentése van. Az első olyan ezoterikus tanok halmazára vonatkozik, amelyek túllépték az ókort és Nyugaton folytatódtak, nevezetesen a Jakob Böhme által képviselt német keresztény teozófián keresztül. A második a „modern teozófiát” jelöli; a Teozófiai Társulat tanítására utal.
Mint modern tanítás Helena Blavatsky (Petrovna Blavatszkaja) műveiben körvonalazódott. Alapelveit tekintve ez okkult irányzat, amely a „titkos tudás” létét feltételezi. A teozófia úgy tartja, hogy ez a bölcsesség végtelen, ezért kimeríthetetlen, így az ember számára közvetlenül nem hozzáférhető, de az eksztázis állapotában a spirituális tudat képes felfogni.Blavatsky: The key to Theosophy. Első szakasz. A Teozófiai Társulat által hirdetett teozófia annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy ebben a buddhizmussal kevert hinduizmus a domináns. Bár a Teozófiai Társulat mint civilszervezet működik, amelynek funkciója, hogy kutatások révén közelítsen a „titkos tudás” megismeréséhez, számos tekintetben vallásos rítusokat hordoz, és általában okkult filozófiaként, több okkult irányzat keverékeként határozzák meg.Johnson, P. (1994): The Masters revealed, Albany, New York: State University of New York Press
A szó eredete és korábbi értelmezései jobbra|bélyegkép|265px|Teozófusok és alkímisták A teozófia a filozófia és az összehasonlító vallástudomány körébe tartozó kifejezés, két görög szó összetételéből áll: theos=isten, sophia=bölcsesség. Szó szerinti fordításban isteni bölcsesség. A Teozófiai Társulat álláspontja szerint ugyanazt a jelentést takarja, mint Nyugaton a philosophia perennis (latin – örök filozófia), vagy Keleten a Brahma Vidya (szanszkrit – isteni bölcsesség).
A modern teozófusok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a szó történelmileg hosszú ideje használatban van (a szó először valószínűleg a neoplatonizmusban jelenik meg), de azt ritkán említik, hogy a szó jelentése meglehetősen változékony volt már abban az időben is, és a későbbi szerzők is különböző módon értelmezték.
Porphüriosznál a teozófus olyan személy, akiben a filozófus, a művész és a pap mint idea egyesül; Iamblikhosznál mint isteni múzsa; Proklosznál mint tanítás; Alexandriai Szent Kelemennél olyan valami, amelyet isteni erő mozgat. A középkor végére a teozófia egyszerűen csak teológiát jelentett, egy másik név volt a szent iratok szerzőire.Faivre, A. és Rhone, C. (Theosophy, Imagination, Tradition: Studies in Western Esotericism, State University of New York Press,
A 16.–19. század Németországában a teozófia népszerű volt különösen Jakob Böhme és Paracelsus hatására. Bár ez az irányzat megegyezett a modern teozófiával a gnózis (mint az átalakulás és a megigazulás útja) elismerésével, de szemben annak hindu és buddhista elemeivel, a német változatban a zsidó-keresztény hatás érvényesült. Mindamellett, a kettő közötti hasonlatosságok elegendőek voltak ahhoz, hogy Blavatsky számos alkalommal hivatkozzon Böhmére.
A mai értelemben teozófia az az okkultista irányzat, amelyet Blavatsky és követői alapoztak meg, és amelyet a Teozófiai Társulat magáénak vall.
Történet A „teozófia” kifejezés kb. a 2. század óta ismert, amikor a újplatonisták elkezdték használni; Ammóniosz Szakkasz és tanítványai, akik olyan filozófiai rendszert hoztak létre, amelynek fő célja az összes vallás összeegyeztetése volt, jóváhagyva egyetlen egyetemes elvet és az örök igazságokon alapuló közös etikai rendszert.
Teozófiai vonások felfedezhetők Eckhart mester, Paracelsus, Jakob Böhme, Emanuel Swedenborg, Saint-Germain tanításaiban, továbbá a zsidó kabbalában és az orosz vallásfilozófiában is.
Modern kor right|thumb|280px|A Teozófiai Társulat pecsétje az uroborosszal, Dávid-csillaggal, szvasztikával, az ankh kereszttel és az aum szimbólumával A 20 éves Helena Blavatsky éppen az 1851-es nagy londoni világkiállításon tartózkodott, amikor olyasvalakivel találkozott, akivel korábban csak gyermekkori látomásaiban: Mahatma Morjával, aki egy rádzsput spirituális beavatott volt. Ő felvázolta Blavatskynak, hogy milyen munkát kell végeznie a spirituális erők nevében. A következő 22 évben Blavatsky bejárta a világot tanítójával, és különböző tanításokban részesült. 1868-ban találkozott Kuthumi tibeti tanítóval a Himalájában, aki Morja mellett a másik fő tanítója lett.
1871-ben a tanítók úgy gondolták, Blavatsky készen áll arra, hogy átadja a keleti tanításokat, avagy a teozófiát a Nyugatnak. 1875-ben hivatalosan is megalakult Amerikában a Teozófiai Társulat amelyet Henry Steel Olcott ezredes indított nyilvánosan útjára köszöntő beszédében.
1877-ben New Yorkban megjelent Blavatsky első fő műve, a Leleplezett Ízisz; először ezer példányt nyomtak belőle, ami 10 nap alatt elfogyott. Az okkult körökben óriási hatása volt és sok új hívet szerzett a teozófia számára.
A következő évben Blavatsky megkapta az amerikai állampolgárságot, és Olcott ezredessel az indiai Bombaybe utazott, hogy ott új teozófiai központot alapítson. 1880-ban mind Blavatsky, mind Olcott elfogadták a pancsa sílát, az öt erkölcsi szabályt, és buddhisták lettek. Ezt sokan a nyugati spirituális hagyomány elutasításának tekintették.
Blavatsky 1891-ben bekövetkezett halála után a Teozófiai Társulat irányítását az okkultisták újabb nemzedéke vette át, az élükön Annie Besanttal és Charles W. Leadbeaterrel, akik ugyancsak járatosak voltak a keleti tanokban és szembementek a kereszténységgel.
Amikor Blavatsky-t 1891-ben örök nyugalomra helyezték, egy Rudolf Steiner nevű osztrák fiatalember éppen megkapta a doktori fokozatát. Később Steiner kapcsolatba került a teozófiával és Annie Besant kinevezte a Német Teozófiai Társulat főtitkárává.
Annie Besant vezetése alatt a teozófia határozottan a vallás felé fordult. Egy indiai fiatalban, Krisnamúrtiban találta meg az új Messiást (vagy Mestert) és létrehozták a Csillag Rendjét, hogy ne csak a Társulat tagjai, hanem bárki csatlakozhasson a fiatal mester követőihez. Besant Krisnamúrtit Isten megtestesülésének tekintette.Annie Besant megjegyzése Krishnamurti, J. (1927): The kingdom of happines. Star Publishing, 8. o. hozzáférhető: http://www.scribd.com/doc/15726335/Krishnamurti-The-Kingdom-of-Happiness-early-writings Krishnamurtit keleten mint Buddha megtestesülését, Európában pedig mint Jézus második eljövetelét tisztelték, ami szakadáshoz vezetett a Társulatban.
Steiner nem tudta elfogadni Krisnamúrti istenségének elképzelését, és amikor visszautasította Keresztelő János reinkarnációjának szerepét is (hogy ő maga legyen az), Besant kizárta őt és a egész német ágat a Teozófiai Társulatból. Steiner ezután megvetette az antropozófiai mozgalom alapjait.
1929-ben egy sor spirituális élmény hatására Krisnamúrti visszadobta a krisztusi istenség szerepét, és úgy határozott, hogy pártatlan utat fog követni. Feloszlatta a Csillag Rendet is, bár nyíltan soha nem mondta ki, hogy nem ő a Mester. A lépésre válaszul a Teozófiai Társulat megszakított vele minden kapcsolatot (ám eközben tagjai egy részét is elvesztette, mert azok szimpatizáltak a Krisnamurtival).Lutyens, M. (1975): Krishnamurti: The Years of Awakening, London: John Murray, Discus reprint 1983: A Teozófiai Társulatban zűrzavar tört ki, amin később sem tudtak teljesen úrrá lenni.
Viszonylag csekély taglétszáma ellenére a Teozófiai Társulat nagyon befolyásos volt. Úttörő szerepet játszott a keleti gondolkodás nyugati népszerűsítésében, és több mint száz ezoterikus vallási mozgalom létrehozását is inspirálta, köztük az Alice Bailey-mozgalmat (Arcane School), az Én Vagyok-mozgalmat (I Am movement vagy "I AM" Activity), az Egyetemes és Diadalmas Egyházat (Church Universal and Triumphant) és a Liberális Katolikus Egyházat (Liberal Catholic Church).
A modern teozófiai mozgalom alapelvei
A Teozófiai Társulatot 1875-ben hozták létre New Yorkban, azonban elvei jelentős változáson mentek keresztül a Társulat Indiába költözésével. Alapítója H. P. Blavatsky, első elnöke pedig Henry Steel Olcott volt.
A Teozófiai Társulat működésének célját jelenleg három alapelvben jelöli meg (az indiai működés kezdetéig a Társulat csak az itt harmadikként jelölt célt nevezte meg):
az emberiség egyetemes testvérisége magjának létrehozása; az összehasonlító vallástan, a filozófia és a tudomány ösztönzése; a természet megmagyarázatlan törvényeinek és az ember pszichikus képességeinek vizsgálata.
E célokat a teozófikus irányzat nem a szavak szokásosan használt értelmében, hanem sajátosan értelmezi:
Az első alapelv célja már Blavatskynál és még határozottabban Annie Besantnál az, hogy az emberiség felkészülve várja a megváltó vagy mester megérkezését.Mary Lutyens (1975): Krishnamurti: The Years of Awakening, London: John Murray. Discus reprint 1983: A második alapelv azt jelenti, hogy a vallások és a vallási filozófiák összehasonlítása alapján a teozófusok közel kerüljenek a dolgok mögött meghúzódó Igazsághoz, valamint a belső elmélyedés révén ezt az igazságot átéljék. A tudományokat a teozófusok mint spirituális tudományt értelmezik. A harmadik alapelv a spiritualizmus jelenségeinek vizsgálata.http://www.theosophical-society.org.uk/html/download/Theosophical_Society.pdf
Bár a teozófia nem tekinti magát vallásnak, mert nincsen semmilyen hitvallása, papsága, előírt szertartásai, szent könyvei, szent helyei, minden egyéb tekintetben kimeríti a vallás ismérveit. A teozófia szerint a vallásokban a közös igazság sugárzik át, és ez az igazság isteni. A hangsúlyt a spirituális átélésre helyezi a tudatosság helyett és a testtől elválasztott lélek halhatatlanságát hirdeti (reinkarnáció). Emellett Blavatsky idejében a Mahatmák képeit tisztelték.
A teozófiának ma is vannak olyan alapvetései, amelyeket a Társulat vitathatatlannak tekint: A világ történései egy transzcendens erő, törvény, szellem vagy lény tevékenységének eredményei. Ezt a Logosz elnevezéssel foglalják össze, ami megfelel János evangéliumának kezdetével: "Kezdetben vala a Logosz (ige)". Az emberek részesednek ebből a szellemből és ez folyamatosan tökéletesedik, azaz miközben az ember teste meghal, lelke örök életű. E tökéletesedés folyamata a reinkarnáció, amelyben a szellem keresztülviszi akaratát. Az emberek cselekedeteinek eredménye hol egybeesik, hol különbözik a szellem akaratától, amelyért jutalom vagy büntetés jár. Ez a karma.http://www.theosophical-society.org.uk/html/objectives_fundamentals.htm#theosophy
Bár elvileg a Teozófiai Társulatnak nincsenek dogmái, Blavatsky kísérletet tett arra, hogy egy kétszintű szervezetet hozzon létre, amelyben a magasabb szint, "ezoterikus szekció" tagjainak nyilatkozatot kellett aláírniuk, hogy elismerik a Tanítás igazságát, a Mahatmák létezését és kijelentésük helyességét, valamint azt, hogy Blavatsky a Titkos Tan birtokában volt és hogy a Teozófiai Társulat a Nagy Testvériség védelme alatt áll.Guenon, R. (2003): Theosophy: History of a pseudo-religion. Sophia Perennis/TRSP Publications, , 91. o. Emellett a teozófusok Blavatsky munkáit és azok tartalmát olyan igazságoknak tekintik, amelyek először ismertették meg az emberiséggel a Titkot.
A modern teozófia fő tanításai