A Tana-tó (más átírásban Tsana vagy 'Dembiya) Etiópia legnagyobb tava, az ország északnyugati részén, az Amhara régióban, az Etióp-magasföld területén található. A tó a Kék-Nílus fő forrásterülete, ezért az egész Nílus vízrendszere szempontjából kiemelkedő jelentőségű.
A tó tengerszint feletti magassága 1788 méter, hossza körülbelül 84 km, legnagyobb szélessége 66 km. Felszíne az évszakok és a csapadék mennyiségének függvényében általában 3000 és 3500 km² között változik, legnagyobb mélysége pedig megközelíti a 15 métert.
A tó természetes kifolyása a Kék-Nílus, amely a déli részénél hagyja el a tavat Bahir Dar közelében. A Tana-tó környezete 2015-ben felkerült az UNESCO bioszféra-rezervátumainak hálózatára, ami a térség természeti és kulturális értékeinek nemzetközi elismerését jelentette.
Földrajza és vízrajza thumb|left|250px|A Kék-Nílus eredete a Tana-tóból A Tana-tó egy zárt medencében fekszik, amelyet Etiópia északnyugati részének bazaltos magasföldje övez. A tavat hét jelentősebb állandó folyó és több tucat kisebb, időszakos vízfolyás táplálja. Legfontosabb befolyói a Kis-Abbai, a Magech, a Gumara és a Reb.
A tó vízszintje az év során jelentősen ingadozik a csapadékos és száraz időszakok váltakozása, valamint a párolgás miatt. Az éves vízszintingadozás általában 2-2,5 méter, a legmagasabb vízállás pedig többnyire szeptemberben és októberben figyelhető meg, a fő esős évszak lezárulása után. Magas vízállás idején a tó körüli síkságok gyakran elöntés alá kerülnek, és több állandó mocsár- és lápterület közvetlen kapcsolatba kerül a tóval.
A Kék-Nílus kifolyásánál épített szabályozó műtárgyak óta a vízszint részben szabályozott, ami a Tis Iszat-vízesések felé irányuló vízhozamot és a vízenergia-hasznosítást is befolyásolja.
A tavat kiterjedt vizes élőhelyek és időszakosan elöntött síkságok övezik. Ezek az ökoszisztémák különösen fontosak a halak szaporodása és a vízimadarak jelenléte szempontjából.
Kialakulása A Tana-tó vulkáni tevékenység következtében jött létre a korai pleisztocén idején, mintegy 5 millió évvel ezelőtt, amikor lávafolyások elzárták a térség korábbi vízelvezető útvonalait, és létrehozták a zárt medencét. A tó a múltban nagyobb kiterjedésű volt, mint ma, amit a környezet felszínformái és üledékes bizonyítékai is alátámasztanak.
A tó földtani elkülönülése hosszú távon hozzájárult sajátos biológiai jellemzőinek, különösen az egyedi halfauna kialakulásának folyamataihoz.
Szigetei és vallási emlékei A tó szigeteinek száma a vízállástól függ. A történeti és földrajzi források különböző adatokat közölnek: egyes leírások 20 körüli, mások 40-nél is több szigetet említenek. Gyakran hivatkozott adat szerint jelenleg 37 sziget ismert, amelyek közül 19-en állt vagy áll kolostor, illetve templom.
A tó szigetein számos, az Etióp Ortodox Egyházhoz tartozó kolostor és templom található, amelyek kéziratokat, ikonokat, ereklyéket és más egyházi műkincseket őriznek. A legismertebb kolostori központok közé tartozik a Kebran Gabriel, az Ura Kidane Mehret, a Daga Estifanos, a Narga Selassie és a Tana Qirqos.
A szigeteken már a legkorábbi császárok és az egyház is előszeretettel rejtette el kincseit. A Tana Qirqos sziget az etióp vallási hagyományban a Frigyláda egykori őrzési helyeként is szerepel. A helyi hagyomány szerint itt pihent meg az Egyiptomból visszatérő Szűz Mária, és itt temették el Frumentiust, Etiópia kereszténnyé térítésének egyik legfontosabb alakját is.
A Daga-sziget az etióp császárok kedvelt temetkezőhelye volt. A Szent István-templomban nyugszik a Salamon-dinasztia megalapítója, Jekuno Amlak, továbbá I. Dávid, Zara Jakob, Za Dengel és Faszilidész is.
A tó délnyugati részén található a Zege-félsziget is, amely vallási hagyománya és kolostorai miatt szintén jelentős kulturális terület.
A térség a Beta Israel közösség szempontjából is fontos volt; régészeti és történeti kutatások a tó északi részén az etióp zsidósághoz kapcsolódó vallási helyszínekre is rámutattak.
thumb|left|250px|Az Etióp Ortodox Egyház papja papiruszcsónakon közelíti meg az egyik kolostort
Története és európai megismerése A tavat európai utazók már a 17. század elejétől ismerték. Portugál misszionáriusok, köztük Pedro Páez és később Jerónimo Lobo, eljutottak a térségbe, és feljegyezték annak földrajzi és vallási jelentőségét. Az európai forrásokban a tó Tsana alakban is szerepel.
1770-ben a tóhoz érkezett a skót utazó James Bruce, aki a Kék-Nílus forrását kutatta. A 19. század folyamán a tavat tovább vizsgálták és pontosabban feltérképezték, többek között Anton Stecker munkái révén is.
A tó partvidékén zajlott le 1543. február 21-én a térség történetében fontos tanai csata, amelyben a portugálok és az etiópok megállították az oszmánok és a szomáliai Adal terjeszkedését.
A víz tulajdonságai Más trópusi tavakhoz képest a Tana-tó vize viszonylag hűvös. Hőmérséklete általában 20 és 27 °C között változik. A víz kémhatása semleges vagy enyhén lúgos, átlátszósága viszonylag alacsony.
A befolyó vizek mennyiségének, a csapadéknak és a párolgásnak az évszakos ingadozásai közvetlenül befolyásolják a tó fizikai és kémiai jellemzőit, valamint a part menti vizes élőhelyek működését.
Élővilága thumb|250px|Vízinövényzet a tó partján A Tana-tó sajátos vízi élővilággal rendelkezik. Mivel nem kapcsolódik közvetlenül más nagy vízrendszerekhez, és egyetlen természetes kifolyását, a Kék-Nílust, a vízesések tagolják, a tóban különleges, a Nílus vízrendszeréhez kötődő, de más afrikai tavakétól részben eltérő biológiai közösség fejlődött ki.
Halak A Tana-tóban 27 halfajt mutattak ki, ezek közül 20 endemikus. Különösen jelentős a Labeobarbus nembe tartozó nagytestű halak csoportja, amely a pontyfélék fajképződésének egyik ritka, egyetlen tóhoz kötődő példája.
E csoporton belül ragadozó, planktonfogyasztó, növényevő és fenéklakó formák is előfordulnak, ami a tavat fontos evolúcióbiológiai és ichtiológiai kutatási területté teszi. A Labeobarbus fajokon kívül endemikus fajok tartoznak még az Enteromius, Garra és Afronemacheilus nemekhez is, emellett szélesebb körben elterjedt fajok, például a nílusi tilápia és az afrikai harcsa is megtalálhatók a tóban.
Az endemikus Labeobarbus fajok egy része a tó mocsaras területein ívik, mások pedig évszakosan felvándorolnak a befolyó folyókba. Emiatt a tóba torkolló vizek természetes állapotának megőrzése kulcsfontosságú a különleges halfauna fennmaradása szempontjából.
Madarak és más állatok thumb|250px|Pelikánok a Tana-tónál A tó térségében mintegy 230 madárfajt figyeltek meg, köztük több mint 80 vízi és vízparti madárfajt. Előfordul itt például a rózsás gödény, afrikai darterfajok, gólyák, íbiszek, gémek, jégmadarak és az afrikai halászsas is. A tó fontos pihenő- és táplálkozóhelye a palearktikus vonuló vízimadaraknak.
A tó környékén vízilovak, nílusi varánuszok és afrikai lágyhéjú teknősök is előfordulnak. Krokodilokat magában a tóban nem tartanak számon, bár a Kék-Nílus kifolyása közelében egyes hüllőfajokat megfigyeltek.
A tóban viszonylag kevés gerinctelen él. Eddig 15 puhatestűfajt, köztük egy endemikus fajt, valamint egy endemikus édesvízi szivacsfajt mutattak ki.
Halászat és gazdasági jelentősége A Tana-tó Etiópia egyik fontos belvízi halászterülete. A halászat a part menti közösségek számára alapvető megélhetési forrás, miközben a tó a vízellátásban, a helyi közlekedésben és a turizmusban is fontos szerepet játszik.
A tóból évente 1454 tonna halat fogtak ki 2011-ben Bahir Dar körzetében, ami a becslések szerint a fenntartható halászati potenciál mintegy 15%-át jelentette. Ugyanakkor a kutatások szerint bizonyos halfajok egyedszáma és testmérete csökkent, különösen azoké, amelyek a befolyókba vonulnak ívni.
A tó gazdasági jelentősége a part menti mezőgazdasághoz és a Kék-Nílus vízszabályozásához is kapcsolódik. Bahir Dar és Gorgora között helyi vízi közlekedés működik, a tó szigetei és kolostorai pedig a térség turizmusának fontos elemei.
Környezeti veszélyek A Tana-tó és vízgyűjtője érzékeny a vizes élőhelyek pusztulására, a vízszennyezésre, a városi terjeszkedésre és a földhasználat megváltozására, különösen Bahir Dar környékén. Komoly problémát jelent az endemikus halfajok szaporodási feltételeinek romlása a befolyó patakokban és a part menti mocsarakban.
A kutatások a zsákmányolt halak átlagos méretének csökkenésére és bizonyos Labeobarbus-állományok visszaesésére is felhívják a figyelmet. További potenciális veszélyt jelentene nagy testű idegenhonos ragadozó fajok betelepítése, amelyek felboríthatnák a tó sajátos ökológiai egyensúlyát.
A vízgyűjtő terület használatának változásai, a vizes élőhelyekre nehezedő nyomás és az emberi tevékenység fokozódása egyaránt érintik a halállományokat és a vízimadarak élőhelyeit.
Természetvédelme A tó térségének UNESCO bioszféra-rezervátummá nyilvánítása a természeti örökség, a vizes élőhelyek, a kolostorok és a helyi közösségek hagyományos tóhasználatának összehangolt védelmét célozza. Emellett a tó szigeti kolostorai és a szomszédos vizes kultúrtáj felkerültek az UNESCO világörökségi várományos helyszíneinek listájára is.
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom
Kategória:Etiópia tavai