Szirmay István (? – 1711) a kuruc kor egyik ismert személyisége, Szirmay Péter, Zemplén vármegyei alispán és Keczer Klára legidősebb fia, Szirmay Miklós, Péter és András bátyja.
Élete Thököly Imrének a híve, bizalmasa volt, aki többször küldte őt fontos követségekbe. 1685 októberében, amikor Thököly I. Lipót királyhoz küldte követként, a császáriak elfogták, ami ellen Esterházy Pál nádor is hiába tiltakozott. A fogsága alatt evangélikus hitről római katolikus vallásra áttért főurat a császáriak csak 1687-ben engedték szabadon. 1701-ben csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc körüli szervezkedéshez, Rákóczival együtt őt is elfogták. Az ellene indított eljárásban felmentették, ezután császári szolgálatba állt, I. József király 1707-ben grófi rangot adományozott neki. 1711-ben halt meg.
Jegyzetek
Források Némethy Lajos: Szirmay Endre önéletírata. Századok, Budapest, 1885. Orel Géza: Thököly diplomatiája, Budapest, 1906.
További információk Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, I-II. kötet. Budapest, 1888-1889.
Kategória:17. századi magyarok Kategória:18. századi magyarok Kategória:Magyar történelmi személyek Kategória:A Rákóczi-szabadságharc fontosabb alakjai Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:A 17. században született személyek Kategória:1711-ben elhunyt személyek