Moldova (hivatalos nevén Moldovai Köztársaság, románul Republica Moldova, a magyar köznyelvben is gyakran használt oroszos nevén Moldávia) független, demokratikus állam a Kelet-európai-síkvidéken. Határai: északon, keleten és délen Ukrajna, nyugaton pedig Románia. Moldova keleti része, a Dnyeszter Menti Köztársaság, (röviden Transznisztria) egy szakadár de facto állam.
Az országnak nincs tengerpartja. Romániai határát a Prut és az Alsó-Duna képezi, míg Transznisztriától a Dnyeszter választja el. Fővárosa és legnagyobb városa Chișinău (Kisinyov).
A Maia Sandu vezette állam feltett törekvése, hogy az országot egyesítse Romániával, amely már a függetlenség kikiáltása óta napirendi téma.Újra középpontba került Románia és Moldova egyesítése (Magyar Nemzet) Ennek ellenére nemcsak Moldovában erős az egyesüléssel való ellenállás, de Romániában is jelentősen csökkent ennek támogatottsága.A románok sem hisznek Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésében- a Maszol.ro portálról (Maszol)
2022 nyarán megkapta a tagjelölti státuszt az Európai Uniótól. Az ország tagja egyebek között a Független Államok Közösségének, a Frankofóniának, a Latin Uniónak és a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködésnek.
A közelmúltbeli fejlődés ellenére Moldova továbbra is Európa egyik legszegényebb országa. Európában az egyik legalacsonyabb emberi fejlettségi indexszel rendelkezik.
Földrajz
Moldova alacsonyan fekszik. Dombvidékei a Podóliai-hátság részét képezik. Eredetileg erdős táj volt. Délen az eurázsiai sztyepp részét alkotó síkság található. Az ország észak-déli kiterjedése 350 km, nyugat-keleti kiterjedése 150 km. A területe összesen 33 843 km², ez Magyarország bő egyharmadával egyezik meg. Románia felé a Prut a határfolyó. Keleten a Dnyeszteren túl a vitatott státusú Dnyeszter Menti Köztársaság keskeny sávja található, azon túl Ukrajna.
Domborzat Felszíne enyhén hullámos, túlnyomórészt azonban sík, löszös talaj fedi, ami a Kelet-európai-síkság délnyugati nyúlványa. Legmagasabb pontja a 429 m magas Bălănești-domb (Dealul Bălănești).
Vízrajz Moldovának nincs tengerpartja (40 km választja el a Fekete-tenger ukrán partjától). A két legfontosabb folyó a Dnyeszter és a Prut. Ezek a folyók Moldova felől is felvesznek kisebb folyókat, patakokat. A Prut a Dunába, a Dnyeszter a Fekete-tengerbe ömlik. A legnagyobb állóvíz a Dubosari-víztározó.
Éghajlat Az éghajlat mérsékelt kontinentális. A telek hidegek, felhősek, időszakos havazással, köddel. A nyár viszont meleg; záporokkal, zivatarokkal. Az év folyamán nagy hőmérséklet-ingadozások tapasztalhatók, (a januári átlaghőmérséklet –4 °C, a júliusi 21 °C). Az évi átlagos csapadék 450 mm.
Növény- és állatvilág Természetes növénytakarója az erdős sztyepp és a sztyepp. Nagyobb erdők (tölgy, kőris, gyertyán, bükk és hársfajok) csak a középső részén találhatók. Az erdőirtások miatt területének kb. csak 12%-át borítja erdő. A pázsitfűfélék, főként csenkeszek és hagymás, gyöktörzses növények alkotta sztyepek helyén is nagyrészt mezőgazdasági területek vannak. A mezőgazdaságban hasznosított területek 90%-a feketeföld (csernozjom).
Az országban a ragadozó állatokat a farkas, a róka, a betelepített nyestkutya, a borz, a nyérc, a mezei- és tigrisgörény képviseli.
Védett területek 2020 táján 5 tudományos rezervátum, 41 tájpark, három rámszari terület és egyéb védett természeti területek találhatók az országban. 2013-ig egyetlen nemzeti park sem létezett; ekkor megalakult az Orhei Nemzeti Park, amely Moldova közepén, Orhei városának közelében az ország területének körülbelül 1%-át fedi le.
Történelem
Moldvai Fejedelemség bélyegkép|balra|200px|III. István moldvai fejedelem meghatározó alakja a moldovai történelemnek. Ez a freskó 1473-ban készült a humori kolostorban. bélyegkép|250px|jobbra|Mátyás király serege (balról) megütközik Ștefan cel Mare hadával a baiai csatában (Thuróczi-krónika) Az ókortól számítva éltek Moldova területén dák és szarmata törzsek. Az i. e. 1. és a 7. században, rómaiak és bizánciak döngették a moldávok kapuit. Mindez az Európa és Ázsia közötti úton elfoglalt stratégiai helyzetének tudható be. Emiatt számos hódító érkezett: mások mellett a szarmaták, a gótok, a hunok, az avarok, a magyarok, kunok, a jászok (erre utal Jászvásár, a Moldvai fejedelemség egykori székhelyének neve is.) , a Kijevi Rusz, a besenyők és a mongolok.
A mongol birodalom fennhatóságát Nagy Lajos magyar király törte meg 1346-47 között. Az elfoglalt területek irányításával, a hadjáratokban résztvevő máramarosi vajdát, Dragost bízta meg, aki 1351-től vazalusi státuszban vezette az új vajdaságot. Moldva 1359-ben függetlenítette magát fejedelemségként. Az országot nyugatról a Kárpátok határolta, keleten a Dnyeszter folyó, délen a Milkó, a Duna és a Fekete-tenger. Területe szinte a mai területének felelt meg. A középkor vége felé a mai Moldovai Köztársaság területe, azonkívül Ukrajna Csernyivci területe, Ukrajnában Budzsák néven ismert tájegység, valamint Románia 41 megyéjéből a – 8 legkeletibb – együtt alkotta a Moldvai Fejedelemséget, amelyet a helyiek már akkor is Moldovának hívtak. 1538-ban, a fejedelemség vazallus állama lett az Oszmán Birodalomnak, de ennek ellenére megtartotta a belső és a külső – részleges – autonómiáját. Így egész Moldova adófizetője lett a 16. században a törököknek.
A középkori Moldova fénykora – ami ekkor Moldvához tartozott – Ștefan cel Mare (III. István; 1457–1504) uralma idején volt, akit a kortársak is a „Nagy” melléknévvel illettek.
1467-ben Hunyadi Mátyás, magyar király személyesen vezetett hadjáratot Moldvába Ștefan cel Mare ellen. Mátyás sikeresen nyomult előre a Szeret folyó völgyében, elfoglalta Bákót, Románvásárt és Karácsonyvásárt, azonban Moldvabánya (románul: Baia) mellett végül vereséget szenvedett a moldvai fejedelem seregétől, és visszavonulásra kényszerült. 1473-ban a két uralkodó barátsági szerződést kötött, amelyben a moldvai és erdélyi kereskedőknek kölcsönös vámmentességet biztosítottak, valamint vállalták egymás fegyveres megsegítését külső katonai támadás esetén. Stefan ezután megerősítette országát és haderejét, majd országa függetlensége védelmében Mátyás király támogatásával súlyos harcokat vívott a törökökkel.
1812-ben Bukarestben békét kötött Oroszország és Törökország, ennek értelmében Oroszországhoz csatolták a Moldvai Fejedelemség keleti részét; Hotin környékét és Budzsákot (Besszarábiát). Ezt a területet kezdetben az oroszok Moldávia és Besszarábia területnek nevezték, és jelentős autonómiát adtak neki. 1828-ban megszüntették önkormányzatát, és felállították Besszarábia kormányzóságot. Ez volt az oroszosítás kezdete. Moldva nyugati része – ami nem tartalmazta a mai Moldovát – önálló fejedelemség maradt, és 1859-ben egyesült Havasalfölddel „Moldva és Havasalföld Egyesült Fejedelemségei” név alatt, amely később felvette az Egyesült Román Fejedelemségek nevet, Erdélyi magyarok által használt neve Órománia vagy Regát. Az utóbbi szó királyságot jelent. nevet, és 1877-ben függetlenítette magát Törökországtól.
Oroszország bélyegkép|200px|jobbra|A moldován 1 lejes; rajta Ștefan cel Mare, vagyis III. István fejedelem
Az orosz megszállás után Budzsák nagy tatár lakosságát elűzték, így a román lett a domináns népesség. A 19. században jelentős telepítések zajlottak a régióban; a terület erőforrásainak jobb kihasználása érdekében. Emiatt nőtt a lakosságban az oroszok, ukránok, lipovánok és kozákok aránya; ezen kívül jelentős számú bolgár bevándorló is érkezett, így 1920-ra a szlávok tették ki a lakosság ötödét. Mivel telepedtek be más nemzetiségek is, mint gagauzok, zsidók és németek, a 19. század folyamán a román lakosság aránya 80%-ról 52%-ra csökkent. Besszarábián a cári politika arra törekedett, hogy a románokat megfossza nemzettudatuktól. Az 1860-as évektől kezdve betiltották a román nyelvű oktatást és istentiszteletet. Az eredmény az írástudók rendkívül alacsony aránya lett. Egy 1897-es becslés szerint a férfiak 18%-a, a nők 4%-a tudott írni-olvasni, de az általuk kitűzött célt nem érte el.
Az első világháborúban a helyiek között nemzeti és kulturális-nemzeti ébredés zajlott le. Az 1917-ben felállított orosz hadseregbe 300 000 besszarábiai vonult be. A nagyobb egységeken belül moldovai katonatanácsokat alakítottak. Az 1917-es orosz forradalom után Besszarábiában parlamentet szerveztek (Sfatul Țării, 1917 október–november) az orosz szövetségi államon belül. 1917. december 21-énA régi időszámítás szerint december 8-án kormányt alakítottak. Besszarábia 1918. február 6-ánA régi időszámítás szerint január 24-én kikiáltotta függetlenségét Oroszországtól. Január 1-jétől román csapatok állomásoztak a térségben. 1918. április 9-énA régi időszámítás szerint március 27-én a Sfatul Țării 86 igen, 3 nem szavazattal és 36 tartózkodással úgy döntött, hogy egyesül a Román Királysággal. A románok feltételeket szabtak, mint például, hogy hajtsanak végre egy széles körű agrárreformot, tartsák fenn a helyi autonómiát, és tiszteljék az egyetemes emberi jogokat. Végül e feltételekkel nem törődtek, miután Bukovina, a Partium, Kárpátalja déli része és Erdély is Románia része lett.
Románia 1918 után Besszarábia román uralom alatt volt 22 évig. Ezt jóváhagyták az 1920-as Párizs környéki békékben, bár elvileg sohasem lépett hatályba, mert Japán nem írta alá. Az új kommunista vezetésű Oroszország sem ismerte el a Besszarábia feletti román uralmat. Ezt az álláspontot taktikai megfontolásból más országok is osztották, köztük az Amerikai Egyesült Államok. A későbbiekben Oroszország, majd a Szovjetunió idegen megszállás alatti szovjet területnek tekintette azt és számos diplomáciai lépést tett visszaszerzésére. Románia és Szovjetunió között 1934-ig nem volt diplomáciai kapcsolat. Mindazonáltal mindkét ország aláírta a területi viták erőszakmentes megoldásáról szóló 1928-as Kellogg-Briand paktumot és az 1933 júliusi londoni szerződést. Közben a szomszédos Transznisztriában, amely akkoriban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része volt, 1924-ben megalakították a Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot.
A Sfatul Țării törvénye alapján 1918–1919-ben végrehajtott földreform a középosztály megerősödését hozta. A térség lakosságának 87%-a falun élt. A békének és a kedvező gazdasági körülményeknek köszönhetően ez a földreform kisebb gazdasági fellendülést hozott. A városok és az ipar fejlődése jelentéktelen volt, a két háború között a térség mezőgazdasági jellegű maradt. Jelentős beruházás történt az oktatásba, az írástudók aránya az 1897-es 15,6%-ról 1930-ra 37%-ra nőtt. Besszarábia így is nagy hátrányban volt Románia egészével szemben, mert az írástudás országos átlaga 60% volt. A két háború közötti időszakban a román hatóságok románosításba kezdtek, megpróbálták asszimilálni az országban élő etnikai kisebbségeket. Ennek a politikának az erőltetése különösen pusztító volt Besszarábiában, ahol rendkívül vegyes lakosság élt. Az eredmény a kisebbségek oktatási és kulturális intézményeinek a bezárása volt.
Szovjetunió balra|200px|bélyegkép|Ez a zászló a moldovaiak „halálát” szimbolizálta; a Vörös Hadsereg kisinyovi bevonulását, és a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírását, amikor is az országot a náci érdekszférából a szovjet – keleti – zónába helyezik át.