bélyegkép|jobbra|263px|A Vígszínház romjai, 1945. január 6-án nyolc láncos bomba hullt a színház kupolájára Magyarország felszabadításának napja vagy a felszabadulás ünnepe a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-1989 között. Az ünnepnap április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva.
Április 4-én a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg, a 4., 9. gárdahadsereg és a 46. hadsereg megkezdte Bécs ostromát. Április 4. után, Nemesmedves szovjet elfoglalását követően a visszavonuló német-magyar alakulatok közigazgatásilag önálló magyar községet már nem tartottak, de magyar területeket még igen, a hadműveletek során április 11-én, még magyar területen a Pinkamindszent községhez tartozó Dénes- és Kapuy-majort a németek feladták és a 104. szovjet lövészhadtest 93. lövészhadosztályának egységei vették birtokukba. Ezzel a szovjet hadsereg számára lezárult Magyarország területének elfoglalása.A magyarországi harcok vége, mek.oszk.hu
A háborúban győztes nyugati hatalmak és a Szovjetunió vezetői Ausztriánál húzták meg a választóvonalat Kelet és Nyugat között.Borhi László: Hadüzenettől rendszerváltásig - Az Egyesült Államok és Magyarország, 1941–1991, real-d.mtak.hu A Szovjetunió és Magyarország közötti 1947-es békeszerződés kimondta, hogy a szovjet erők mindaddig az országban maradhatnak, amíg (!) Ausztriában is állomásoznak csapataik.1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában, net.jogtar.hu
A Szovjetunió ilyen módon formált jogot arra, hogy Magyarországon fegyveres erőt tarthasson, ami az 1950-es évek elején négy hadosztálynyi haderő volt. A közlekedési utak biztosítását szolgáló két lövészhadosztály mellett egy-egy vadászrepülő- és vadászbombázó hadosztály állomásozott Magyarországon. A magyar hadsereg létszáma 1947. április 15-én mindössze volt. A Német Birodalom kapitulációját követően sem a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, sem a politikai pártok nem kívántak magyar katonai jelenlétet Budapesten, illetve a magyar nagyvárosokban.Az ideiglenes nemzeti kormány hadserege (1944–1945),mek.oszk.hu
A nemzetiszocialista Németország megszálló katonáinak kiűzése és a nyilaskeresztes hatalom megdöntése egyben Magyarország szovjet megszállásának kezdete is volt, hiszen a hatalmas anyagi károk és emberveszteségek után az ország életét a szovjet megszállás megnehezítette és az ország lakosságának nagy része számára a háború borzalmait maga a szovjet hadsereg tevékenysége jelentette.
A 20. század végi rendszerváltástól kezdve politikai és történettudományi viták tárgya, hogy indokolt-e felszabadításról beszélni a Vörös Hadsereg magyarországi katonai tevékenységével kapcsolatban. A „felszabadít” (освободить) szót a háborúban győztes szovjetek Magyarország vonatkozásában nem alkalmazták.
A Rákosi- és a Kádár-korszak idején a felszabadulás ünnepe munkaszüneti nap volt.
Április 4. mint ünnep bélyegkép|jobbra|250px|1849. április 4. a tápióbicskei győztes ütközet (Than Mór festménye)
Korábban arról emlékeztek meg e napon, hogy 1849-ben a tavaszi hadjárat során a tápióbicskei csatában Damjanich tábornok hadteste legyőzte Jellasics császári tábornagy csapatait. (Manapság ez felelevenedőben van.)
Április 4-ét 1950-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletében nemzeti ünneppé nyilvánította. Minden évben ezen a napon emlékeztek meg a Magyarországon elesett szovjet katonákról is.
A felszabadulásról való megemlékezés ünnepi gyűlésekkel, az elesett katonák sírjának megkoszorúzásával és kezdetben évente, később minden ötödik évfordulón katonai díszszemlével zajlott. Az utolsó díszszemlére 1985. április 4-én került sor.
1945. április 4-én Csehszlovákiában ezen a napon hirdették meg a csehszlovákiai magyarságot kollektíve megbélyegző és állampolgárságától megfosztó „kassai kormányprogramot”.Edvard Beneš úton Kassa felé 1945. április 4-én a vonaton, televizio.sk
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa április 4-ét 1989-ben törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül. Az 1991. évi VIII. törvény véglegesen törölte Magyarország felszabadulásának napját a Magyar Köztársaság állami ünnepei közül.
Felszabadulás vagy megszállás? bélyegkép|jobbra|250px|Budapesti zsidók letartóztatása 1944 októberében bélyegkép|jobbra|188px|A Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű bélyegkép|jobbra|250px|Katonai díszszemle a budapesti Felvonulási téren (ma Ötvenhatosok tere) 1964. április 4-én bélyegkép|jobbra|250px|1974. április 4-i ünnepség Budapesten. A kivezényelt tömeg a „hős felszabadítókat” ünnepli Sztálin a Szovjetunió marsallja 1944. november 6-án elmondott beszédében megfogalmazta, hogy Németország utolsó európai szövetségese Magyarország, habár Magyarország államfője és kormánya 1944. október 15-én fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval.Magyarország volt az „utolsó csatlós, tenyleg.com
Ungváry Krisztián történész szerint azzal a történelmi eseménysorozattal kapcsolatban – amikor 1945 tavaszán Magyarország területét az előrenyomuló szovjet csapatok elől menekülő utolsó német katona is elhagyta – olyan fogalmat kell találnia a magyar történetírásnak, amely egyszerre méltányos a nyilas és a szovjet atrocitásokat elszenvedő áldozatokkal szembenUngváry Krisztián: Megszállás vagy fel-, fél-, megszabadulás?, nol.hu (a második világháborúban Magyarország 14,5 milliós lakosságának mintegy 6,49 százaléka, azaz körülbelül 830–950 ezer fő vesztette életét. Közülük 340-360 ezerre becsülhető az elesett katonák, 45 ezerre a polgári személyek, közel 410–460 ezerre pedig a zsidó áldozatok számaMagyarország a XX. században -Magyarország vesztesége a második világháborúban, mek.oszk.hu), mert szerinte zavarodottságot okoz az, hogy a második világháború történelmi feldolgozottságának jelenlegi szintjén „beszabadulásnak, elszabadulásnak, megszállásnak, megszabadulásnak vagy félszabadulásnak” is nevezhető az 1945. tavaszi eseménysorozat.
Ungváry Rudolf, a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója egy konkrét javaslatában lehetséges kompromisszumként a megszabadulás fogalmat jelölte meg elnevezésként az április 4-én történt eseményre vonatkoztatva.Ungváry Rudolf: Felszabadulás – megszabadulás, nol.hu Romsics Ignác akadémikus az időszakkal kapcsolatban úgy gondolja, hogy az oroszok bejövetelének történelmi szituációját és következményét 1989-ig „felszabadulásként”, utána pedig inkább „megszállásként” jellemezték.Törvényes megszállás 1944–1947 , aspektus.eu
A Medián közvélemény-kutató egy 2005-ben készült felméréseHárom részre szakadt az ország, nol.hu szerint az összes megkérdezett egyharmada a felszabadulás kifejezést használja április 4-e kapcsán."Felszabadulás" napja , multunk-portal.hu
Az ország felszabadítása egy új államiság kiépítéséhez különféle megítélés alá esik – az 1990-es és 2000-es évek erősen megosztott hazai belpolitikai környezetében jelentősen átértékelődött – ami abból a három tagadhatatlan történelmi tényből ered, hogy
1. az ország különböző társadalmi csoportjai számára a német megszállók, illetve a magyar nyilas kormányzat elűzése élethelyzetükben más-más irányú és igen drasztikus változást hozott,Ungváry Krisztián szerint „sem a német megszállásnak, sem a náci távlati terveknek nem volt célja a magyar nemzet megsemmisítése. Az az állítás, hogy »rabszolgányi magyart hagytak volna meg ideiglenesen«, teljes tévedés. A náci tervekben népirtó szándék a szláv és a zsidó etnikum ellen létezett, mások ellen nem.” Az eleven borzalom. HVG, 2014. január 21. [Hozzáférés: 2014. június 26. 12:26]
2. a lakosság jelentős részének borzalmakkal járó német megszállást kétségkívül szovjet megszállás váltotta fel, annak minden rövidtávú rettenetével és hosszabb távú következményével együtt,
3. Magyarország a világháborús vereség nyomán elveszítette az 1938 és 1941 között visszaszerzett, jelentős részben magyar lakosságú területeit.Magyarország területe 1941-ben 220px|bélyegkép|bal|A szovjet Vörös Hadsereg 0060. számú parancsát kihirdető falragasz
Illésfalvi Péter történész szerint „A korszakkal foglalkozó történettudósok zöme számára nem vitás, hogy a szovjetek 1944–1945-ben megszállták Magyarországot, még akkor is, ha ezzel véget ért a közvetlen háborús szenvedések időszaka, s a politikai meggyőződésük és/vagy származásuk miatt bármilyen módon hátrányt szenvedett honfitársaink fel is lélegezhettek”,A szovjetek felszabadítás helyett megerőszakolták a fél országot , mno.hu így aztán vannak, akik kibékíthetetlennek tartják a „felszabadulás” és a „megszállás” nézete közti ellentmondást, ez azonban csak abban az esetben van így, ha az egyik, illetve a másik nézet vallói az ellenoldal számára – tehát a magyar nemzet számára globálisan – kötelezőnek gondolják saját álláspontjukat. E mindkét oldalon létező és visszatérő kölcsönös vádaskodásokat gerjesztő kizárólagossági igényt a belpolitikai szembenállás táplálja.
Ugyanakkor az 1945-ös szovjet felszabadulás sokak életét megmentette és a folyamatos halálveszélyhez képest jobbá tette, miközben másokét elvette, életveszélyessé tette – e két egyidejű történés közt nem feszül valós ellentmondás.Az 1980-as évének történeti irodalmában a pozitívnak tartott változások és háborús összeomlás ellentétének feloldásaként felmerült, hogy „Magyarország felszabadulása egy totális háborús vereség formájában következett be.” Juhász Gyula: A háború és Magyarország, 1938–1945. Akadémiai Kiadó, 1986. 7. o. Sőt rengeteg példa bizonyítja, hogy a két halmaz át is fedte egymást, jelezve, hogy Magyarország az egyik diktatúra szorításából a másikéba csúszott át. A két diktatúra által szenvedéssel és hátrányokkal sújtott tömegek, illetve leszármazottaik közt elvben nem szükséges, hogy létezzen feszültség szimbolikus történelmi dátumok körül – ha mégis van ilyen, azt az érdekkülönbségek vélt vagy valós fennmaradásának érzete, illetve ennek bel- és külpolitikai lecsapódása tartja fenn.
x141px|Bethlen István x141px|Raoul Wallenberg 1945-ben a szovjet csapatok elhurcolták Bethlen Istvánt és Raoul Wallenberget bélyegkép|jobbra|250px|Szovjet hősi emlékmű Budapesten A felszabadulás fogalma a mai napig heves vita tárgyát képezi. Egyénileg sokak számára valóban felszabadulást jelentettek az 1945-ös események, mivel megmenekültek a holokauszt veszélyétől, és az ország számára ezzel véget ért a háború. Konkrétan egyik érv sem teljesen helytálló: A tényekhez tartozik, hogy a német koncentrációs táborokból frissen visszatért számos magyar zsidó túlélő, egyenesen a szovjet munkatáborokba került, a szovjet politikai és hadvezetés szándéka szerint ugyanakkor a háború sem ért volna véget Magyarország számára, mivel az országot nyolc, a németek ellen küzdő hadosztály felállítására kívánták kötelezni (igaz, végül egy sem állt fel a háború vége előtt).
Az ország lakosságának nagy része számára ugyanakkor maga a szovjet hadsereg dúlása jelentette a háború borzalmait, és nehéz megmagyarázni valakinek, miért jelképez felszabadulást egy olyan nap, amely a maga vagy családja, barátai számára személyes tragédiát jelentett.
A határon túli magyarság, amelynek jelentős része az 1938 és 1941 között végrehajtott határrendezések során visszakerült Magyarországhoz, a világháborús vereség nyomán újra idegen uralom alá került, annak minden következményével. Ugyanakkor a határrendezésben érintett területeken élő zsidóság a határrevíziók révén a Magyarországon akkor már érvényben lévő zsidótörvények hatálya alá került, aminek nyomán jogfosztottá, anyagi egzisztenciájában veszélyeztetetté vált, szakmai előmenetele, tanulási lehetőségei beszűkültek, és ahogy a magyarországi zsidóüldözés egyre inkább elmélyült, fizikai létében is fenyegetetté vált. Ezeknek az embereknek a szemszögéből a magyar uralom és az azt felváltó szovjet katonai közigazgatás előnyei és hátrányai valószínűleg más megítélés alá estek.