A Panzerkampfwagen Tiger Ausf. B „Tiger II“ német nehézharckocsi, amelyet a második világháborúban a PzKpfw VI Tiger I és a PzKpfw V Panther tapasztalatai alapján fejlesztettek ki. Ismert még Tiger (Tigris) II, vagy Königstiger („Királytigris”) néven is. Az utóbbit a szövetséges (amerikai és brit) katonák által használt Royal Tiger vagy King Tiger után. A Königstiger a Kingtiger fordítása, de németül a bengáli tigris neve, és a német hadsereg hivatalosan sohasem használta. Német katonai jelölése Sd.Kfz. 182 (illetve a parancsnoki változatoké Sd.Kfz. 267 és 268). A végső német típusjelzés Panzerkampfwagen Tiger Ausf. B (a képzési és karbantartási kézikönyvekben, valamint a szervezeti és felszerelési táblázatokban használták, illetve a parancsnoki változatra a „Panzerbefehlswagen Tiger Ausf. B"-t), röviden Tiger B. Némi zavart okozhat, hogy a „Pz. VI Ausf E" viszont a Tiger I harckocsi típusjelzése volt.
A fejlesztés története A Királytigris kifejlesztése egészen 1941. május 26-ig vezethető vissza, ekkor döntöttek a 35–45 tonna kategóriájú nehéz harckocsik fejlesztési ütemének felgyorsítása mellett. A Barbarossa hadművelet tapasztalatai további lendületet adtak a programnak, amellyel a Henschel, a Porsche G.m.b.H., valamint a Krupp vállalatot bízták meg. Utóbbi cégnek a Flak 41 légvédelmi löveg önjáró változatának elkészítése volt a feladata. A Porsche a korábbi VK45.01(P) modell alvázát és erőátviteli rendszerét vette alapul, a felépítmény kialakításán és a lövegtorony elhelyezésén viszont változtattak, okulva a Pz V és Pz VI típusok összehasonlításából, többnyire döntött páncélzattal látták el a korábbi függőleges páncélborítás helyett. Végül a VK45.03(H) terveit fogadták el, ezek közül az első 50 példányt a Krupp által megkonstruált lövegtoronnyal szerelték fel, ennek gyártását azonban törölték, miután kiderült, hogy az íves lövegpajzs úgy térítette el az ellenséges lövedékeket, hogy azok a lövegtorony és a törzs találkozásánál csapódtak be. A Krupp vállalat tervezőmérnökei ezért egy új lövegtoronnyal álltak elő, amely elődjénél jobb védelmet biztosított, továbbá a tágasabb belső tér miatt a lőszer javadalmazást 6 darab lőszerrel egészítették ki.A Tigris II-es harckocsihoz kétfajta lövegtorony készült, a legtöbb forrás az első 50 darab lövegtorony fejlesztését és gyártását a Porsche, míg a későbbi változatot a Henschel cégnek titulálja. A valóságban azonban mindkét lövegtorony megtervezése és előállítása is a Krupp társaság nevéhez fűződik
A gyártásra kerülő Henschel-féle Tigris változat – neve ellenére – inkább a Párduc leszármazottjának tekinthető, mintsem a Tigris I harckocsi továbbfejlesztett változatának. A tervezőmérnökök ugyanis felismerték, hogy a gyártási folyamatok szabványosítása komoly előnyökkel jár, ezért megpróbálták összehangolni a Párduc és a Királytigris alkatrészeinek gyártását. Például a vezető és a rádiós búvónyílásai megegyeztek, és a két harckocsi páncéltestének kialakítása is nagyon hasonló volt.
1944. januárja és 1945. márciusa között összesen 492db Királytigrist gyártottak. A termelés üteme 1944. augusztusában érte el a maximumot, ez idő tájt 94 példány gördült le a gyártósorról. A legtöbb egyszerre hadra fogható Királytigris 1944. szeptemberében 226 darab volt. Az előirányzat szerint eredetileg a német gyáraknak összesen 1500 Királytigrist kellett volna legyártaniuk, ám ez meghiúsult, mivel a szövetséges légierő gyakorlatilag megsemmisítette a német infrastruktúra jelentős részét és az ipari komplexumokban is komoly károkat tettek. Az 1944. szeptember 22-e és október 7-e között végrehajtott szövetséges légitámadások során a kasseli harckocsigyár 95%-a megsemmisült.Becslések szerint, ha ez nem következik be, összesen 657 Királytigris legyártása lett volna lehetséges.
A gyártósorról 1944. január és szeptember között legördülő Királytigriseket - az első három prototípus kivételével - zimmeritbevonattal látták el, amely a mágneses aknák feltapadását akadályozta meg. Néhány járművet mélyvízi átkelésre alkalmassá tettek, de erre főként kísérleti célok miatt került sor. Mindemellett a gyártási időszak alatt folyamatos változtatásokat eszközöltek, hogy javítsanak a típus harcértékén, ám ezek a módosítások összességében nem befolyásolták számottevően a harckocsi küllemét és teljesítményét.
+A Tigris II gyártása Dátum 1943 nov.1943 dec.1944 jan.1944 febr.1944 márc.1944 ápr.1944 máj.1944 jún.1944 júl.1944 aug.1944 szept.1944 okt.1944 nov.1944 dec.1945 jan.1945 febr.1945 márc.össz. Gyártott példány-szám (db)1055661532459463262656404230492
Mechanikai problémák A Panzer VI B-ket a gyárból azonnal a frontra küldték, ahol hamarosan kiderült, a gyártás utáni tesztek és az előzetes vizsgálatok elhagyása számos technikai következménnyel járt. A kormányberendezés tönkrement a jármű súlya miatt, ráadásul a motor hajlamos volt a túlmelegedésre és meghibásodásokra, ezenfelül a benzinmotor fogyasztása is magasabb volt a dízelüzemű változatokhoz képest. Ahogyan a Henschel & Sohn főtervezője, Erwin Adlers is megemlítette, „A meghibásodásokat annak a ténynek tulajdoníthatjuk, hogy a Tigris II a teszteredmények hasznosítása nélkül került sorozatgyártásra.” Eme problémák csak a korai Királytigriseknél (1943-44 eleje) voltak tapasztalhatók, a háború vége felé közeledve a Királytigris megbízhatósága még a Párduc harckocsiét is meghaladta.Germany's Tiger Tanks: VK45.02 to TIGER II Design, Production & Modifications by Thomas L. Jentz.
Tűzerő A Panzer VI B-t a második világháború egyik legerősebb páncéltörő fegyverével, a 88mm-es KwK 43 L/71 löveggel szerelték fel, amely valamennyi amerikai, brit és szovjet harckocsit képes volt megsemmisíteni 1000–2000 méter távolságból. A cső hosszúsága elérte az mm-t, így a lövedék több ideig állt kölcsönhatásban a lőporgázzal, ez magasabb torkolati sebességet és jobb páncéltörő képességet biztosított, mivel a páncéltörő lőszerek ekkor még a kinetikus energiával romboltak. A harckocsi összesen 86db lőszert vihetett magával, ebből 22db a lövegtorony hátuljában, további 48db pedig a törzs belső oldala mentén került elhelyezésre.
+A 88mm-es KwK 43 L/71 típusú harckocsi löveghez használt lőszerek Név Típus Tömeg Kezdősebesség 100 m 500 m 1000 m 1500 m 2000 m PzGr.39 szélsapkás páncéltörő gránát 10,2 kg 1000 m/s 202 mm 185 mm 165 mm 148 mm 132 mm PzGr.40 keményfémmagvas páncéltörő gránát 7,3 kg 1130 m/s 237 mm 217 mm 193 mm 170 mm 152 mm HI.Gr.39 kumulatív páncéltörő gránát 10 kg 880 m/s 90 mm 90 mm 90 mm n/an/a HE robbanógránát n/a n/a n/a n/a n/a Gr.39 HL repeszgránát n/a n/a n/a n/a n/a Az adatok 30°-os becsapódási szög esetén érvényesek. Harcászati körülmények között a páncéltörő lövedékek többsége ennél gyengébb teljesítményt nyújt, hiszen a becsapódási szögek is eltérnek a teszteken idealizált körülményektől.
Puszta tűzerő alapján a Királytigris akár 3500m-es távolságból is meg tudta semmisíteni a T-34/85, Cromwell illetve Sherman harckocsikat, ám az alacsonyabb találati valószínűségből adódóan ehhez legalább négy-öt lőszer felhasználására volt szükség. Takarékossági okokból ezért a legénység általában megvárta, míg az ellenséges harcjármű 2000m-es távolságon belülre ér, így egy-két lövéssel is könnyedén elpusztíthatták az ellenséges páncélost, amely még abból a távolságból sem vehette fel a küzdelmet vele. Akadtak azonban olyan páncélos ászok, akik nem követték ezt a gyakorlatot, és nagyobb távolságból is kielégítő találati arányt értek el.
PzGr. 39/43 Szélsapkás páncéltörő gránát
+Találati valószínűség 2,5×2 m célfelületenLőtávGyakorlótérenHarcban 100 m 100% 100% 500 m 100% 100%1000 m 100% 85%1500 m 95% 61%2000 m 85% 43%2500 m 74% 30%3000 m 61% 23%3500 m 51% 17%4000 m 42% 13% Ez volt a német páncélos fegyvernem hagyományos és legnagyobb mennyiségben alkalmazott páncéltörő lőszere. A löveghez rendelkezésre álló muníció mintegy felét az utóbbi lőszerváltozat tette ki.
PzGr. 40/43 Volfrám-karbid-magvas páncéltörő gránát +Találati valószínűség 2,5×2m célfelületenLőtávGyakorlótérenHarcban 100 m 100% 100% 500 m 100% 100%1000 m 100% 89%1500 m 97% 66%2000 m 89% 47%2500 m 78% 34%3000 m 66% 25%3500 m - -4000 m - -
A 88mm-es harckocsiágyú a PzGr.40 típusú volfrám-karbid-magvas páncéltörő lőszerrel volt a leghatékonyabb, ám 1943. végén ezt a lőszerfajtát már nem gyártották tovább, mivel a volfrámra mint ötvözőanyagra az alkatrészek és szerszámgépek gyártásához is szükség volt. 1944-ben a volfrám-karbid-magvas páncéltörő lőszerből már csak nagyon kevés mennyiség jutott el a páncélos alakulatokhoz, felhasználásukat pedig csak a legerősebben védett célok ellen engedélyezték.
Másodlagos fegyverzet A kiegészítő fegyverzet két MG 34-es 7,92mm-es géppuska, amelyek a gyalogság ellen nyújtottak védelmet. Ezek közül egyet a frontpáncélba süllyesztett gömbcsuklós foglalatba, egyet pedig a lövegcsővel párhuzamosítva szereltek be. A két fegyverhez összesen 5850db lőszert málháztak.
Mozgékonyság A Panzer VI B mozgatásáról ugyanaz a 700LEő teljesítményű Maybach HL 230 P30 típusú benzinmotor gondoskodott, amelyet a Párduc harckocsiba is beépítettek, ez azonban nehezen tudott megbirkózni a 70t-s páncélos tömegével. 10LE/t fajlagos teljesítményének köszönhetően országúton maximum 38 km/h, míg terepen 17 km/h sebességgel tudott haladni. Az erőátviteli rendszer részét képezte a Maybach OLVAR EG 40 12 16 B típusú sebességváltó is, amelyet a Henschel új L 801-es kormányműrendszere egészített ki, ez lehetővé tette, hogy a nehézharckocsi a tengelye körül is meg tudjon fordulni. Hasonlóan a Tigris I-es harckocsihoz, a Királytigris felfüggesztése is átlapolt futógörgőkből állt, a krónikus kaucsukhiány miatt azonban elálltak a gumibevonatú futógörgők alkalmazásától, ezeket rugalmas acélból készült abroncsokkal igyekeztek kiváltani. Mivel a harckocsi túl széles volt ahhoz, hogy hagyományos német vasúti platókocsin lehessen szállítani, ezért a konstruktőrök kétfajta lánctalpváltozat rendszeresítése mellett döntöttek. Az első típus 660mm széles volt, ezt a harckocsi szállítása során szerelték fel, egyéb esetben pedig a hagyományos 800mm-es szélességű lánctalpakat használták.
A Panzer VI B harckocsik hatalmas össztömegüknek köszönhetően a legtöbb Kelet- és Nyugat-európai hídon nem kelhettek át, ezért előre megtervezett útvonalakon kellett haladniuk, ami jelentős harcászati hátrányt jelentett. Emellett a típus hajlamos volt a műszaki meghibásodásokra. A motor egyszerűen túl gyenge volt ahhoz hogy megfelelő menettulajdonságot biztosítson a német nehézpáncélos számára. Ráadásul az ötvözőanyagok hiánya miatt az alkatrészek minősége 1944. és 1945. között sokat romlott, ami műszaki hibákhoz vezetett.
Páncélzat bélyegkép|jobbra|250px|Német Königstiger Budapesten, 1944. októberében A Királytigris volt a második világháborús német harckocsifejlesztés csúcspontja, és akárcsak elődje, a Panther, rendelkezett a modern harckocsik minden lényeges tulajdonságával. Fontos újítás volt a döntött páncél, amelyet korábban a szovjet T–34-esnél sikerrel alkalmaztak. Ez hatékonyabb védelmet nyújtott a becsapódó lövedékek ellen, mint a PzKpfw IV, vagy a Tiger I esetében használt függőleges változat.
A Panzer VI B páncélzata papíron nagyon erős volt, ám a valóságban itt is közrejátszott a nyersanyaghiány. Megfelelő ötvözőanyagok híján ugyanis a páncélzat törékenyebbé vált, különösen a hegesztési varratok mentén. Ennek ellenére 150mm és 180mm vastag homlokpáncélját a legtöbb ellenséges páncélos képtelen volt átlőni, viszont az 1944-ben rendszeresített szövetséges páncélosok (például Sherman Firefly, M26 Pershing, ISZ–2), páncélvadászok és önjáró lövegek (M36 Jackson, SZU–100) és például a Zisz-2 57mm-es és BSZ-3 100mm-es páncéltörő ágyúk át tudták törni a páncélzatát. Repülőgépfedélzeti fegyverekkel és bombákkal, továbbá tüzérségi tűzzel szintén elpusztítható volt, mégis a legtöbb járművet a hajtáslánc túlterheltségéből adódó szinte folyamatos műszaki meghibásodások miatt kellett felrobbantva hátrahagynia a kezelőszemélyzetnek.
Királytigris a harcokban