Tony Jaa (hivatalos nevén ทัชชกร ยีรัมย์ Thatcsakon Jiram; születési nevén วรวิทย์ ยีรัมย์ Voravit Jiram; Szurin, 1976. február 5.) thai harcművész, színész, kaszkadőr, koreográfus és rendező.

Egy kis faluban született, rizstermelő szülők harmadik gyermekeként. Tízévesen kezdett el harcművészettel foglalkozni. Pályafutását 15 évesen kaszkadőrként kezdte, Phanna Ritthikraj csapatában. A harcművészetek közül a muaj thaiban, a muaj boranban és a krabi krabongban járatos, emellett testnevelési főiskolára járt, ahol gimnasztikázott és atletizált. Kaszkadőrmunkái mellett több kisebb szerepet kapott akciófilmekben, majd 2003-ban főszerepet az Ong-bak – A thai boksz harcosa című alkotásban, amivel nemzetközi hírnévre tett szert. Több kritikus is Bruce Lee és Jackie Chan utódjaként utalt rá a film bemutatóját követően. Második filmje, A sárkány bosszúja (2005) után Jaa rendezőként is bemutatkozott az Ong Bak 2. (2008) és az Ong Bak 3. (2010) című filmben. A hívő buddhista Jaa-t 2010 májusában szerzetessé avatták. 2011 augusztusában tért vissza a filmkészítéshez, a háromdimenziós Tom Yum Goong 2. című filmet kezdte el forgatni, amelyben partnernője A harc szelleme főszereplőjeként ismertté vált Janin Viszmitananda.

Neve Nevét Voravitról először Phanomra változtatta meg édesapja egyik álmát követően, 2009-ben pedig Thatcsakon lett az új neve, melynek jelentése „nagy tettek embere”. Nevét azért változtatta meg, hogy szerencsét hozzon. Thaiföldön egyébként Jaa Phanom néven is ismert.Thaiföldön megszokott dolog a gyakori névváltás, az emberek buddhista szerzeteseket keresnek fel, akik a születési dátumuk alapján „szerencsésebb” nevet ajánlanak nekik. A Tony Jaa művésznevet Pratja Pinkeo rendező választotta neki, a Tony t betűje Thaiföldöt szimbolizálja, a Jaa (Csa) pedig a színész beceneve. 2010-ben, szerzetessé avatásakor a Kitiposzano nevet kapta, melynek jelentése „elegáns híresség”.

Korai évei

Egy kis faluban született 200 kilométerre Bangkoktól, nem messze a kambodzsai határtól. Szülei földműveléssel foglalkoznak, családjának elefántjai is vannak. Szülei az Indiából származó, elefánthajcsárjairól híres kuy törzsből valók. Jaa a harmadik gyerek a családban, két lány- és egy fiútestvére van. A harcművészetek iránti vonzalmát a Bruce Lee-, Jackie Chan- és Jet Li-filmeknek köszönheti, melyeket mozgó mozisok vetítettek szabadtéren a szülőfalujában. Jaa édesapjától vette első muaj thai leckéit 10 éves korában, de önállóan is gyakorolt, például az elefántok hátáról szaltózott a folyóba. Első igazi edzője Szak Csaj mester volt, akitől a muaj boran és a krabi krabong keverékét tanulta. Gyerekkorában számos más sportot is űzött, például kosárlabdázott.

Phanna Ritthikraj kaszkadőr és harckoreográfus 1986-os Born to Fight című filmje hatására döntötte el, hogy Ritthikraj irányítása alatt ő is kaszkadőr akar lenni. 15 éves volt, amikor a neves thai koreográfus tanítványa lett, Ritthikraj bevette Muai Thai Stunt nevű kaszkadőrcsapatába, és az edzések mellett a filmezés világába is bevezette: először csak a könnyebb munkákat bízta rá, mint a vízhordás vagy a kocsitologatás és a lámpák cipelése, később azonban komolyabb kaszkadőrmunkákba is bevonta. 21 éves volt, amikor Ritthikraj tanácsára jelentkezett a Mahaszarakham Testnevelési Főiskolára, ahol többek között vívást, gimnasztikát is tanult, illetve atletizált. Sikeres magasugró volt, a kétméteres magasságot ma is képes megugrani. Számos aranyérmet szerzett különféle gimnasztikai versenyeken a főiskolai évei alatt, nem egy sportágban több éven keresztül veretlen volt. A muaj thai mellett a főiskolán megismerkedett többek között a dzsúdzsucuval, a taekwondóval, az aikidóval is.

Pályafutása Kaszkadőrévei

Hosszú ideig volt kaszkadőr Ritthikraj irányítása alatt. Még főiskolásként jelentkezett a Mortal Kombat 2. – A második menet kaszkadőrválogatására, száz jelentkező közül választották ki Robin Shou dublőrének, többek között egy nagydarab ellenféllel szemben hajtott végre hátraszaltót Shou helyett. A thai színész James Ruengsak dublőreként is dolgozott, valamint az Inszi Deng (Vörös sas) című thaiföldi televíziós sorozatban is kaszkadőrködött. Egy energiaital reklámjában a hongkongi harcművész-színész Sammo Hung dublőre volt – egy elefánt hátára kellett szaltóznia. A kaszkadőrködés mellett Jaa kisebb szerepeket is kapott Ritthikraj filmjeiben, az első filmje a Spirited Killer volt 1994-ben. Több esetben is negatív szereplőt alakított ezekben az alkotásokban, melyeket később újra kiadtak DVD-n, a borítón a nevével, annak ellenére, hogy az Ong-bak előtt csupán epizódszerepeket kapott.

Miután több éven át edzett – napi nyolc órát – többek között a muaj thai elődjének számító muaj boranban, mesterével összeállítottak tudásáról egy kisfilmet, ami felkeltette a filmrendező-producer Pratja Pinkeo figyelmét.

Az Ong-bak és világhírnév bélyegkép|300px|Az Ong-bak egyik legveszélyesebb jelenete az autó alatti átcsúszás volt, az egyik legtöbbet gyakorolt pedig az azt követő gimnasztikai elemsor. Miután Jaa és Ritthikraj megmutatta a demófelvételt Pinkeónak, a közös film ötlete a Sahamongkol Film International elé került, akik rábólintottak. Az Ong-bak – A thai boksz harcosa összesen nyolc évig készült, ebből négy év volt a fizikai felkészülés. Mivel a film alapötlete szerint nem alkalmaznak drótköteles rásegítést vagy számítógépes effektusokat, igen jól felkészült kaszkadőrökre volt szükség. Napi nyolc órában, négy éven keresztül gyakorolták a koreográfiát, bár végül nem került be minden begyakorolt elem a filmbe. A gyakorlatoknál a fokozatosság elvére törekedtek, az egyes mozdulatsorokat fokozatosan nehezítették. Jaa elmondása szerint a legnehezebben kivitelezhető az utcai üldözéses jelenet volt, az összetett gimnasztikai gyakorlatok miatt. A jelenetet végül tíz nap alatt forgatták le, az esős évszakban, ami miatt többször le kellett állni a forgatással. A mozgó terepjáró alatti átcsúszás életveszélyes jelenete volt Jaa számára a legfélelmetesebb, a tökéletes időzítés érdekében az autót Ritthikraj vezette. A harcjelenetekben gyakran valódi (azaz nem imitált, megállított) ütéseket és rúgásokat alkalmaztak a szereplők, ami számos sérüléssel járt. Jaa maga is többször megsérült, ínszalagszakadást szenvedett, kificamította a bokáját, eltörte az egyik könyökét, és abban a jelenetben, ahol égő nadrággal harcolt, lepörkölődtek a szempillái és a szőrszálak a karján, és a felvételt többször meg is kellett ismételni. A filmben Jaa több mint százféle, kevéssé ismert muaj thai-mozdulatot hajt végre.

Jaa célja a filmmel a thai kultúra és a thai boksz szépségének bemutatása volt, valamint a film készítői meg akarták mutatni, hogy lehet harcművészeti filmet készíteni mesterséges rásegítés (trükkök, kötelek és CGI) nélkül is, kizárólag a szereplők képességeire építve. Tony Jaa így nyilatkozott erről: „Meg akarom mutatni a világnak a muaj thai olyan oldalát, amit korábban sosem vittek filmre, stilizálva; meg akarom mutatni azt a muaj thait, amit az emberek nem ismernek.”

A film külföldi terjesztésének jogait végül az a Luc Besson vette meg, akinek a film egyik jelenetében üzennek is a készítők: a taxis üldözés végén, amikor az egyik kocsi egy szemközti házba csapódik, a kép bal oldalán egy oszlopra festve a „Luc Besson, várunk rád!” üzenet látható. A külföldi népszerűsítéshez Jaa számos élő bemutatót tartott több országban is, például a New York-i Mozgóképmúzeumban, Dél-Koreában, Japánban és Franciaországban. A filmet Magyarországon 2005-ben mutatták be.

Az Ong-bak meghozta Jaa számára a nemzetközi áttörést, több kritikus is Bruce Lee, Jackie Chan és Jet Li utódját látta benne. Kiemelték akrobatikus ügyességét és harcművészeti képességeit, a filmet magát azonban közepesnek minősítették a cselekmény egyszerűsége és a színészi játék minősége miatt. Volt olyan kritikus, aki szerint az Ong-bak semmi más, csupán Jaa képességeinek megcsillogtatására szolgáló bemutató. Több kritikus is megjegyezte, hogy bár Jaa képességei lenyűgözőek, színészi játéka csapnivaló.

A sárkány bosszúja bélyegkép|300px|Tony Jaa (fehér nadrágban) harcművészeti bemutatója New Yorkban, A sárkány bosszúja népszerűsítő turnéjának egyik állomásán

Az Ong-bak sikere után Jaa ugyanazzal a stábbal azonnal új filmbe kezdett. A sárkány bosszúja története hasonlít az Ong-bakéhoz, ezúttal a főszereplő Kham családjának két elefántját rabolják el. A cselekmény nagy része Sydneyben játszódik Ausztráliában, ahová Kham követi az állatrablókat. A film eredeti címe Tom jam kung, ami thai nyelven egy fűszeres garnélaleves megnevezése. Tony Jaa szerint a leves édes, savanyú, csípős és sós egyben, és a film készítésekor arra törekedtek, hogy a film is ilyen legyen: „Mindenből egy kevés: akció, vígjáték és dráma”. Jaa egy évet készült a szerepre, ebből három hónap intenzív edzés volt napi nyolc órában. A film akciókoreográfiájába megpróbálták átültetni az elefántok jellegzetes mozdulatait is.

Jaa számára a film legnehezebb jelenete a Tom Yum Goong nevű étterembe való betörés volt, amikor is négy emeleten kellett végigverekednie magát. A jelenetet vágás nélkül vették fel, a Steadicam folyamatosan követte Jaa-t emeletről emeletre. Mivel szünet nélkül vették fel, ez volt számára a fizikailag legkimerítőbb jelenet. Több mint egy hónapig tartott megtervezni, és tökéletes időzítésre volt szükség minden kaszkadőr és színész részéről, mert a legapróbb hiba is azonnal elrontotta az időzítést. A hibák miatt hétszer kellett újravenni az egész jelenetet, egyszer pedig azért, mert mire Jaa felért a negyedik emeletre, elfogyott a filmszalag. A nehézségek ellenére ez volt Jaa kedvenc jelenete. A másik nehéz jelenetsor a raktárépületi verekedés volt, melyet két hétig forgattak. Itt a legnehezebb mozdulat Jaa szerint az volt, amikor két magas építmény között kellett hátraszaltóból kézenállásra érkeznie egy fal mellé, ahol nagyon vékony volt a perem. A mozdulat igen veszélyes volt, mert ha elrontja, komoly fejsérülést szenvedhetett volna el.

A sárkány bosszúja nem aratott olyan sikert, mint az Ong-bak. Akárcsak az előző film esetében, itt is a történet esetlenségét, a forgatókönyv minőségét, a szereplők jellemének statikus voltát kifogásolták leginkább. Volt olyan kritikus, aki egész egyszerűen nevetségesnek találta az elefántlopást, mint harcot kiváltó okot. Tony Jaa-t magát ismételten impresszívnek találták, az Entertainment Weekly szerint „Jaa olyan vakmerő, csonttörő eleganciával bír, ami felülmúlja a film triviális voltát. Az akciófilmek rajongóinak őmiatta megéri jegyet váltani.” Az akcióval sem volt azonban mindenki elégedett, a Reel Times szerint a film nem képes olyan mértékben lenyűgözni a nézőt, mint az Ong-bak, a rendező ezúttal nem tudta jól bemutatni Jaa képességeit.

Ong-bak 2. és 3.

Bár sem az Ong-bak, sem A sárkány bosszúja nem kapott túlzottan pozitív kritikákat, Tony Jaa nemzetközileg elismert harcművész lett, a Kung Fu Cinema kritikusa szerint túlságosan is gyorsan. A két film kereskedelmi sikerét látva Jaa ragaszkodott hozzá, hogy a következő filmjét maga írhassa és rendezhesse, amire a Kung Fu Cinema szerint nem volt felkészülve, és akkora támogatást sem kapott a helyi filmipartól, mint a hongkongi sztárok, akik több éves filmes tapasztalat után maguk is át-átültek a rendezői székbe. A thaiföldi lapok szerint Jaa kapcsolata emiatt megromlott Pratja Pinkeo rendezővel, akit a stúdió inkább A harc szelleme rendezésével bízott meg, és Jaa projektje zöld utat kapott. Jaa a filmben a muaj thai mellett számos más harcművészetet gyakorol (például kendzsucu, karate és kínai kungfu), melyekre külön edzett. A filmhez Jaa a különleges thai táncos előadó-művészetet, a khont is elsajátította. Az Ong-bakhoz képest a történet jóval sötétebb, a harcok pedig jóval brutálisabbak. A cím ellenére a film történetének nincs köze a 2003-as Ong-bakhoz, az Ong Bak 2. a 15. századi Thaiföldön játszódik.