bélyegkép|320px|Dionüszosz és a Hórák, márvány dombormű, 1. század
A hórák (görögül Ωραι – irodalmi fordításban órák) a görög mitológia istennői; az évszakok és az évszakok változásából eredő természeti rend, valamint az emberek és istenek közötti harmónia megszemélyesítői.Hésziodosz: Theogonia 901-11 Zeusz és Themisz ragyogó szépségű leányai, a Moirák féltestvérei. A görög mondavilág más sorsistennőihez (Khariszok, Moirák) hasonlóan a Hórák is hárman vannak; bár egyes irodalmak négyNonnosz a Dionüsziaka című művében négy Hórát említ: Eiar, Therosz, Kheimon és Phthinoporon. illetve kéta Hórák argoszi és athéni kultuszában – Révai nagy lexikona istennőt említenek.
Az évszakok megszemélyesítői – első generáció Eredetileg három évszak, a tavasz, a nyár és az ősz istennőit tisztelték bennük az egyszerű földművesek. Thalló – (Θαλλώ ) nevének jelentése „sarjasztó”, „virághozó” – a tavasz istennője és a fiatalság védelmezője; Auxó – (Αυξώ ) a „növesztő” – a nyár, a növények fejlődése valamint a kiteljesedés és Karpó – (Καρπώ) a „gyümölcsöztető” – az ősz istennője az érés, a szüret és a betakarítás megszemélyesítője. Alakjukat dús, virágmezőn körtáncot lejtő szép fiatal lányokként, a termékenység és a bőség megtestesítőiként ábrázolták, mint az isteni bőkezűség jelképeit. „leglassúbbak az istennők közt, ám a halandók vágyait ők töltik be, a mindig bőkezű Hórák!” (Theokritosz: Szürakuszai asszonyok Adónisz ünnepén, 104–105). ” Szimbólumszótár – Hórák
A rend istenei – második generáció bélyegkép|320px|Eiréné, a béke istennője és a gyermek Pluto Később a hórák szerepköre kibővül, így a természeti és a társadalmi törvények, az évszakok és az erkölcsök rendjének őrei lesznek. Eunomia – (Ευνομία) a „törvény” és törvényhozás; Diké – (Δίκη) az „igazságosság” és Eiréné – (Ειρήνη) a „béke” istennője. Tiszteletük a nagyvárosokban Athénban, Argoszban és Olümpiában teljesedett ki. „Eredeti feladatuk az emberi élet szabályozása és az egyenletesség biztosítása volt; ebben a funkciójukban vállalták az Olümposz felhőkapuinak őrzését, valamint Héra szekerének és lovainak gondozását.”Homérosz: Iliasz, V. 749–751; Szimbólumszótár – Hórák Gyakran megjelentek Perszephoné és Aphrodité , vagy Zeusz, Dionüszosz, Apollón és Pán kíséretében.
A hellenisztikus vázaképeken hosszú ruhás, méltóságteljes lányokként ábrázolják őket, kezükben az általuk megtestesített évszakra jellemző virágokkal és gyümölcsökkel. Később, a barokk korban mind irodalmi, mind képzőművészeti alakjuk összeolvad a Khariszokéval, a báj és kellem istennőiével.
Az órák Végül a nappal tizenkét óráját gondozó és oltalmazó istennők nevei Caius Iulius Hyginus:Fabulae (Mesék) című műve nyomán: Auge – első fény Anatolé vagy Anatolia – napfelkelte Mouszika vagy Muzika – a reggeli tanulás és zene órája Gümnasztika – a reggeli testgyakorlás órája Nimfa – a reggeli tisztálkodás Meszembria – dél Szpondé – ebéd utáni italáldozat ideje Eleté – az ima, a délutáni munkaidő első órája, Akté – vagy Cüprisz, étkezés és kedvtelés, a délutáni munkaidő második órája Heszperisz – az est Düszisz – alkonyat Arktosz – utolsó fény
Jegyzetek
Források Homérosz: Iliasz Hésziodosz: Theogónia Pauszaniasz Periégétész Caius Iulius Hyginus: Fabulae (Mesék) 183. oldal Robert Graves: The Greek myths Szimbólumszótár – Hórák
Külső hivatkozások Változó Világ – Hórák
Kategória:Görög mitológiai alakok Kategória:Görög istenek Kategória:Sorsistenek