Esztergom (, ókori latinul: Solva, középkori latinul: Strigonium, , ) fejlett iparú, iskola- és kikötőváros Komárom-Esztergom vármegyében, a Duna jobb partján, megyei jogú város, az Esztergomi járás székhelye. A mai értelemben vett város 1895-ben Esztergom szabad királyi város és a szomszédos Érseki Víziváros, Szenttamás illetve Szentgyörgymező települések egyesítésével jött létre. A rendszerváltástól 2012-ig az Alkotmánybíróság, 1997-től a Duna–Ipoly Nemzeti Park székhelye. Az esztergomi érsek székvárosaként a római katolikus egyház magyarországi központja. A megye második legnagyobb népességű települése a több mint kétszer akkora Tatabánya után.
Magyarország egyik legrégebbi és legjelentősebb városa. Már az őskorban is lakott volt, a római korban pedig határvédelmi szerepet töltött be Solva néven. A honfoglalás után a 10. századtól Esztergom a magyar állam egyik központjává vált: itt született és koronázták királlyá Szent Istvánt 1000-ben, és itt alapították meg az Esztergomi Érsekséget, amely a magyar katolikus egyház legfőbb intézménye lett. A város a középkorban királyi székhely és vallási központ volt, de a törökök 1543-as elfoglalása után hosszú hanyatlás következett. A 18–19. században újjáépült, legfontosabb jelképe az Esztergomi Bazilika lett, Magyarország legnagyobb temploma. Ma Esztergom fontos kulturális, egyházi és turisztikai központ.
Esztergom kedvelt idegenforgalmi célpont, 2014-ben másfél millió turista választotta úticéljául.ESZTERGOM VÁROS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 2015-2030 Főszékesegyháza Európa egyik legnagyobb bazilikája, benne található az egyetlen épen maradt magyarországi reneszánsz kori épület, a Bakócz-kápolna. Itt található az ország leggazdagabb egyházi kincstára, ami világviszonylatban is kiemelkedő gyűjteményekkel rendelkezik. A Keresztény Múzeum az ország leggazdagabb egyházi múzeuma, és a világ harmadik leggazdagabb egyházmegyei múzeuma. A városban alakult meg 1881-ben a Magyar Vöröskereszt. Esztergom a magyar repülés egyik bölcsője is, 1936-tól az itteni repülőgépgyárban dolgozott idősebb Rubik Ernő repülőmérnök.
Nevének eredete Az Esztergom szó első írásos említése 1079-ből való. Neve valószínűleg a bolgár-török nyelvű, bőrpáncélt jelentő estrogin küpe vagy estrigin küpe kifejezésből ered; a korai Árpád-korra bolgár bőrpáncélkészítő telepet valószínűsítenek a város mai területén. Ennek a bolgár-török szószerkezetnek az első tagja a a déli szláv nyelvekből származik, lásd a régi szerb-horvát strgun szót, ami tímárt, cserzővargát jelent.
A név eredetére vonatkozóan számos más elmélet is létezik. Sokak szerint az Ister (Duna) és a Granua (Garam) ókori folyónevek összevonásából keletkezett. Ez az elnevezés ma az Ister–Granum Eurorégió nevében is tovább él. Ugyanakkor az Ister az ókorban inkább a Duna aldunai szakaszának a neve volt.
Az ezoterikus elméletek a város nevét az ISTER-GAM formára vezetik vissza, miszerint az Ister a Duna egykori, ősi neve, a gamó pedig a magyar népnyelvben csomót, csomópontot, találkozóhelyet jelent. Végső soron a város nevét Isten Kapujaként vagy Dunai csomópontként fordítják a mai nyelvre.http://esztergomforras.network.hu/blog/esztergom-mint-kultur-forras-hirei/ister-gam-esztergom-osi-neve-isten-kapuja-vagy-dunai-csomopont
Németül neve Gran, ami a közeli Garam folyó nevéből ered, törökül: Estergon, spanyolul: Estrigonia, olaszul: Strigonia, szláv nyelveken csak Strihom, (szlovákul: Ostrihom, lengyelül: Ostrzyhom, csehül: Ostřihom, horvátul: Ostrogon, szerbül: Острогон), románul: Strigoniu, görögül: Έστεργκομ. A római korban latinul: Solva, a középkori latinul: Strigonium.
A helyi népnyelvben Egom a rövidítése. Szokták Szent István városának, a Magyar Sionnak vagy a Magyar Rómának is nevezni.
Címere
középre|125x125px Esztergom ma használatos címere a szabad királyi várost lakó gazdag latinusok (vallon telepesek) 12. századi pecsétjéből alakult ki. A latinoknak II. András adott pecséthasználati jogot. A címeren a Szent Lőrinc kapu, mögötte a Szennye palota látható. Ez az épület a 11. században épült pénzverő kamara, aminek kinézetéről éppen a pecsétnyomóról tudni meg annyit. Kettős pecsétet csak Esztergom és Buda használt Magyarországon.
Földrajz 345px|bélyegkép|jobbra|Az esztergomi várhegy és a Duna látképe Párkányból
Esztergom a Dunántúlon, a Visegrádi-hegység (azon belül pedig a Maróti-hegyek) nyugati lábánál, Komárom-Esztergom vármegye északnyugati részén helyezkedik el, a Duna jobb partján, a Szlovákiához tartozó Párkány városával szemben, amivel szinte összeépült. A megye és a Közép-Dunántúli régió legészakibb települése. A Dunakanyar legfelső városának is szokták nevezni. Az európai uniós normához igazodó területi felosztás szerint a Közép-Dunántúli Régióhoz tartozik, turisztikai szempontból pedig a Budapest–Közép-Duna-vidék turisztikai régióhoz. A Duna félkörben fogja körbe a várost, és két ágra szakadva a Kis-Dunával alkotja a Prímás-szigetet. Az esztergomi várhegyet nyugatról a Duna, keletről pedig a Vaskapu fogja közre, ezért jellemző rá az észak–déli irányú kiterjedés. A belvárostól 5 km-re délre, a Dorogi-medence nyugati részén, Dorog városával egybeépülve helyezkedik el Esztergom-Kertváros, ahol a város lakosságának közel ötöde él. 2005 óta a Duna–Ipoly Nemzeti Park székhelye Esztergom, bár az igazgatóság továbbra is Budapesten működik.
Az esztergomi várhegy legmagasabb pontja 157 méter, ez egy dolomitból álló Várhegy. Ezzel szomszédos a Szent Tamás-hegy, mely a várost övező dombvidék egyik tagja. Ennek a dombvidék felszíne keleti irányban lépcsőzetesen emelkedik, részei, az Elő-hegy (176 m), a Szent János-kút (175 m), az Orbán-kápolna (179 m), a Kusztus (237 m), a Sípoló-hegy (318 m), a Kis-kúria hegy (317 m), a Sas-hegy (322 m) és a Vaskapu (406 m) ami egyben a város legmagasabb pontja. A Szent Tamás-hegy, a Várhegy és a Kis-Duna-ág között törnek fel Esztergom hévízforrásai. Valamennyiből termálvízzel kevert karsztvíz tör fel, hőmérsékletük 29 °C körül mozog. Ezek a források táplálják a város strandját, és erre épült a város termál- és élményfürdője. A Várheggyel szemben lévő egykori Szent György-hegyet a bazilika építése idején elhordták.
Esztergomban a Duna 18 km hosszan terül el. Más folyóvizek a város határán belül, a Kis-Duna, a Csenke-patak, a Kincses-patak, a Szent János- vagy Szentléleki-patak, a Diósvölgyi-patak, a Kenyérmezői-patak, a Fári-kút, a Cigány- és a Hármas-kút. A Duna bal partján, a várossal szemben torkollik a Dunába a Garam. A Garam torkolatánál a Nagy-sziget, keleti irányban haladva a Burda-hegy és tőle nem messze az Ipoly. A város közigazgatási határain belül több sziget is található. Ezek, a Duna folyásának megfelelően, a Körtvélyesi-sziget, a Nyáros-sziget, a Táti-sziget (0947 helyrajzi számú része), a Csitri-sziget, a Prímás-sziget, a Helemba-sziget, a Dédai-sziget és a Törpe-sziget. A 0956 helyrajzi számú szigetet, ami a Helemba-sziget felett volt, mára teljesen elmosta a Duna. A 2008 novemberében Tát nagyközséggel történt közigazgatási területek cseréje folyamán az egyes szigetek ahhoz a településhez kerültek, amelyikhez a nagyobb részük tartozott. A Prímás-sziget eredetileg két szigetből állt, a Prímás- és a Vízivárosi-szigetből. Ezek nagyon közel voltak egymáshoz, így amikor egy cementet szállító hajó elsüllyedt a folyón még a századfordulón, a két sziget közötti csatornát Víziváros település megbízásából feltöltötték a cementtel. A sziget ezen részét hívják ma Kutyaszorítónak. A város fontosabb állóvizei közé, a Halas tó, a Mini tó, a Fürdő tó, a Kerek tó, a Dédai-tó, a Bíróréti-tó, a Palatinus-tó (vagy helyi köznyelven Pala, amely a dorogi szénbánya vágattömedékeléséhez szükséges homoklelőhelyen keletkezett) és a Bottyán tó tartozik (A Bottyán tó nevéről bővebben az Esztergom története cikkben olvashatsz).
Éghajlat A város éghajlata mérsékelt égövi nedves kontinentális éghajlat, ahol a négy évszak élesen elkülönül egymástól. A nyár forró, a tél fagyos, az ősz pedig általában melegebb, mint a tavasz. A felhőtlen ég nyáron tartós hőhullámokhoz és aszályhoz vezethet, télen pedig rendkívüli fagyhoz, kivált, ha a szibériai légtömegek elérik az országot. Ilyenkor a −20 fok sem ritka, de akár −30 fok is lehet, a nappali hőmérséklet pedig napokon vagy akár heteken keresztül is fagypont alatt maradhat. A Duna teljes befagyása a folyamszabályozás óta nem jellemző.
Története
Középkor bélyegkép|A tatárok számára bevehetetlen esztergomi vár fehér tornya bélyegkép|A török kori Esztergom és Párkány látképe Hoefnagel mester 1595-ös metszetén
A város területe már a prehisztorikus időkben is lakott területnek számított. A római korban egy Salvio Mansio nevű település volt megtalálható a mai város helyén, ahol a rómaiak Solva néven castrumot építettek ki, amely a limes része lett. A magyarok 900-as években való érkezését követően végül 972-ben Géza nagyfejedelem új székhelyének Esztergomot választotta, ahol római alapokon kővárat is építtetett.
A Szent István-kislegenda szerint itt született fia, Vajk, a későbbi Szent István király, aki itt keresztelkedett, majd itt koronázták királlyá. A koronázás eseményét örökíti meg a vár északi rondelláján található, Melocco Miklós szobrász által 2001-ben felavatott István megkoronázása című szobra. István uralkodása alatt és azt követően több évszázadon át a város a Magyar Királyság központja volt. Itt működött a 13. század közepéig Magyarország egyetlen pénzverdéje, és a mindenkori esztergomi érsek joghatósága alá tartozott a királyi oklevelek kiadásáért felelős Kancellária. Az esztergomi Várhegyen épült fel az ország első székesegyháza, amit István nevelőjéről, Szent Adalbert-templomnak neveztek el. A középkori Esztergom több önálló egységbe szerveződött, a királyi várost több külváros vette körül.
A 12. században a városban megfordult többek között II. Konrád német császár, VII. Lajos francia király és Barbarossa Frigyes német-római császár is. A város III. Béla király uralkodása alatt élte egyik fénykorát, aki jelentős munkálatokat folytatott a Várhegyen. Megújult, kibővült a királyi palota és ekkor épült a Várkápolna, amely Közép-Európa legrégibb gótikus emléke. Az 1100-as évek végére az egyházi befolyás térnyerésének következtében Esztergom városias fejlődése megtorpant, és 1198-ban Imre király a várost az érseknek adta. Az 1200-as éveket követően IV. Béla Esztergomot érintő intézkedéseinek hatására a városias fejlődés újra megindult, ennek köszönhetően itt élt az ország egyik legnagyobb örmény közössége, akiknek saját kolóniájuk is volt, Örmény néven. 1242 telén a tatárok a várost szinte teljesen elpusztították,Püspöki Nagy Péter: Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon, 1000–1301 I. Pozsony–Budapest, 1989 de a fellegvárat nem tudták bevenni. 1301-ben Esztergomban koronázták meg első ízben, érvénytelenül Károly Róbertet, majd az interregnum idején a város többször is gazdát cserélt.
Esztergom a 15. században, főleg Vitéz János érsekségének idején kulturális központtá nőtte ki magát, köszönhetően a főpap gazdag udvartartásának. Gyakran fordultak meg itt királyi vendégek, Európa-szerte ismert tudósok és művészek. Az ország egyetlen épségben fennmaradt reneszánsz épülete, a Bakócz-kápolna a 16. század elejéről maradt ránk. A várost 1543-ban elfoglalták a törökök, és az Oszmán Birodalom végvárának, az esztergomi szandzsák központjává tették. Ekkor több minaret, dzsámi és törökfürdő épült, melyeket ma a vízivárosi városrész őriz. A tizenöt éves háború idején Győr elestét követően Mansfeld Károly lett a fővezér. 1595. szeptember 3-án Pálffy Miklós csapatai gróf Cseszneky Mátyás magyar huszárainak segítségével foglalták vissza, de a vár 1605-ben ismét török kézre került. Végleges felszabadítására 1683-ban került sor a lengyel király, Sobieski János párkányi győzelmével.
17–19. század bélyegkép|A város 19. századi látképe, előtérben a Víziváros, az ott található Prímási palota, a plébániatemplom, a várhegy és a bazilika