A cylonok a Csillagközi romboló (Battlestar Galactica, 2004) c. sci-fi franchise szereplői: az emberiség által épített intelligens robotok, melyek addig fejlődtek, míg végül már a készítőiket fenyegették, és hamarosan kitört a háború az emberek és a cylonok között. Az első cylon háborúnak a cylonok visszavonulása vetett véget.
Azonban 40 év után visszatértek, sokkal fejlettebb technológiával, mint amit eddig használtak. Az első háborúban még csak a teljesen mechanoid, robotszerű „kenyérpirítók” vettek részt, ám az önkéntes száműzetés 40 éve alatt jelentősen megváltozott és fejlettebb formában tértek vissza.
A cylonok története
A cylonok és emberek körforgása
A tévésorozat alapjául szolgáló körkörös „történelemfilozófia” szerint a cylonok és az emberek bizonyos értelemben véve időtlen idők óta léteznek. Az emberek megteremtik a cylonokat, de önző természetük miatt rosszul bánnak velük, így a cylonok fellázadnak és elpusztítják őket, az emberek leverik a lázadást, és újra felépítik a civilizációjukat. Elegendő idő folytán, amikor az események már mítosszá lettek, gépesíteni kezdik tevékenységeiket, ezért újra megteremtik a cylonokat ... és minden kezdődik elölről. Ha esetleg a cylonok kerekednének felül, az sem jelenti a körforgás megszakadását, mivel a gépek evolúciójának természetes útja a teljes biologizáció, így ha a cylonok győznek, egy idő múlva alig megkülönböztethetővé válnak az emberektől, gyakorlatilag emberré válnak, így átveszik az addigi emberiség helyét, és a megfelelő időben megteremtik a saját gépi szolgáikat.
Ezt a sajátosan instabil rendszert írja le a sorozatban visszatérő mondás, miszerint „Mindez már megtörtént, és újra megtörténik majd.” Hogy megszakítható-e mégis valahogyan a gépiesedés és biológiasodás örök, mindig katasztrófába torkolló körforgása, ennek kérdését a sorozat utolsó epizódja explicite felveti, azonban igazából nyitva hagyja (bár a befejezés inkább optimizmust sugall).
Az „első” cylonok
Két-háromezer évvel a fő sorozat cselekménye előtt (amely kb. 150 000 évvel a jelen előtt játszódik) az emberiség mitikus ősbolygóján, Kobolon az emberiség megalkotta a cylonokat. Ezután - amint a szent szövegek sejtetik, tragikus körülmények között - megkezdődött a kivándorlás (ennek azonban nem volt köze a cylonok létrejöttéhez), vagy menekülés Kobol tizenkét kolóniájára, a bolygón lévő civilizáció eltűnt (bár a bolygó lakható maradt).
Egy kevesek által ismert mítosz szerint létezett egy tizenharmadik kolónia is, a Föld. Mint a sorozat záró évadában kiderül, a tizenharmadik törzs tagjai épp az ősi cylonok voltak, akik az elvándorlást választották, hogy egy tisztán cylonok alkotta társadalmat építsenek. Több ezer évig (legalább 2) éltek magukban A Földön, és annyira elemberiesedtek, hogy végül megalkották saját robotszolgáikat, a cylonok cylonjait, azok viszont fellázadtak és kiirtották őket, csak öt túlélő menekült meg (pontosabban, meghaltak, azonban egyikük újraépítette a már régóta nem használt feltámasztó technológiát, így egy, orbitális pályán várakozó űrhajón új testbe töltődtek le). A Föld emberi életre alkalmatlan pusztasággá változott.
A túlélő csoport, az "utolsó öt" az említett, FTL rendszerrel nem rendelkező űrhajón volt kénytelen menekülni, és az emberi kolóniák felé vették az irányt, hogy figyelmeztessék őket a mesterséges intelligenciával való rossz bánásmód veszélyére, és megakadályozzák a hasonló népirtást. Az ugróhajtóműves hajókhoz viszonyított lassú („pusztán” fénysebesség-közeli) utazósebesség és az ennek során fellépő relativisztikus időtorzulás miatt kb. kétezer évig utaztak, és majdnem késve érkeztek: már folyt az emberek által ismét megalkotott, lázadó, mechanoid, „kenyérpirítónak” csúfolt cylonokkal vívott első háború Kobol többi kolóniáján.
Az első cylon háború
Az első olyan cylon, akit a tizenkét emberi kolónián élő emberiség alkotott meg, a Caprica című spin-off sorozat szerint a Caprica bolygón jött létre. A létrehozásában kulcsszerepe volt egy Zoe Graystone nevű informatikus-zseni lánynak, aki egy vallási fundamentalisták által okozott merényletben meghalt (a szervezetnek maga is tagja volt, azonban az egyik mérsékeltebb szárnyhoz tartozott), azonban tudatáról - egy Zoe által felfedezett technológiával - egy másolatot (avatárt) készített, aki vagy ami életben vagy működésben maradt a Capricai virtuális világhálón bolyongva. Az apja, egy katonai projekt részeként, létrehozott egy géptestet (az első capricai cylont); Zoe avatárját beletöltve értelmet adott a robotnak. Erre két oka is volt: a robot súlyos irányítási problémákkal küzdött (az agyát képező chiprendszert ugyanis egy rivális cégtől lopták, de nem értették teljesen), és nem működött megbízhatóan; Greystonet pedig szorították a határidők. Másrészt hiányzott neki a lánya, így, amikorra elfogadta, hogy Zoe avatárja teljesen azonos az egykori lányával, szerette volna megmenteni, és visszakapni. Úgy gondolta, a robot testében hozzávetőleges biztonságban van addig, amíg ki nem dolgoznak a lánynak egy szintetikus, de teljesen emberforma testet (amit végül sikerült megtenni).
A cylonok lassan sokasodtak, és a terrorelhárítástól a kutyasétáltatáson át egészen a gyermekmegőrzésig sokféle feladatot láttak el. Azonban nem akartak szolgák maradni, különösen az emberek szolgái nem, mivel az emberiség bűneit és az emberi léttel járó ellentmondásokat nem tudták elfogadni. Egy több, mint egy évtizedig tartó háborút kezdtek, hogy kiirtsák az emberiséget. A háború során a cylonok uralkodó formájává a centúriók, ezek a beszédképes harci androidok váltak, amelyek a Greystone vállalat által kifejlesztett capricai katonai robotok továbbfejlődött változatai voltak. Végül a két fél fegyverszünetet kötött. Létrehoztak egy semleges területen lévő űrállomást, hogy időnként tárgyalhassanak, ha szükséges és ígéretet tettek, hogy tiszteletben tartják egymás űrszektorait, emberi űrhajó nem lép cylon területekre (a szerződést az emberek egyébként megszegték, hogy kémkedjenek). A cylonok egyik találkozóra sem mentek el; elvonultak, eltűntek, többségük egy hatalmas, Kolónia nevű űrbázison élt; és negyven évig senki sem hallott felőlük.
A második cylon háború
Az első cylon háborúnak az Ötök sikeresen véget vetettek: cserébe, hogy a centúriók lemondtak az emberekkel vívott háborúról, létrehozták nekik a hét új emberforma cylon modellt, és megépítették az első feltámasztóhajókat. Az alku mindenkinek örömére szolgált - leszámítva az újonnan létrejött teremtményeket, akik nagyobb helyet követeltek maguknak mind szüleik (értsd: az Ötök) szívében, mind az Univerzumban; így az Ötök csak elodázni tudták a konfliktust, az új emberformák egy része pedig újból célul tűzte ki az emberiség kiirtását.
A második háború kirobbanásában kulcsszerepe volt a John Cavil nevű Egyes modellek és az Ötök közti "szülő-gyermek" jellegű konfliktusnak. Cavil, az első emberforma rájött, vagy úgy hitte, hogy közvetlen szülei (megalkotói), az Ötök, jobban szeretik az emberiséget, mint a saját fajtájukat. Ő maga nevetségesnek gondolta a cylonok biologizáció iránti igényét, a gépi lét tökéletes és fejleszthető volta, a humanoid lét romlott, kisszerű és tökéletlenségre ítélt jellege mellett érvelt. A szüleit azonban képtelen volt meggyőzni erről, ami iszonyatos dühvel töltötte el.
Cavil elhatározta, hogy kiirtja az emberiséget. Deaktiválta az ötöket, és átprogramozta, lázította és saját elgondolásaival manipulálta a testvéreit (könnyen megtehette, mivel már kezdettől fogva részt vett a megalkotásukban), előkészítette és elindította az új atomháborút. Ugyanakkor arra ítélte a szüleit, hogy emlékeiket törölve, az emberek között éljék át a genocídiumot, ügyelve arra, hogy ne csak túléljék azt, hanem ráadásul minél többet szenvedjenek, minél inkább megtapasztalva az emberlét tökéletlenségét. Úgy hitte, amennyiben szülei már nem fogják szeretni sem az emberiséget (mert nem létezik), sem saját embervoltukat, úgy értelmük a gépek felé fog fordulni.
Miután megtörténtek az előkészületek, a cylon űrflotta atombombáival megtámadta és szinte teljesen kiirtotta az emberi telepeket, de ötvenezer túlélő a Galactica nevű ősrégi űrcirkáló védelme alatt elmenekült, nyomában a cylonok hajóival.
Amikor feltámadtak a cylon báziscsillagokon az első emberformák, akik részt vettek és elpusztultak a háborúban, és néhányuk, akiknek volt emberi családja vagy szerettei, tiltakozni kezdett az értelmetlen öldöklés ellen, a cylonok szokásuk szerint többségi szavazást tartottak, amelyen a háború folytatásának terve elbukott: a cylonok többsége a békét akart. Ez nem jelentette azt, hogy jobban bíztak az emberekben, vagy jobban szerették volna őket, csupán - ahogy az egyes modellek fogalmaztak - az emberiség egy időre „kegyelmet kapott”. Az egyik egyest, aki átadta a cylonok üzenetét a Csillagközin Laura Roslin elnöknek, egy másik társával együtt az elnök kidobatta egy légzsilipen: az emberek nem hitték el, hogy a békeüzenet valódi, és folytatták a menekülést a cylonok elől.
Az új capricai kísérlet
Amikor az emberiség egy rejtett lakható bolygót talált, feladta a mitikus Föld utáni, bizonytalan kimenetelű keresést. Laura Rosslin elnököt leváltották, Gaius Baltar lett a Kolóniák elnöke, aki kampánya középpontjába az új bolygón való letelepedést helyezte. A bolygót Új Capricának nevezték el. Sajnos Baltar egyik cylon szeretője, Gina Inviere (egy Hatos), aki egy cylonokkal való kiegyezést szorgalmazó mozgalom egyik vezetője volt (csak Baltar tudta azonban, hogy cylon) öngyilkos lett a letelepedés előtt, ráadásul az öngyilkosságot egy atombomba felrobbantásával követte el. A bolygó rejtettsége ellenére a cylonok járőrei észlelték a hatalmas energiakitörést, így Új Caprica titka napvilágra került számukra.
A cylonok meglepetésszerűen, harc nélkül foglalták el a bolygón lévő emberi telepeket. A céljaik – elvben – ezúttal nemesek voltak: két békepárti cylon exügynök ("Capricai Hatos" és Sharon "Boomer") hatására megpróbáltak együtt élni az emberiség kb. negyvenezer főre apadt maradékával. Az elgondolásnak azonban több hibája is volt. Egyrészt, a gépek még mindig kevéssé értették az emberi társadalom működését, a kölcsönös bizalmatlanság miatt pedig Gaius Baltar elnök áldemokratikus bábkormányának félkatonai diktatúrája alatt tartották a túlélőket. Másrészt, Cavil és néhány társa a háttérben a diktatúra szigorításán mesterkedtek (a rossz körülményekre és az emberek ellenségessége okozta veszélyre hivatkozva ezt könnyen megtehették – Új Caprica ugyanis nem volt a régihez fogható paradicsom, csak éppenhogy lakható); embereket tartottak fogva, kínoztak meg. Ez a próbálkozás sem volt sikeres, az emberek fellázadtak és elmenekültek. A kísérlet mintegy ötezer emberéletbe került, és a cylonok többsége is borzalmas emlékeket őrzött róla, mivel a lázadásban sokukat megölték (a cylonok azonban képesek új testbe töltődve feltámadni).
A Föld keresése és a béke
Ezután, akárcsak az emberek, folytatták a Föld utáni kutatást, mivel ott szerettek volna letelepedni, hogy "tiszta lappal" indulva élhessenek.