A függő beszéd a valaki által mondottak közvetítésének egyik eszköze, ellentétben ennek másik eszközével, a független beszéddel. Mindkettőben az a közös, hogy a mondottak forrása – maga a beszélő vagy valaki más – ki van fejezve egy mondat alanyaként főnév vagy névmás alakjában, és e mondatban olyan szó van (leggyakrabban az állítmány), amelynek jelentése információ közlésével vagy kérésével, illetve felszólítással függ össze. Továbbá az is közös a kétféle beszédben, hogy az, amit közvetítenek, külön mondatban jelenik meg.Avram 1997, 461. o. Példa: János üzeni: „Küldjetek sürgősen tízezer forintot” (független beszéd) vs. János azt üzente, hogy küldjünk neki sürgősen tízezer forintot (függő beszéd).Hegedűs 2012, 16. o.

A kétféle beszéd közötti különbségek elsősorban nyelvtaniak. Miközben a független beszédben a közvetített mondottak idézet alakjában, független mondatban jelennek meg, a függő beszédben ezeket mellékmondat vagy – egyes nyelvekben – alárendelt szószerkezet tartalmazza. E mondattani különbség mellett alaktaniak is vannak a személyes és a birtokos névmások, valamint a birtokos determinánsok (a magyar nyelvben a birtokos személyjelek) személyében, valamint az igék személyében, módjában, esetleg (nyelvtől is függően) idejében. A grammatikai különbségekkel együtt megjelenhetnek lexikai különbségek is egyes határozószók, igék vagy más szavak, illetve kifejezések váltásával. Ugyanakkor létezhetnek modalitásbeli különbségek abban, ahogyan a beszélő viszonyul a közvetített mondottakhoz, azzal szemben, ahogy a forrás viszonyul ezekhez. Ezekhez a különbségekhez prozódiaiak is társulnak, mégpedig a hanglejtést illetően.

Ezen jellegzetességek többsége az ún. kötött függő beszéd sajátossága, mely a leggyakoribb. Ezenkívül van ún. szabad függő beszéd is, amely főleg abban különbözik az utóbbitól, hogy az, amit közvetítenek, független mondatban jelenik meg.

A kötött függő beszéd

A közvetített mondottak kötődése a forrást tartalmazó mondathoz

Az, ahogyan a közvetített mondottak a forrást tartalmazó mondathoz kötődnek, az adott nyelvtől függ, és attól, hogy milyen típusú mondatban jelennek meg a közvetített mondottak a független beszédben.

Függő kijelentésben

A magyarban a függő kijelentést általában a hogy kötőszó vezeti be, olykor tárgyi mellékmondat alakjában: Kati meglátta, hogy a kutya ellopta a kolbászt. A főmondatban gyakran ott van a rá utaló azt mutató névmás, amely a független beszédbeli megfelelőjében is meglehet: Juli azt üzente, hogy megvette a könyvet. Máskor az, amit közvetítenek, határozói mellékmondatban van. Ennek a főmondatában is gyakran van rá utaló mutató vagy személyes névmás:Hegedűs 2012, 17. o. A papa arra gondolt, hogy ilyen szép napon kimegy sétálni; Lili nem számított rá, hogy a férje korán hazaérkezik.

Európai indoeurópai nyelvekben is megvan ennek a kötőszónak a megfelelője, de nem használnak a főmondatban a mellékmondatra utaló névmást. Az angol nyelvben a kötőszó that, amely gyakran el is hagyható: Celia told me (that) she's fed up ’Celia azt mondta nekem, hogy elege van’.Eastwood 1994, 349. o.

A francia nyelvben a hogy megfelelője que, mely nem hagyható el: Paul a dit qu’il était content ’Paul azt mondta, hogy elégedett’. Azonban ebben a nyelvben, ha az összetett mondat két igéjének azonos az alanya, mint ebben a példában, a függő kijelentést főnévi igeneves alaptagú szószerkezet is kifejezheti bizonyos esetekben a választékos nyelvi regiszterben. Eszerint az előző példa mondattani szinonimája Paul a dit être content.Grevisse – Goosse 2007, 517. o.

A román nyelvben a că tölti be ezt a szerepet. Nem hagyható el, és a szerkezetnek nincs mondattani szinonimája. Példa: I-am spus că am citit anunțul ’Azt mondtam neki, hogy olvastam a hirdetést’.Avram 1997, 462. o.

Hasonló a helyzet a közép-délszláv diarendszer nyelveiben. Ezekben da a kötőszó: Rekao si da znaš nešto engleski ’Azt mondtad, hogy tudsz valamennyire angolul’.Barić 1997, 527. o.

Függő kérdésben

A függő kérdést illetően megkülönböztetendő az eldöntendő kérdés a kiegészítendőtől.

A magyarban az eldöntendő függő kérdést ugyancsak a hogy vagy a vajon kötőszó vezetheti be, melyek elhagyhatók, viszont kötelező az -e kérdő partikula a mellékmondat állítmánya vagy annak segédigéje után: Kérsz kávét? – Nem tudom, (hogy) kérek-e, Hazaért már Juli? vs. Nem tudom, (vajon) hazaért-e Juli.Hegedűs 2012, 20. o.

A fentebb említett más nyelvekben ugyanazt a kötőszót használják, amely a leggyakrabban vezeti be a feltételes mellékmondatot, azaz amely szó szerint a magyar ha kötőszóval fordítható le: I asked Celia if there was anything wrong ’Megkérdeztem Celiától, hogy van-e valami baj’; Je me demande s’il m'aime ’Azon tűnődöm, hogy szeret-e’;Grevisse – Goosse 2007, 525. o. M-a întrebat dacă vin și eu ’Megkérdezte tőlem, hogy jövök-e én is’.Avram 1997, 463. o.

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben van kötelező kérdő partikula a független eldöntendő kérdésben: zar, li, da vagy a kettős da li, melyek jelentése kb. ’vajon’. Ezek közül a függő eldöntendő kérdésben kötelező a li vagy a da li, melyek ebben az esetben kötőszóként működnek: Ima li deterdženta? vagy Da li ima deterdženta? ’Van-e mosószer?’ vs. Pitaću prodavca da li ima deterdženta ’Majd megkérdezem az eladótól, hogy van-e mosószer’,Klajn 2005, 242. o. Pitaće se jesi li učinio sve što je trebalo ’Majd megkérdezik, hogy megtettél-e mindent, amit kellett’.Čirgić 2010, 302. o. (montenegrói grammatika).

A kiegészítendő függő kérdést úgy a magyarban, mint az itt említett más nyelvekben is az a kérdőszó vezeti be, amellyel a megfelelő független kérdés kezdődik. A magyarban ez elé a hogy is kerülhet: Merre menjünk? vs. Megérdeklődöm, (hogy) merre menjünk; ’What time is it?’ he asked ’Hány óra van? – kérdezte ő’ vs. He asked what time it was ’Megkérdezte, (hogy) hány óra van’; Unde te duci? ’Hová mégy?’ vs. M-a întrebat unde mă duc ’Megkérdezte (tőlem), (hogy) hová megyek’; (montenegróiul) – Dokad ti važi pasoš? – Ne znam dokad mi važi pasoš ’– Meddig érvényes az útleveled? – Nem tudom, meddig érvényes az útlevelem’.Čirgić 2010, 303. o.

A franciában leggyakrabban az előbbiekhez hasonló összetett alárendelő mondatszerkezet használatos [pl. Qui m’aime? ’Ki szeret (engem)?’ vs. Je me demande qui m’aime ’Azon tűnődöm, hogy ki szeret (engem)’], de ha egyetlen alany esete áll fenn, a függő kérdést főnévi igeneves szószerkezet fejezi ki: Je ne sais à qui m’adresser ’Nem tudom, kihez forduljak’.Grevisse – Goosse 2007, 1112. o.

Más különbség a franciában az, hogy két kérdő kifejezés lerövidül a sztenderd nyelvváltozatban: Qu’est-ce qui se passe ? ’Mi történik?’ vs. Dites-moi ce qui se passe ’Mondjátok (meg nekem), mi történik’, Qu’est-ce qu’il faut choisir ? ’Mit kell választani?’ vs. Je demande ce qu’il faut choisir ’Azt kérdem, hogy mit kell választani’.Grevisse – Goosse 2007, 526. o.

Függő felszólítás

A függő felszólítást arra, hogy mit tegyen vagy ne tegyen valaki vagy valakik – akik közé a beszélő is, mint a felszólítás forrása tartozhat –, a magyarban szintén a hogy vezeti be: Utasítom, hogy szüntesse meg a bejárat akadályozását!, Már ötször mondtam, hogy induljunk végre!Hegedűs 2012, 19. o.

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben is használják a hogynak a leginkább megfelelő da kötőszót [ Rekao sam ti da se ne miješaš ’Megmondtam (neked), hogy ne avatkozz bele!’Barić 1997, 528. o.], de harmadik személyű felszólított esetében egy másik kötőszó is használatos, a neka: Reče mu neka ustane ’Azt mondta neki, hogy álljon fel’.Čirgić 2010, 227. o.

A románban a függő felszólítást mindig a kötőmód morfémájaként szakosodott să kötőszó vezeti be: Am fost rugat să citesc mai tare ’Arra kértek, hogy olvassak hangosabban’.

A franciában használatos a que kötőszós mellékmondat [Il ordonna qu’on le prenne ’Megparancsolta, hogy vegyék el (azt)’], de nyelvi regisztertől függetlenül gyakoribb a főnévi igeneves szószerkezet, amelynek alanya nem azonos az őt alárendelő ige alanyával, és amely előtt a de elöljárószó áll: Il ordonna de le prendre.Grevisse – Goosse 2007, 527. o.

Az angolban az utóbbi franciával analóg szerkezet használatos, a to partikulával: We told Celia to hurry up ’Azt mondtuk Celiának, hogy siessen’.

A független beszédről a kötött függő beszédre való váltással járó módosítások

Az egyik beszédtípusról a másikra való váltás nemcsak a fenti mondattani változásokkal jár, hanem a közvetített mondottakat tartalmazó entitásban is történhetnek mondattani, valamint alaktani, lexikai, modalitásbeli és prozódiai változások is.

Grammatikai személyt érintő változások

A függő beszédben a grammatikai személyeket a közvetítő szempontja határozza meg:Grevisse – Goosse 2007, 523. o.

Azok a szavak, amelyek a közvetített mondottakban a közvetítőre vonatkoznak, 1. személyben maradnak, vagy erre váltanak: Je t’ai dit : « Je te rejoindrai » ’Megmondtam neked: Odamegyek, ahol te leszel’ → Je t’ai dit que je te rejoindrais ’Megmondtam neked, hogy odamegyek, ahol te leszel’; Mi-a spus: – Stai aici! ’Azt mondta (nekem): Állj ide!’ → Mi-a spus să stau acolo ’Azt mondta (nekem), hogy álljak oda’. Azok a szavak, amelyek a közvetített mondottak címzettjére vonatkoznak, 2. személyben maradnak, vagy erre váltanak: Je t’ai dit : « Je te rejoindrai » → Je t’ai dit que je te rejoindrais; Rekao si: ”Znam nešto engleski” ’Azt mondtad: Tudok valamennyire angolul’ → Rekao si da znaš nešto engleski ’Azt mondtad, hogy tudsz valamennyire angolul’. Azok a szavak, amelyek nem vonatkoznak sem a közvetítőre, sem a címzettjére, 3. személyben maradnak, vagy erre váltanak: Je t’ai dit : « Je le rejoindrai » ’Megmondtam neked: Odamegyek, ahol ő lesz’ → Je t’ai dit que je le rejoindrais ’Megmondtam neked, hogy odamegyek, ahol ő lesz’; Kovács János azt mondja: „Magammal viszem a kalapomat” → Kovács János azt mondja, hogy magával viszi a kalapját.

A közvetítő helyzetére utaló változások

A közvetítő helyzete megkövetelhet lexikai változásokat, például a független beszédben használt ige helyettesítését egy másikkal: János mondja: „Juliska, holnap elmegyek hozzád”. Juliska közvetítésével ez így hangzik: János azt mondja, hogy holnap eljön hozzám.

Időpontot jelző szavak is változhatnak: She said, ‘I will come tomorrow’ ’Azt mondta: Holnap jövök’ → (Yesterday) she said she would come today ’(Tegnap) azt mondta, hogy ma jön’;Bussmann 1998, 318. o.

Ugyanaz vonatkozhat helyet jelző szavakra is. Például helyhatározószók cseréjére lehet szükség [ Il m’a dit en me montrant une vieille table : « Je travaille ici » ’Egy régi asztalra mutatva azt mondta: Itt dolgozom’ → Il m’a dit ... qu’il travaillait là ’… azt mondta, hogy ott dolgozik’Grevisse – Goosse 2007, 524. o.], vagy távolra mutató névmásnak kell helyettesítenie közelre mutatót: Mi-a spus: – Copiază textul acesta! ’Azt mondta: Másold le ezt a szöveget!’ → Mi-a spus să copiez textul acela ’Azt mondta, hogy másoljam le azt a szöveget’;

Igemódot és modalitást illető változások

A mellékmondattá vált mondat állítmányának az igemódja is változhat. Egyes esetekben ez nem változtatja meg a mondat modalitását. A felszólító mondat felszólító marad: Mi-a spus: – Citește mai tare! (felszólító mód) ’Azt mondta: Olvass hangosabban!’ → Mi-a spus să citesc mai tare (kötőmód) ’Azt mondta, hogy olvassak hangosabban’.