jobbra|keretnélküli|300px Bulgária történelme kezdetének a 7. század utolsó harmadát tekinthetjük, amikor a bolgárok keletről, a Fekete-tenger térségéből érkező türk törzsei Aszparuh vagy Iszperih vezetésével megalapították az első dunai bolgár államot. A keresztény cársággá váló Bulgária I. Simeon (a 9–10. század fordulója) alatt érte el legnagyobb területi kiterjedését. A 10–11. század fordulóján a Bizánci Birodalom több hadjárattal az ellenőrzése alá vonta a meggyengült birodalmat. Az Aszen-ház vezetésével 1186-ban megalakult második bolgár állam a 14. század végéig állt fenn, majd áldozatul esett az oszmán-török hódításnak, ami alól csak 1878-ban szabadult fel. A bolgár állam ténylegesen 1908-ban vált szuverénné és nemzetközileg elismertté.
A berlini kongresszust követően jelentős bolgár-lakta területek maradtak Bulgárián kívül, ami a két Balkán-háborúhoz és újabb bolgár területi veszteségekhez vezetett. Bulgária mindkét világháborúban a vesztesek oldalára került. Az 1944-es kommunista hatalomátvételt követően 1946-ban kikiáltották a népköztársaságot, Bulgária a keleti blokk részévé vált. Az első szabad választásokat 1990-ben tartották, és megalakult a köztársaság.
Ókor Az ókorban Bulgária területe részben Trákia és Makedónia része volt. Később a Római Birodalom fennhatósága alá vonta a területet és Moesia Provinciának nevezte el. A Keletrómai- majd a Bizánci Birodalom részének számító Moesia északi vidékei a 6. század utolsó negyedében az avar–bizánci háború hadszínterévé váltak, majd a meggyengült bizánci határvédelem nem tudta feltartóztatni a 700 körüli és az utáni szláv bevándorlást. Az Al-Duna mindkét partján letelepedő szlávokat a 7–9. század között az utóbbiak közé beolvadó bolgár-törökök szervezték állammá.
A bolgár őstörténet hangsúlyainak és viszonyítási pontjainak kijelölése koronként változott: a bolgár-törökök (vagy protobolgárok), a szlávok vagy éppen a trákok kerültek előtérbe, jellemzően a politikai kurzustól függően.Nacionalizmus és régészet – Lukácsi Béla beszélgetése Bálint Csanád régésszel. Interjú. In: Magyar Tudomány 2003/6. 759–764. o. Online hozzáférés.
Korai bolgár államok bélyegkép|jobbra|300px|Nagy Bulgária 650-ben (barnával) bélyegkép|300x300px|Bulgária a 7–8. század fordulóján A bolgár-törökök vagy onogur-bolgárok (egy másik, vitatott hipotézis szerint a bolgárok nem türk, hanem iráni nép), az un. ősbolgárok Közép-Ázsia területéről érkeztek a Fekete-tenger északi vidékére. Egyes bizánci források szerint a 6. század első felében tűntek fel hasonló nyelvet beszélő, közös származást valló csoportjaik, mint a kutrigurok és utrigurok.Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest, Balassi Kiadó, 1997. 23. o. 632-ben alapították meg Nagy Bulgáriát, vagy másképpen az onogur-bolgár birodalmat, kihasználva a két sztyeppei nagyhatalom, a türkök és az avarok 7. századi meggyengülését. Az onogur-bolgárok államalakulatát a 7. század középső harmadában a kazárok foglalták el, hatására jelentős bolgár népesség mozdult el a Volga és az Al-Duna felé, utóbbi helyen hoztak létre egy 11. századig fennálló államalakulatot.
Kuvrat birodalma (7. század) Az avar–bolgár kapcsolatokról kevés forrás ismert, a bolgárok az avarok katonai segédnépei közé tartozhattak, Gostun, Kuvrat apja az avaroknak alárendelt helytartó volt. Az első bolgár uralkodó, Kuvrat, feltehetően bizánci szövetségben a Dontól Kárpát-medence területéig szorította vissza az avar birodalmat. Kuvrat birodalma a Fekete-tengertől északra feküdt, középpontját a Kubány vidékére helyezték, azonban sokan vitatják ezt a lokalizációt.Róna-Tas András: Hol volt Kuvrat Bulgáriája? In: Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás. Szerk. Felföldi Szabolcs – Sinkovics Balázs. MŐK 15. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 67–87. o.
Kuvrat halála után fiai egymás ellen is harcoltak,Kuvrat fiainak történeti szerepéről megoszlanak a vélemények. Egyes történészek és filológusok szerint Kuvrat fiai valóban létező történelmi személyek voltak, mások szerint csupán a népmozgásokat és a hatalmi változásokat igazoló mondabeli, fiktív alakok. a Türk Kaganátusból kivált Kazár Birodalom ezt kihasználva magyar segítséggel támadást indított, és a birodalom szétesett. Egy része, Etelköz a magyarok szállásterülete lett a 670-es években. Keleti részét a kazárok foglalták el.
Volgai bolgár állam (13. századig) Kuvrat egyik fia, Kotrag vezetésével a bolgárok egy része északra húzódott a kazár fennhatóság elől, megalapítva Volgai Bolgárországot, az onogur-bolgár birodalom egyik utódállamát, míg más bolgár-török csoportok az Avar Kaganátus területére, Itáliába, illetve az Al-Duna vidéke felé vándoroltak. A volgai Bolgárország a 13. századig létezett, amikor a mongolok meghódították. Területén ma Csuvasföld és Tatárföld (Tatársztán) található.
A 10. században iszlám hitre tértek, bár iszlám missziók a 8. század óta voltak közöttük. Az iszlám hit felvétele a judaizmust választó Kazár Kaganátustól való távolságtartást fejezte ki. 900 körül a bolgár uralkodó szoros kapcsolatokat ápolt Hvárezmmel és az Arab Kalifátussal, ennek jegyében járt Ibn Fadlán a volgai bolgárok földjén 921-től. Az uralkodóhoz, Almis ibn Selkej elteberhez 922. május 12-én érkezett. 922-ben Volgai Bolgárország hivatalosan felvette államvallásként az iszlámot. Fővárosa, Bolgár, virágzó város volt, méretben és gazdagságban vetekedett az iszlám világ többi nagyvárosával. Az orosz fejedelemségekkel folytatott harcok miatt a fővárost később áthelyezték keletebbre, Biljerbe.
A 13. század során az állam elvesztette önállóságát, a mongolok egy 1220-as években vezetett sikertelen hadjárat után az 1230-as évek végéig meghódították, és a terület az Arany Horda részévé vált. A 15. század során, Kazányi Kánság név alatt ismét önálló lett, és ezt 1556-ban hódította meg IV. Iván orosz cár, és csatolta Oroszországhoz „Bulgária” név alatt. A terület neve az 1917-es bolsevik forradalom után változott Idel-Ural Köztársaságra, majd a mai Tatárföldre (Tatársztán) és Csuvasföldre. A lakosság nagyobb része, a mai tatárok (Tatárföld lakossága) nyelvcserén ment keresztül, átvette a kipcsak-türk nyelvet, a mai tatárt. A tatárok egy kisebb része azonban mind a mai napig bolgárnak vallja magát. A volgai bolgár állam lakosságának egy kisebb része, a mai csuvasok (Csuvasföld lakói) megtartották őseik bolgár-török nyelvét, ez a mai csuvas nyelv.
Első (dunai) bolgár állam (681–1018) thumb|300px|Bulgária Simeon uralma idején. (A bolgár terjeszkedés időbeli és földrajzi határai máig vitatottak.) 681-ben Kuvrat másik fia, Aszparuh vezetésével a bolgárok nyugat felé vándorló része átlépte a Dunát, s a Dunától délre legyőzték IV. Kónsztantinosz bizánci császár egyik hadseregét. Ezt tekintjük az első dunai bolgár birodalom – az onogur-bolgár birodalom másik utódállama –, a mai Bulgária megalapításának, amelynek fővárosa Pliszka lett. Közvetlenül megalapításától fogva Bulgária volt az ország hivatalos neve.П. Хр. Петров, Към въпроса за образуването на първата българска държава, Славянска филология, V, София, 1963, стр. 89–112. A birodalom nagy szerepet játszott az európai politikában, s kora egyik legerősebb katonai hatalma volt. 717–718-ban Bizánc és Bulgária koalíciója Konstantinápoly ostrománál sikeresen visszaverte az arabok támadását.
A 9. század az újabb terjeszkedések időszaka. A század elején a bolgárok részt vettek az Avar Kaganátus felszámolásában, uralmukat a Kárpát-medence délkeleti területeire is kiterjesztették. (Az avar-bolgár háborút a 10. század második felében összeállított bizánci Suda-lexikon egyes címszavaira alapozzák, sokan kétségbe vonják Krum és a bolgárok szerepét.) Nyugaton, a Száva vidékén a bolgárok összeütközésbe kerültek a frankokkal, majd a 820-as évek végén lezárultak a frank–bolgár összecsapások. Délen a bolgárok Krum kán vezetésével Trákia és Makedónia szlávok lakta területeinek nagy részét elfoglalták. Válaszul Szófia és Sztrimon környékének bolgár kézre kerülésére I. Niképhorosz bizánci császár betört Bulgáriába, de 811. július 26-án a Balkán-hegység egyik szorosában vereséget szenvedett Krumtól, aki a legyőzött császár koponyájából ivócsészét készíttetett.
Miután Bizánc a balkáni harctereken nem aratott sikereket, valamint az arab támadások visszaverése kötötte le erőit, diplomáciával és a bolgárok megtérítésével próbálkozott. 864-ben I. Borisz kán hivatalos vallássá nyilvánította a kereszténységet. A történészek véleménye megoszlik a kán döntésével kapcsolatban; a kereszténység felvételével a bolgárok közelebb kerültek az európai civilizációhoz, ugyanakkor az ortodox hit utat nyitott a bizánci hatalmi befolyásnak. Éppen az utóbbi elkerülése érdekében küldött követeket Borisz Német Lajos keleti frank királyhoz és a pápához, azonban Bulgária nem vált katolikus országgá (a nyugati hittérítőket ki kellett utasítani), sőt megtérésük kihatott a többi balkáni nép hitéletére (többek között a románok évszázadokkal az első ezredforduló után is Ohrid hatóköre alá tartoztak).
A 9. század – az ortodox kereszténység felvételével és a békés bolgár–bizánci kapcsolatokkal jellemezhető – második felét I. Simeon támadó hadjáratai követték, melyeket Bizánc bolgárok számára kedvezőtlen kereskedelempolitikája váltott ki. Bizánc ellentámadásai nem jártak sikerrel, holott a besenyőkkel, a szerbekkel és a horvátokkal is összefogtak Simeon ellen. Bulgária Simeon uralkodása alatt a szláv országok kulturális és – a Bolgár Ortodox Patriarchátus létrejötte után – vallási központjává vált. Simeon a korábbi kán, majd kagán titulus helyett vette fel a bolgár uralkodók legtovább érvényben maradó címét, a cári címet 913-as győzelme után.
Az első dunai bolgár állam megszűnése
A 7. századtól kezdve döntően szlávok által lakott Balkán teljes bolgár meghódítását megakadályozta a bizánci thema-rendszer (a Balkánon Trákia, Hellász és Dalmácia területén) és a bizánci diplomácia. A 10. században a korábban Krum és Simeon alatt is Konstantinápoly kapuit fenyegető Bulgária látványosan meggyengült, defenzívába szorult. 250px|right|thumb|A magyar honfoglalás a 10. században, animáció Előbb a magyar honfoglalás során veszítette el az Al-Dunától északra fekvő részeket, majd a 10. században a magyar erők akadálytalanul vonultak át Bulgárián (időnként bolgár szövetségben Bizánc ellen); 934 és 965 között a magyarok öt alkalommal rohanták le Bulgáriát.Theophanes Continuatus, 462–463, 480. o. 944-ben a besenyők támadtak, 968-ban bizánci kérésre a Kijevi Rusz uralkodója, Szvjatoszláv foglalta el az országot.
A korábban több fronton védekezésben lévő Bizánci Birodalom élére tehetséges hadvezérek kerültek (II. Niképhoros, I. Jóannész), akiktől nem állt távol a terjeszkedő politika. 971-ben I. Ióannész bizánci császár legyőzte és Bulgáriából kiszorította Szvjatoszláv fenyegetővé vált erőit, majd II. Borisz cárt megfosztotta trónjától,Leo Diaconus, 158–159. o. Bulgária keleti részét bizánci felségterületté nyilvánítva. Bár Bulgária Sámuel vezetésével részsikereket ért el, II. Baszileiosz 1001-ben elfoglalta a régi fővárosokat, Pliszkát és Preszlavot, majd 1014-ben a kleidioni csatában legyőzte Sámuel erőit. 1018-ra az országot lényegében a bizánciak ellenőrizték.
Bizánci uralom (1018–1185)