Schlauch Lőrinc (Újarad, 1824. március 27. – Nagyvárad, 1902. július 10.) nagyváradi római katolikus püspök, bíboros, egyházjogász, valóságos belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.
Élete Lorenz Schlauch von Linden néven a Partiumban született. Német anyanyelvű volt, magyarul már teológushallgatóként tanult meg. Édesapja kisnemes templomépítő pallér volt. A gimnázium alsóbb osztályait szülővárosában, a felsőbbeket Szegeden végezte, ahol 1842-ben a Csanádi egyházmegye papnövendéke lett. A teológiát a Pesten hallgatta. Itt mint a papnövendékek magyar iskolájának tagja, kitűnt szépirodalmi dolgozataival.
1846 őszétől Temesváron volt levéltárnok Lonovics József csanádi püspök udvarában, 1847. április 3-án pappá szentelték és azon év júliusától szeptemberig Nagyszentmiklóson káplánkodott. 1849 szeptemberében oravicai, 1850-ben pécskai és ismét nagyszentmiklósi, 1851-ben temesvár-belvárosi káplán, egyúttal a püspöki líceumban a dogmatika tanára és a Szentszéknél a szegények ügyvédje lett.
1852-ben Temesváron az egyházjog és egyháztörténelem tanárává és szentszéki ülnökké nevezték ki. A megfeszített szellemi munka megrendítette egészségét; emiatt 1859-ben tanári állását a mercyfalvai plébániával cserélte fel.
1863-tól temesgyarmati plébános és kerületi esperes lett. Szabad idején jogbölcseleti, egyházjogi és művelődéstörténelmi tanulmányokkal foglalkozott. Ekkor kezdett a vármegyei közéletben is szerepelni.
1867-ben egyházjogi doktori címet szerzett, doktori értekezése: Az egyházjavak jogczíméről hazánkban címet viseli. Mint temesgyarmati plébános kezdett foglalkozni kultúrtörténelemmel és kultúrbölcselettel és ekkor írt a Magyar Sionba egy értekezést, amelyben Bucklet ismertette. Amikor a katolikus autonómiai mozgalmak megindultak, egyházmegyéjének papsága 1868-ban és 1870-ben autonómiai követté választotta. Álláspontjára nézve a bizottság többségének (főpapi) munkálatai mellett 1871. március 16-án tartott hatásos beszédet. 1872-ben kanonokká, 1873. március 17-én pedig szatmári püspökké nevezték ki.
Németként egyik alapítója volt a moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására létesített Szent László Társulatnak, melynek 1877-től elnöki tisztét is betöltötte. 1894-ben a társulat tiszteletbeli elnöke lett, amelynek közgyűléseit irányt adó beszédeivel nyitotta meg. Ettől fogva a magyar püspöki karnak vezéralakjai közé tartozott. Különösen a főrendiházban nem volt fontosabb, kiváltképpen az egyházat érdeklő tárgy, melynek vitájában hatásos beszédeivel ne vette volna ki részét. A közoktatási törvény, a zsidók és keresztények közötti házasságra vonatkozó törvényjavaslat és az egyházpolitikai újabb törvények tárgyalásai során komoly érdemeket szerzett az egyháznak, a hazának és saját nevének. A kötelező polgári házasság javaslatra a király felszólítására készített memoranduma a küzdelmeknek valóságos tengelyévé vált. 1880-ban valóságos belső titkos tanácsos, 1884-ben a Vaskorona-rend I. osztályú lovagja, 1885-ben a budapesti egyetemen tiszteleti hittudományi doktor, 1886-ban római gróf és pápai trónálló főpap lett.
1886-ban Török János publicista több ezer kötetes könyvgyűjteményét megvette, és püspöki könyvtárat alapított Szatmárnémetiben Bibliotheca Laurentiana néven.
bélyegkép|balra|Schlauch Lőrinc 1887. április 8-án nagyváradi latin szertartású püspökké nevezték ki, és augusztus 24-én ünnepélyesen elfoglalta új székét.
Szatmárnémeti városa, hogy hálájának kifejezést adjon, kevéssel távozása után díszpolgárrá választotta. (Díszpolgára volt Nagyvárad, Szilágysomlyó és Újarad városának is.) A Szatmári római katolikus egyházmegye hűséggel őrizte emlékét: a Török-féle könyvtár (24 000 forint), amelyből a Laurentiana-könyvtár létesült, a lourdesi kápolna (10 000 forint), a papi-mároki templom (12 000 forint), a szatmári tanítóképzők új rendezettsége, a szigeti zárda és 16 új népiskola köszönhették neki létüket, valamint a felsőbányai templom (akkori ) százezrekre menő vagyonának visszaszerzését. Tizennégy évi szatmári püspöksége alatt félmillió forintot adott egyházi, tanügyi és közcélokra. A nagyváradi tanítóképzőnek saját házat szerzett, ugyanott 1901-ben óvónőképzőt alapított, 1896-ban pedig Debrecen városának 30 000 forintot adományozott apácazárda létesítésére a magasabb nőnevelés érdekében. Előbb a nagyváradi egyházmegye szükségleteinek fedezésére 100 000 forintos alapítványt tett, melyet 1897. április 8-án újabb 100 000 forinttal növelt meg. Biharpüspökiben neoromán stílusú plébániatemplomot emeltetett stb. Úttörő részt vett a magyar közművelődési egyesületek megalapításában. Alelnöke volt a Magyar Vöröskereszt-egyesületnek, elnöke volt az Országos Zeneakadémiának, a poliklinikai egyesületnek.
1897. május 2-án ülte meg áldozópapságának ötvenedik évfordulóját, ebből az alkalomból a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg.
Ő készíttette el 1893-ben az új, tényleges hermát – Szent László mellszobrát – Link Fülöp budapesti ötvösművésszel. A korábbi, középkori, a szász Kolozsvári testvérek által készített fém herma koponya-ereklyetartó Győrben, a székesegyház gótikus Hédervári-kápolnájában látható, de üresen. Azóta még nagyobb kultusza él Szent László királynak Nagyváradon. Ugyanolyan szép kertet valósított meg, mint amely a vatikáni paloták Castel Gandolfóban mellett található. Figyelmet hogy fordított arra is, hogy a püspöki palota kertjében a kertészek szívügyüknek tartsák az arborétumot, amelyet ő külön meg is hálált nekik. Megépíttette a biharpüspöki római katolikus Szent Lőrinc-templomot, amelyet ő maga áldott meg és szentelt fel. Gyönyörű miseruhákat készíttetett a székesegyháznak.
1902-ben halt meg Nagyváradon. Kérése az volt, hogy a püspöki palotát ne fekete baldachinnal díszítsék fel, ha felravatalozzák, hanem a szürke színt válasszák. A székesegyházi temetés után különvonattal szállították a holttestét Temesvárra, ahol végrendelete szerint a Schlauch családi kápolnában helyezték örök nyugalomra édesapja mellé, a feltámadás reményében.
Cikkei a növendékpapság Munkálataiban (Pest, 1845–46. fordítások); a Csanádban 1869, Aphorismák 1871, az autonómiára vonatkozók); az Új Magyar Sionban (1872. Eszmetöredékek, kultúrtörténeti tanulmány); a Religióban (1876. A kath. egyházi javak birtokczíme Magyarországban) jelentek meg. Művei három kötetben foglaltattak össze.
Munkái Válasz az „Észrevételek a kath. congressus bizottságnának király ő felségéhez 1871. jún. 12. benyújtott kérvényére” cz. röpirata. Temesvár, 1871 (névtelenül) Társadalmi átalakulás vallás nélkül! Egyházi beszéd, melyet szent István Magyarország első apostoli királyának ünnepén Budán mondott. Uo. 1871 Egyházi beszéd megyebeli híveihez. Uo. 1873 Vallásosság és tudományosság. Megnyitó beszéd a Szent-László-Társulat 1880. szept. 30. közgyűlésén. Budapest, 1880 A magyarok segedelmezése keleten. Megnyitó beszéd. Uo. 1881 A katholikus álláspont a középtanodák kérdésében. Uo. 1882 A magyarországi katholikus egyház jogairól. Megnyitó beszéd a Szent-László-Társulat 1882. okt. 5. közgyűlésén. Uo. 1882 Istennek dicsőség, egyháznak segítség! Egyházi beszéd, melyet a szathmárnémeti tűzoltóegylet zászlajának megáldása alkalmával 1882. szept. 24. tartott. Szathmár, 1882 Az iparkiállítás megnyitásakor tartott beszéde. Uo. 1882 Elnöki megnyitó beszéd, a Szent-László-Társulat közgyűlésén 1883. szept. 27. Budapest. (Ism. M. Állam 265., Kath. Hetilap 40., Nemzet 266. sz.) A bukovinai és csángó magyarok és a Szent-László-Társulat feladata. Elnöki megnyitó beszéd. Uo. 1884 Trauungs-Rede anlässlich der Vermählung des Grafen Weyprecht Rüdt und der Baronesse Nandine Inkey gehalten am 29. Mai 1884. Uo. 1884 Kibékítése az egyénnek és családnak a vallással és az államnak az egyházzal. Elnöki megnyitó beszéd a Szent-László-Társulat 1884. nov. 27. tartott közgyűlésén. Uo. 1884 Lo Presti család. 1862-ben írta, újra kiadta Melczer István. Uo. 1885 Vallásosság és sz. István koronája alatt egység. Egyházi beszéd, melyet sz. István Magyarország első apostoli királyának ünnepén... a szatmári székesegyházban tartott. Szatmár, 1886 Eszmék a középkor cultur-életéből. Elnöki előadás. Budapest, 1886. (Ism. Kath. Szemle 1887) A papság némely teendőiről. Főpásztori levél a papsághoz. Uo. 1887 Ötven év a zárdában. Egyházi beszéd, melyet a nagyváradi Orsolyaszüzek fejedelemnőjének 50 éves szerzetfogadalmi jubileuma alkalmából 1888. nov. 22. a zárdatemplomban mondott. Uo. 1888 A rabszolgakereskedés Afrikában. Elnöki beszéd, melyet a Szent-László-Társulat XXIII. rendes közgyűlésén 1889. decz. 14. a budapesti új városház dísztermében tartott. Uo. 1889 Hinni és tudni. Egyházi beszéd, melyet a nagyváradi kir. jogakadémia százéves jubileuma alkalmából.... tartott. Uo. 1889 Beszédei. Közrebocsátja Bunyitay Vincze. Uo. 1890, 1898. Négy kötet. (I. 1890. Egyházi beszédei. Ism. Kath. Szemle, Prot. Szemle, Nemzet 1891. 189. sz., II. Egyházpolitikai beszédei 1890. Ism. Kath. Szemle, III. és IV. 1898. Egyházpolitikai beszédei és dolgozatai. 2. kiadás. «S. L. bíboros püspök beszédei és dolgozatai» cz. 4. kötet. Uo. 1899. Ism. Budapesti Hirlap 1899. 46. sz., Vasárnapi Ujság 50. sz.) Evolutio és a létért való küzdelem. Beszéd, melyet a magyar orvosok és természettudósok 25. nagygyűlésén mondott. Uo. 1890 Fölterjesztése az «egységes polgári házasságról» szóló törvényjavaslatra és indokolására. Uo. 1893 A magyar főiskolai ifjúsághoz. Beszéd, melyet tartott a diák-kongresszus megnyitó ülésén. Nagy-Várad, 189ú Elnöki megnyitó beszéde a Szent-László-Társulat 1898. márcz. 31. a budapesti központi papnövelde dísztermében tartott XLV. nagygyűlésén. Budapest, 1898
Egyházi, országgyűlési és alkalmi beszédei a helyi, politikai napilapokban és a főrendiház Naplójában is megjelentek.
Jegyzetek
Források
Schlauch Lőrinc
További információk Arcképe a Szatmári római katolikus egyházmegye honlapján www.catholic-hierarchy.org Pálkovács István: Schlauch Lőrinc; Mirton Könyvny., Temesvár, 2002
Kategória:Magyar egyházjogászok Kategória:MTA-tagok Kategória:Váradi püspökök Kategória:Magyar bíborosok Kategória:Szatmári püspökök Kategória:Újaradiak Kategória:1824-ben született személyek Kategória:1902-ben elhunyt személyek