A poligráf (a görög poli = sok és graph = írás szavakból) egy – főként az igazságügyi szakértői tudományterületen vagy bűnügyi vizsgálat során használt – sokhelyütt jogilag is releváns eljárásmód áltudományos segédberendezése. Története egészen 1921-ig nyúlik vissza, amikor is először tanulmányozták ezen jelenséget, továbbá az első készüléket létrehozták erre a célra (Larson). A fiziológiai attribútumok valótlan tények állításakor műszeres szinten tapasztalható mérhető változásának jelenségét ugyanakkor néhány évvel korábban már egy olasz orvos, Benussi leírta 1914-ben. Mindazonáltal a poligráf jogi érvénybe és általánosnak mondható használatba csak 1923 körül került, amikor Marstonnak (USA) sikerült elérnie, hogy egy vizsgálat eredményét egy eljárás során figyelembe vegyék (Dist. of Columbia, Állam kontra Frye).
A poligráfia alapelve A vizsgálattal a válaszadások során fellépő szorongás mutatható ki. A kimutatott szorongás kiugró értékeiből arra következtetnek, hogy az adott válasz erős érzelmi reakciót váltott ki – ez pedig hazugság kísérőjelensége is lehet. Az elvi működése azon alapszik, hogy a test valamely élettani aktivitása miként változik pszichológiai nyomás alatt, melyből közvetlenül lehet következtetni arra, hogy a vizsgált alany állítása igaz-e vagy sem. Az első alkalmazása óta számos tanulmány támasztotta már alá megbízhatóságát, míg jó néhány éppen cáfolni igyekezett azt.
A poligráfiás vizsgálat legtöbb esetben először a vizsgáló személy és a vizsgált alany közti ún. teszt előtti beszélgetéssel kezdődik, melynél magáról az eljárásról, a procedúra lefolyásáról, a teszt esetleges kimeneteléről folytatnak diskurzust. A vizsgáló ekkor megfigyelést tesz a vizsgált személyről, annak viselkedéséről, valamint már előre eldöntheti milyen jellegű kérdéseket tesz föl. Az adott ügy komplexitásától függően a tesztet megelőző beszélgetés fél órától egészen 2 óráig is eltarthat (Krapohl, Sturm – 2001).
A poligráf berendezés működési elve A modern poligráfok természetszerűleg már nem papírra regisztrálják a kapott jeleket, hanem egy megfelelő szoftver közvetlenül dolgozza fel a mért értékeket. A Keeler által meghatározott eredeti poligráf modell nem sokat változott. Három főbb értéket mér, nevezetesen a kardiovaszkuláris aktivitást, a légzésfunkciót és az elektrodermális aktivitást - más néven a GSR-t. A szívműködés fokozódása, továbbá a légzésaktivitás növekedése a szimpatikus idegrendszer útján noradrenalint szabadít fel, míg ugyanennek a csökkenése acetilkolin elválasztását eredményezi. Ha a vérnyomás hirtelen változik, nyomás-érzékeny baroreceptorok észlelik annak infinitezimálisan kis változását.
Különböző külső és belső ingerek, a megnövekedett fizikai vagy mentális aktivitás, valamely veszélynek az előérzete és általánosságban olyan specifikus izgalmi állapot megannyi hatásmechanizmus útján képes befolyásolni az említett fiziológiás állapothatározókat. Ezek ugyanakkor nemcsak személyenként térhetnek el , hanem egy ugyanazon egyén esetén is, ha a körülmények mások (Berntson, Cacioppo, Binkley, Quigley, Fieldstone, 1994). Továbbá tudvalevő, hogy a vérnyomáshemodinamikája az emberi interakciókban, pszichofiziológiai rendszerek működése nyomán eltérő válaszreakciókat generál. Ez annyira specifikus egy adott személyiség valamint a szituáció tekintetében, hogy a poligrafikus vizsgálatot végző szakember számára felhasználható.
A légzésaktivitás egy kissé problémásabb ebben a tekintetben, mivel a vegetatív és a központi idegrendszer szabályzása alatt is áll. Az előbbi vezérlő központja a nyúltvelő és a vezérlés alapja jórészt a vér oxigén- és szén-dioxid koncentrációjának változása, amelyet centrális és periferiális kemoreceptorok érzékelnek és továbbítanak a központ felé. A központi idegrendszeri szabályzás ettől eltérően az akaratlagos szabályzásnak is teret enged, amely nyilvánvalóan nehézséget jelent a vizsgálatban. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy finoman hangolt elektromechanikai érzékelőrendszereket csak igen fegyelmezett légzéstechnikával lehet akaratlagosan befolyásolni.Homma és Umezawa 2001. Respiration and emotion. In Y. Masaoka (Ed.). Tokyo: Springer.
Az elektrodermális aktivitás mindhárom információs csatorna közül a legérzékenyebb és a legmegbízhatóbb. A kültakaró elektromos vezetése és ellenállása egyértelműen meghatározott a verejtékmirigyekhez csatlakozó autonóm idegrendszeri elvezetések működési fázisai által. Bár a mirigyek posztganglionáris neurotranszmittere az acetilkolin, függetlenek az adrenalin és noradrenalin elválasztásától – eltérően a keringési– és légzőrendszeri elemektől. Ez a vizsgálat folyamán az akaratlagos ráhatást, ezzel a teszteredmény befolyásolásának lehetőségét minimalizálja.Stern, Ray, & Quigley, 2001 Stern, R. M., Ray, W. J., & Quigley, K. S. (2001). Psychophysiological recording. Oxford: Oxford University Press.
A tényleges jelelvezetések a három információs csatorna esetében a következők. A kardiovaszkuláris aktivitás változásának detektálásához rendszerint szfigmomanométert alkalmaznak, melyet a klinikai gyakorlatban is használnak. Egy másik alternatív megoldás a fotoelektromos pletizmográf, amelyet ujjakra vagy a fülre erősítenek. A készülék infravörös (7000 – 9000 Å) hullámokat bocsát a szövetbe, amely az ereken áthaladó vörösvérsejtekről visszaverődve egy fotoszenzoron halad át.* A berendezés a kibocsátott és visszavert hullám intenzitáskülönbségét méri, amelyet egy megfelelő szoftver elemez. A légzésfunkciót be– illetve kilégzéskor egy a mellkasra erősített ballon segítségével analizálják. Bármely változást egy nyomás transzduktor regisztrálja. Az ennél a módszernél megbízhatóbb és nagyságrendekkel pontosabb technológiai eljárás a piezoelektromos légzés transzduktor. Mindkét eljárási metódus lényegében a be– és kilégzési szakaszok hosszát analizálja. Az elektrodermális aktivitást az ujjakra vagy a tenyérre csatolt elektródákkal mérik. A teszt folyamán alaphelyzetben egy minimális áramot kapcsolnak a rendszerre, hogy a standard ellenállást, elektromos vezetést regisztrálják.*
A poligráf vizsgálatot befolyásoló tényezők A vizsgálatot elsősorban két tényező fennállása befolyásolja: érvényesség megbízhatóság Az érvényesség ezen belül számos komponens együttes függvényének a mértéke, többek közt: elsődleges érvényesség tartalmi érvényesség járulékos (differenciális) érvényesség kritérium érvényesség
A kritérium érvényesség A poligráfiás vizsgálat eseti kimenetelét rendszerint a vizsgálatot lefolytató szakértő a vizsgált személyt érintő komplex és számos aspektust magában foglaló feltáró munka felállítása előzi meg. Ez azt jelenti, hogy az alany klinikai pszichológia státuszát, úgymint viselkedésélettani jellegzetességeit már a procedúra lefolytatása előtt felállítják. Lyon (1936), Peters (1982), Edwards (1991) külön vizsgálták, mi áll annak a jelenségnek a hátterében, hogyan befolyásolja a körülmények ismerete és a poligráfiás vizsgálat eredménye az esetet elemző szakértőt a végső konklúzió meghozatalában. 100 fiatalkorút vizsgálva 80 bizonyult pozitívnak (megtévesztő), míg 20 ezek közül a valóságnak megfelelő volt. A kísérleti alanyok közül összesen 7 eredménye bizonyult igaznak, miután terhelő tárgyi bizonyítékok kerültek elő. 33 alany poligráfiás elemzéssel összekötött pozitív (hamis) eredményű vizsgálata később igazolást nyert a vizsgálat utáni vallomás során.
Kontroll kérdések A kontroll-kérdések rendszerét először J. Reid (1975) vetette fel. Úgy vélte a korábban alkalmazott ún. lényeges–mellékes (releváns–irreleváns) eljárási metódus bizonyos tekintetben korlátozott hatáskörű és részben kijátszható volt. Úgy gondolta, hogy abban az esetben, ha a vizsgált személy a kikérdezés alatt észreveszi, hogy a feltett kérdések lényegtelenek, a vizsgálat inkonzekvenssé válhat. Ebbe a szekcióba jobbára olyan kérdések tartoznak, melyek nincsenek kapcsolatban az adott esettel, hanem elvont, általános módon kötődnek a vizsgálati ügyhöz. A kontroll vagy összehasonlító kérdések elvi értelme az, hogy bizonyíthatóan a vizsgálatban részt vevő ártatlan tesztalany érzelmileg sokkal hevesebben fog reagálni a kontroll kérdésekre (függetlenül a tartalmától), míg az adott ügyben vétkes személy inkább a ténykérdésekre reflektál nyugtalanabbul.
A Reid-féle összehasonlító teszt az egyik első generációja a kontroll-kérdés tesztnek, melynek alapkoncepciója, hogy a vizsgált személy nem mond igazat. A teszt nagyrészt a morális kérdéskörbe tartozó kontrollkérdéseket használ a procedúra során.
A stimulációs teszt (stim teszt) egyes esetekben a tesztet megelőző felmérés során vagy a kiértékelések között használják. A teszt célja, hogy a vizsgázót valamely kérdés során hazugságra késztessék mégpedig egészen bagatell tárgykörben. Ennek a célja az, hogy az alanyban megerősítsék a poligráfiás vizsgálat kikezdhetetlenségét, ezzel a félrevezető válaszadás hiábavalóságát.
A rejtett információs teszt alapelve az, hogy a kérdező egy adott eset kivizsgálásával kapcsolatban legalább egy valós és több olyan hamis állítással kapcsolatban tesz fel kérdéseket, amelyeket csak az ügyben közvetlenül érintett nyomozó vagy tettes ismer, egyébként nem publikus információk. A teszt ugyanakkor csak meghatározott esetben használható fel, nevezetesen ha valamely specifikus jelenség vagy aktivitás figyelhető meg a szóban forgó eset kapcsán. Ilyen módon a leírt vizsgálati mód nem alkalmazható tipikus priorálási szituációkban, amikor egy kulcskérdéssel kapcsolatban csak eldöntendő válaszok lehetségesek.
A kontroll-kérdések hátrányai Számos probléma vetődött fel ezzel a módszerrel kapcsolatban (Ben-Shakhar, 2002), beleértve a következőket. Először is, habár a metódus bizonyos értelemben módszertanilag előrelépést hozott a releváns-irreleváns vizsgálati technikához képest, ugyanakkor a válaszadó félelmének, miszerint nem hisznek neki, és az ebből fakadó hibás kiértékelésnek az előfordulását nem sikerült kiküszöbölni. Másodszor a kérdező szándékosan félrevezeti a vizsgált személyt. Ez annyiban fontos, hogy a kérdések hatására generált érzelmi hullám a vizsgált ügyben ártatlan személy esetében csak ilyen módon tudja igazolni annak vétlenségét. Ehhez hozzátartozik az is, hogy számos országban az ilyen eljárásba bevont tesztalanyok félrevezetése és az ebből kapott teszteredmény jogilag nem hatályos. Harmadsorban a teszt úgyszólván nem szabványosított, ami csupán abban nyilvánul meg, hogy más bűnügyi eseteknél más és más kontroll kérdések szükségesek a megfelelő eredmény eléréséhez. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ilyen esetben nagyban a kérdezőn múlik szintén, milyen összehasonlító kérdéseket tesz föl.
A poligráf általános használata A poligráf feltalálása után sokáig általános használatban volt bizonyos jogi és egyéb területeken, azonban később, mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind Európában már csak speciális eljárási ügyekben és egyes szervezetekhez kapcsolódó nyomozások alkalmával veszik igénybe. Az USA-ban a poligráfiás vizsgálatok jogi hatályosságát a States Employee Polygraph Protection Act mondta ki 1988-ban. Megjegyzendő, hogy a lefolytatott vizsgálatok jelentős hányadát védelmi szervezetek, hírszerző ügynökségek megbízásából végzik.
Klinikai használat A módszer kidolgozása óta számos alkalommal használták klinikai gyakorlatban. Ilyen módon például: olyan személyek azonosítása esetében, akik feltételezhetően (vagy saját elmondásuk alapján) amnéziában szenvednek szexuális indíttatású bűncselekmények valószínűsíthető elkövetőinek vizsgálata során (Towell, 2000; Emerick & Dutton, 1993; Wilcox, 2000) bizonyos mentális kórokok bizonyításának vagy elvetésének kivizsgálásakor
=== Szexuális bűncselekmények poligráfiás vizsgálata<ref>Bull, Baron, Gudjonsson, Hampson, Rippon, Vrij. 2004. A review of the current scientific status and fields of application of Polygraphic Deception (British Psychological Society, Final Report).'''</ref> ===