A rovarok (Insecta) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének, a hatlábúak (Hexapoda) altörzsének egy osztálya.
Ez az osztály az állatvilág legnépesebb osztálya, az ismert állatfajoknak több mint a fele, több mint egymillió fajMichael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. tartozik ide. Mivel napjainkban is folyamatosan ismernek meg és írnak le új fajokat, számuk még jelentősen gyarapodhat: a rovarfajok számát egyesek hárommillióra becsülik, mások harmincmilliót sem tartanak lehetetlennek. A jelenlegi kihalási esemény számos rovarfajt veszélyeztet. Egy 2017-ben publikált tanulmányHallmann, C., Sorg, M., Jongejans, E., Siepel, H., Hofland, N., Schwan, H., Stenmans, W., Müller, A., Sumser, H., Hörren, T., Goulson, D. & Kroon, H. (2017): More than 75 percent decline over 27 years in total flying insect biomass in protected areas. PLoS ONE 12, 1–21. p. szerint az utóbbi 25 év alatt Németországból eltűnt a repülő rovarok 75 százaléka, és valószínűleg máshol is hasonló a tendencia.
Testük szelvényezett, az egyes szelvények pedig más-más funkciót látnak el. Embriójuk a petében fejlődik, ahonnan a fejlődés későbbi szakaszában lárvaként bújik elő. A lárva stádium több vedlésen át tarthat, míg a fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) lárvái bebábozódnak, végül pedig a bábból kifejlett rovarként (imágó) bújnak elő.
Földünkön jelenleg a legnagyobb méretű rovar az óriás botsáska (Phobaeticus chani),http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20081017-egy-botsaska-a-phobaeticus-chani-a-leghosszabb-rovar.html míg a legsúlyosabb a Deinacrida heteracantha nevű óriás weta szöcske.http://www.erdekesvilag.hu/a-vilag-legnagyobb-rovarja-a-weta-szocske/ A világ legkisebb rovarfaja a Dicopomorpha echmepterygis nevű parányfürkész faj.
Nevük eredete
Tudományos nevük, az Insecta a latin insectum szó többes alakja: azt jelenti, hogy bevágottak. Azért kapták ezt a nevet, mert három nagy testtájukat befűződések választják el. A magyar rovar szó a nyelvújításkor keletkezett a rovátkolt barom kifejezésből, amely a szintén rovar jelentésű (régies) német Kerbtier megfelelője. A rovarokkal foglalkozó tudományt entomológiának nevezik. Ez a szintén "bevágottat" jelentő görög εντομον (entomon) szóból ered.
A rovarok származása
300px|thumb|Ormányosbogár fosszília az eocénból (USA, Utah) A rovarok népes és igen változatos csoportjának közös jellemzői: 1. tracheás légzőberendezés, 2. a test szelvényeinek összenövése (tagmatisatio), 3. az egyágú végtag (uniramia).
A rovarokhoz hasonló lények a középső devonban jelentek meg. Első maradványaik Skóciában, a Rhynia őslápból kerültek elő: ezek szárnyatlanok voltak, rövid járólábakkal és rövid csáppal, azaz inkább a mai ugróvillások (Collembola) rokonai lehettek. A felső karbonban már nagyon sok szárnyas rovar is élt, köztük az eddig megtalált legtermetesebb rovarok: Egyesek szárnyfesztávolsága 75 centiméternél is nagyobb volt. Feltételezik, hogy a permben még a mainál is több rovarfaj élhetett. A karbon időszakra számos, azóta kihalt rend mellett kialakultak már a kérészek (Ephemeroptera), az egyenesszárnyúak (Orthoptera), a csótányok (Blattoidea) és a fátyolkák (Rhaphidioidea). A szitakötők (Odonata), a vízifátyolkák (Megaloptera), a bogarak (Coleoptera), a portetvek (Psocoptera), az álkérészek (Plecoptera), a kabócák (Homoptera), a recésszárnyúak (Neuroptera), a skorpiófátyolkák (Mecoptera) és a kétszárnyúak (Diptera) közös őseinek tekinthető rovarok, a Protodiptera rend első maradványai a perm korú kőzetekből kerültek elő. A paleozoikum végi nagy kihalásban kipusztult az ősi típusú rovarok túlnyomó többsége, ezért az alsó perm rovarfaunája jobban különbözik a triászétól, mint a triász rovaregyüttese a maitól. A triászban élt rovarrendek ma is megvannak; sokféleségük jelentősen nőtt a jurában, amikor számos, ma is élő rovarcsalád alakult ki. A harmadidőszaki borostyánkövekben már megtalálhatóak a jelenleg élő rovarnemek, képviselőik között több recens (ma élő) fajjal is.
A rovarokat két csoportra osztjuk: Az ősibb Archeognathák rágóján egy ízesülő bütyök van; ezeket a Monocondylea alosztályba soroljuk. A többi rovarnál másodlagosan még egy ízesülő bütyök jön létre. Ezek a Dycondileák. Ez a kétbütykös ízesülés jól megfelel a comb és a lábszár kétbütykű kifejlődésének. A kétbütykűek lábfeje elsődlegesen 5 ízű (pentamer tarsus), de egyesek fajoknál ezek az ízek redukálódtak.
Elterjedésük
A rovarokat a Föld szinte minden biotópjában megtaláljuk; többségük főleg a szárazföldeken él, a világtengerekben jóval kevesebb fajuk ismert. Európából mintegy százezer fajuk ismert; ezek közül Magyarországon mintegy 27 ezret mutattak ki.
Testfelépítésük jobbra|350px|bélyegkép|Rovarok felépítése A – fej (caput) B – tor (thorax) C – potroh (abdomen) 1. csáp (antenna) 2. ocellusok (alsók) 3. ocellusok (felsők) 4. összetett szem 5. agy (cerebralis ganglion) 6. előtor (prothorax) 7. dorsalis artéria 8. tracheák (spirákulummal) 9. középtor (mesothorax) 10. utótor (metathorax) 11. első szárny 12. hátsó szárny 13. középbél (gyomor) 14. szív (cor) 15. petefészek (ovarium) 16. utóbél (vékony- és/vagy vastagbél, végbél és végbélnyílás) 17. végbélnyílás (anus) 18. vagina 19. hasdúclánc (abdominalis ganglionok) 20. Malpighi-edények 21. 5. lábfejíz 22. karmok 23. lábfejízek (tarsus) 24. lábszár (tibia) 25. comb (femur) 26. tompor (trochanter) 27. előbél (begy, előgyomor) 28. tordúc (thoracicus ganglion) 29. csípő (coxa) 30. nyálmirigy 31. garat alatti dúc (subesophagalis ganglion) 32. száj (os) Bőrük hámrétege az epidermisz, amely mindössze egyetlen sejtrétegből áll. Sejtjeinek többsége úgynevezett fedőhámsejt. Az ezek között helyet foglaló, egyéb típusú sejtek közül a leggyakoribbak a szőrképző sejtek és a mirigysejtek. Az epidermiszen kívül található külső burok a kutikula. Ez sok rovarfajnál — kiemelten a bogaraknál (Coleoptera) kemény páncéllá vastagodik, más estekben mint például a lepkék hernyóin) lágy és hajlékony. A kemény külső burok az állat külső váza. A hernyó alapvetően lágy kutikuláját a testüregben felhalmozódó és a testfal bőrizomtömlőjének feszülő vérnyirok (hemolimfa) tartja feszesen.Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. , ISSN 0133-0489
Heteronóm módon szelvényezett állatok. A kifejlett rovar (imágó) teste három nagy testtájra (szelvénycsoportra) tagolódik. Ezek: fej (caput), tor (thorax) és potroh (abdomen).
A három fő testtáj élesen elválik egymástól; a fejet és a tort egyes fajoknál rövid nyak, a tort és a potrohot ugyancsak rövid derék kötheti össze.
Fej A fej 6 embrionális szelvényből forrt össze; a szelvények kitintokká egyesültek. Az első szelvényen van a felső ajak (labrum), a másodikon a páros csáp (antenna), a harmadik függelékei hiányoznak, a negyediken a páros rágó (mandibula), az ötödiken a páros állkapocs (maxilla) és a páratlan alsó ajak (labium) szerveződik. E szelvényeken helyezkednek el a szemek is.
A fej két oldalán rendszerint egy-egy összetett szemet (oculi compositi), míg a fejtetőn három pontszemet (oculi simpliciti) találunk. Ezek a pontszemek képet nem tudnak visszaadni, csak a világosság és a sötétség, a fény és az árnyék érzékelésére szolgálnak.
Egyes fajoknak nincsenek pontszemei, a barlangi rovaroknak az összetett szemük is hiányozhat. Az összetett szemek lencsékből (ommatidium) állnak.
Érzékszervek
Az érzékszervek többsége a fejen csoportosul, de vannak érzékelők a lábakon is.
A páros csáp a rovarok (tapintó-) és (szagló)szerve – sok, változatos formájú, a gázok kémiai elemzésére alkalmas kemoreceptorral, továbbá a levegő mozgását és hőmérsékletét érzékelő szervekkel. Egyes csoportoknál a 2. ízen található a Johnston-féle szerv, a rovarok hallószerve. A változatos csápokon az ízek száma, alakja és mérete is fontos határozó bélyeg.
A fej függelékeihez (állkapocs és alsó ajak) járuló tapogatókban igen sok a tapintó érzékelő receptor (palpi labiales, palpi maxillares). Ezek segítenek a táplálék kiválasztásánál.
Szájszerv
A száj (os) többnyire a fej hasi oldalán helyezkedik el (hypognath), de ragadozónál lehet végálló is (prognath).
A szájszerv legősibb formája a rágó típus (ilyen például a csótányoké). Ezen kívül van szúró-szívó (például a poloskáké), szívó (mint a lepkéké), és nyaló száj (így a méheké).
A szájszerv részei (általános esetben): felső ajak (labrum), egy pár rágó (mandibula), egy pár állkapocs és két rész összenövéséből származó alsó ajak (labium).
A szájszervek közül gyakran külön tapogatók erednek; ezek a táplálék felfedezésében és ízlelésében játszanak szerepet.
A rovaroknak semminemű belső szájszervük nincs.
Tor
A tor 3 szelvényből áll, mindegyiken egy-egy pár ízelt lábbal. A szárnyas rovarok alosztályában) a hátulsó kettőn egy-egy pár szárny is nő, egyes rendszertani csoportokban, így például a hangyáknál és a bolháknál ezek redukálódhattak.
A szelvények önmagukban nem egységes gyűrűk, hanem egy háti (tergit), egy hasi (sternit) és két oldalsó lemezből (pleurit) állnak.
A három torszelvényt előtornak vagy nyakpajzsnak (prothorax, pronotum), középtornak (mesothorax), illetve utótornak (metathorax) nevezzük. A középtor időnként összenő az előtorral és többnyire az utótorral. A nyakpajzs mögött gyakran egy háromszög alakú lemez fejlődik ki: ez az utóhát (scutellum) különösen a poloskákra jellemző.
Lábak
A rovaroknak 3 pár lábuk van, ezek változatos formájúak, de azonos ízekből tevődnek össze.
A lábak típusai: futó, úszó, ugró.
A lábak részei (a testtől távolodva): lábtő (coxa), tompor (trochanter), comb (femur), lábszár (tibia), láb (tarsus), és ezen nőnek az ujjak (dactylus).
Az ujjak száma 1–5; az utolsón két karom nő.
A lábak érzékelő szervei apró sörték és szőrök, amik elsősorban a légmozgás, az illatok és ízek fölfogására szolgálnak. A tücskök hangérzékelő szerve az első lábpár lábszárának fölső szegélyében, a térd alatt van.
Szárnyak
A közép- és az utótor hátán általában 1-1 pár szárny (ptera, ala) helyezkedik el. A szárny a kültakaró kitüremkedése, amit az erezet feszít ki. A kisebb erek üreg nélküliek, a főerek üregében vérnyirok kering. Az egyes, erekkel közrefogott szárnymezők a szárnysejtek. Az erek hálózata (nervatura) és a szárnysejtek alakja is fontos határozó bélyeg. Az ősi típusok érhálózata igen sűrű, más fajok szárnyait csak pár hosszanti és egy-két harántér tagolja. A legtöbb rovarnak két pár szárnya van, a legjellemzőbb kivételek a kétszárnyúak (Diptera) csak egy pár szárnnyal. A rovarok lehetnek elsődlegesen vagy másodlagosan szárnyatlanok – előbbiek közé tartoznak az ugró ősrovarok, utóbbiakhoz például a tetvek, bolhák és más élősködők. A bogarak elülső szárnypárja jelentősen módosult: ez a kemény, páncélszerű szárnyfedél nyugalmi helyzetben beborítja a repülésre szolgáló hátsó szárnyakat, sőt, az egész potrohot is.
Teljesen kifejlett szárnyai csak a teljesen kifejlett, ivarérett rovarnak vannak.
Potroh
A potroh (abdomen) 12 embrionális (többé-kevésbé egyforma) szelvényből épül fel, azonban a kifejlett példányon többnyire csak 10–11 szelvény ismerhető fel. A háti-, hasi- és oldallemezeket rugalmas interszegmentális hártya köti össze. Lepkéknél a potroh végénél elhelyezkedő hasi interszegmentális hártyákon találjuk a szexferomon-mirigysejteket. A légcsövek (stigmák) rendszerint a potroh két oldalán nyílnak. Az ősibb fajoknál (Archeognatha) egyes potrohszelvényeken lábcsonkokat találunk. A potroh végén végtag eredetű farcsuta (stylus) vagy fartoldalék (cercus) lehet. A párzást elősegítő képletek, különféle ivarfüggelékek szintén a potroh végén helyezkednek el. E képletek vizsgálata a fajok elkülönítésében játszik fontos szerepet. A nőstények potrohvégén tojócső vagy áltojócső található. A méhek és a redősszárnyú darazsak tojócsöve fullánkká módosult. Gyakori, hogy a tojócsöveken kontakt érzékelők vannak, amelyek tojásrakáskor segítenek a megfelelő gazdanövény/gazdaállat kiválasztásában.