Dohányzás

bélyegkép|200px|Nicotiana alata bélyegkép|200px|Egykor dohányos ember tüdeje, boncolás után

A dohányzás a burgonyafélék családjába tartozó dohánynövény leveleinek olyan élvezete, amikor a szárított növény égetése során keletkező füstöt beszívják.

Ősidők óta ismert (Kr. e. 5000–3000),See Gateley hogy vannak növények, amiket meggyújtva és az izzó növény füstjét beszívva élénkítő vagy kábító hatást érhetünk el. Valószínűleg először Kolumbusz és társai találkoztak pipázó indiánokkal, és ők hozták be a dohányzás szokását Európába, ahol a 16. század végére terjedt el tömegesen.

A dohány a második legtöbb halálos áldozatot követelő legális addiktív szer az alkohol után. Magyarországon egy 2019-es felmérés szerint körülbelül 28 000 fő halála volt összefüggésben a dohányzással. (Mivel 2018-ban 131 100 fő hunyt el Magyarországon, az elhalázosások mintegy 21%-a összefüggésben van a dohányzással.)

A dohányban található elsődleges pszichoaktív kémiai anyag – a nikotin – függőséget okoz. A várandós nők dohányzásával kapcsolatban kimutatták, hogy a dohányzás születési rendellenességeket, szellemi és testi fogyatékosságot okoz. A cellulóz-acetát és a szénrészecskék dohánytermékek általi belélegzése tüdőrákot okoz.

A dohányzás fogyasztása bizonyítottan rendkívül ártalmas az egészségre, a magyar lakosság 20%-a, azaz minden ötödik ember a dohányzás következményeként hal meg. Egyik legfőbb okozója a tüdő- és légúti rák, a különböző szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának, a végtagvesztésnek és a vakság kialakulásának. Ráadásul a dohánytermékek nem csak a fogyasztóinak, hanem a dohányos emberek környezetében élők egészségét is nagyban károsítják a passzív dohányzás révén. Ezen kívül elsődleges pszichoaktív kémiai alkotójának, a nikotinnak köszönhetően erős függőséget okoz. Mindezek ellenére még mindig viszonylag elterjedt, fogyasztásának növekedése elsősorban az elmaradott országokra jellemző. A dohánytermékek ráadásul rendkívüli mértékben hozzájárulnak a környezetkárosításhoz.

Amellett, hogy károsítja a környezetet, az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a dohányzás évente 8 millió embert öl meg világszerte, és jelentős egészségügyi költségeket generál.

Legtöbbször füstszűrőt is tartalmaz, mely a közkeletű tévedéssel ellentétben egyáltalán nem csökkenti, hanem még tovább növeli a cigaretta káros hatásait, ráadásul rengeteg szemetet termel. A tudósok szerint a füstszűrőt teljesen be kellene tiltani, ahogyan a műanyag szívószálakat, tányérokat és evőeszközöket is teljesen betiltották. Ezek cellulóz-acetátból készülnek, ami egyszer használatos műanyag, így nem bomlik le a természetben.

A dohányzás leggyakrabban szív- és tüdőbetegségekhez vezet, emellett a szívinfarktus, az agyvérzés, az idült obstruktív légúti betegség (COPD), a tüdőtágulás és a rák (elsősorban a tüdőrák, a gége és a szájüreg rákos megbetegedése, valamint a hasnyálmirigy-rák) kialakulásának jelentős kockázati tényezője. Ezen kívül perifériás érbetegséget és a hipertóniát is okoz a dohány expozíciós idejétől és adagolási szintjétől függően. Továbbá, minél korábban kezdődik és minél magasabb szintű a dohányból készített cigaretta kátránytartalmának bevitele, annál nagyobb a betegségek kockázata. A fejlődő országokban értékesített dohánytermékeknek általában magasabb a kátránytartalma, ezért ezekben a régiókban potenciálisan nagyobb a dohányzással kapcsolatos megbetegedések valószínűsége.Nichter, M., and E. Cartwright. 1991. Saving the children for the tobacco industry. Medical Anthropology Quarterly 5 (3):236-256. thumb|right|Nikotin molekula

A füst több olyan rákkeltő pirolitikus anyagot tartalmaz, amely kötődik a DNS-hez és számos genetikai mutációt okoz. Több mint 19 ismerten rákkeltő vegyi anyag található a dohányfüstben. A dohány nikotint is tartalmaz, mely egy erőteljes, függőséget okozó pszichoaktív kémiai anyag. A dohány elszívásakor a nikotin testi és pszichológiai függőséget okoz. A dohányzás a dohányzó várandós nők vetélésének gyakori okozója, valamint a magzat egészségére számos más veszélyt is jelent, például nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly veszélye, valamint 1,4-3-szorosára növeli a bölcsőhalál (Sudden Infant Death Syndrome; SIDS) esélyét. Az újszülött patkányokon végzett tudományos vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy az anyaméhben történő passzív dohányzás csökkentheti a magzat agyának azt a képességét, hogy felismerje a hipoxiás állapotot, így nő az esély a véletlen fulladás bekövetkeztére.

Elterjedése

Portugáliából egy Jean Nicot nevű francia diplomata terjesztette tovább (nevéből ered a dohány Nicotiana tabacum és alkaloidjának nikotin elnevezése). Akkoriban nemcsak élvezeti szerként, hanem gyógyszerként, dísznövényként is használták. Annyira értékesnek tartották, hogy az elnevezései között szerepelt szentfű, isteni fű, szent kereszt füve, mindenre hasznos fű stb. A dohánytermesztés hazánkban a török hódoltság idején terjedt el. A dohányzást a kezdetektől fogva bírálták, ennek ellenére népszerűvé vált."See Gateley" A német tudósok a dohányzás és a tüdőrák közötti összefüggést hivatalosan az 1920-as évek végén mutatták ki, ami a modern történelem első dohányzásellenes kampányához vezetett. A második világháború alatt a mozgalom nem tudott az ellenséges vonalakon átjutni, mivel népszerűtlenné vált. 1950-ben az egészségügyi hatóságok ismét rámutattak a dohányzás és a rák közötti összefüggés valószínűségére. Törökországban (és Angliában is) előfordult, hogy halálbüntetéssel sújtották a dohányzókat. Az egyház is harcolt a dohány fogyasztása ellen, és kiátkozással próbálta megakadályozni a „bűnös élvezet” terjedését. Az első dohányzásellenes rendelkezések hazánkban Erdélyből, a 17. századból maradtak fenn. Ezek pénzbüntetést róttak ki a dohányosokra. Az 1980-as években megnőtt a tudományos bizonyítékok száma, ami ösztönözte a dohányzás gyakorlata elleni politikai fellépést. A 20. század utolsó évtizedeitől kezdődően a fejlett országokban a fogyasztási arány folyamatosan csökkenni kezdett. Mindazonáltal a dohányzás a fejlődő világban továbbra is nagy népszerűségnek örvend.

A dohánytermékek fogyasztásának leggyakoribb módja a dohányzás. A mezőgazdasági terményt gyakran keverik adalékanyagokkal, majd pirolizálják. Az ebből származó füstöt a fogyasztó belélegzi, majd a hatóanyag a tüdőben szívódik fel. A hatóanyagok kémiai reakciót váltanak ki az idegvégződésekben, ami által megnő a pulzusszám, javul a memória, az éberség és csökken a reakcióidő. Dopamin, majd később endorfin szabadul fel, amelyek gyakran az örömérzethez társulnak. A 2000. évi adatok szerint a világon mintegy 1,22 milliárd ember dohányzik. A férfiak nagyobb valószínűséggel dohányoznak, mint a nők (bár a kor előrehaladtával a nemek közötti különbség csökken). A szegények nagyobb valószínűséggel dohányoznak, mint a gazdagok, és a fejlődő országokban élő emberek inkább dohányoznak, mint a fejlett országok lakosai.

Sok dohányos kamaszkorban vagy fiatal felnőttként kezd dohányozni. A korai szakaszban a dohányzás általában kellemes érzést nyújt, pozitív megerősítésként szolgál. Több éven át tartó dohányzás esetén a dohányzás folytatásának fő motivációja a megvonási tünetek és a negatív megerősítés elkerülése lesz.

Történet Korai használat

A dohányzás története a Kr. e. 5000–3000 évekre nyúlik vissza, amikor is a mezőgazdasági terméket Dél-Amerikában termeszteni kezdték, és a legelső időktől fogva égetés útján, a füstjének a belélegzésével fogyasztották.See Gately; Wilbert A dohány elégetésének gyakorlata hamarosan a vallási rítusok részévé vált, majd az idők során élvezeti cikként kezdték fogyasztani.Robicsek (1978), p. 30

Mivel a dohány általánosan elfogadott kereskedelmi árunak számított, a keleti észak-amerikai törzsek tagjai erszénybe kötve nagy mennyiségű dohányt hordtak magukkal, és szertartások keretében vagy alku megpecsételéseként pipában szívták el. Életük minden szakaszában, még a gyermekkorban is pipáztak ilyen alkalmakkor. E népek hiedelme szerint a dohány a Teremtő ajándéka, és a kifújt dohányfüst az egekbe emeli az ember gondolatait és imáit.

A dohányt a dohányzáson kívül is számos más módon használták, például gyógyszerként, fülfájás és a fogfájás esetén fájdalomcsillapítóként, időnként borogatásként alkalmazták. A sivatagban élő indiánok szerint a dohány elszívása, különösen, ha a dohányt a kis sivatagi zsálya (Salvia Dorrii) leveleivel vagy az indián balzsam, más néven köhögésgyökér (Leptotaenia multifida) gyökereivel keverik, jól gyógyítja a megfázást, sőt kifejezetten előnyös asztma és tuberkulózis kezelésére.

Népszerűvé válás

1612-ben, hat évvel Jamestown megalapítása után, egy bizonyos John Rolfe nevű telepes termelt elsőként sikeresen könnyen értékesíthető terményként dohányt. A kereslet gyorsan nőtt, miután az aranyexpedíciók balsikereit követően a „barna aranynak” is nevezett dohány megmentette a Virginia részvénytársaságot. Az európai kereslet kielégítése érdekében alkalmazott vetésforgós dohánytermesztés gyorsan kimerítette a termőföldeket. Ez arra ösztönözte a telepeseket, hogy elinduljanak az ismeretlen nyugati területek felé, elterjesztve a dohánytermesztést.Kulikoff, pp. 38–39. A dohányültetvényeken eleinte szerződéses munkások dolgoztak, de a Bacon-lázadást követően a fizetett munkások helyét rabszolgák vették át.Cooper, William J, Liberty and Slavery: Southern Politics to 1860, Univ of South Carolina Press, 2001, p. 9. Ez az irányzat az amerikai polgárháborút követően hagyott csak alább, amikor a rabszolgaságot már nem tekintették kifizetődőnek.The People's Chronology, 1994 by James Trager

A francia Jean Nicot (nevéből ered a nikotin szó) 1560-ban mutatta be Franciaországban a dohányt, ami ez után elterjedt Angliában is. Az első ismert angol dohányos egy matróz volt, akit 1556-ban Bristolban „orrából füstöt eregetni” láttak. A teához, kávéhoz és az ópiumhoz hasonlóan, a dohány csak egyike volt a számos gyógyszerként használt kábítószernek.Tanya Pollard, "The Pleasures and Perils of Smoking in Early Modern England" in Smoke, p. 38 A dohányzást a mai Gambia és Szenegál területén 1600 körül francia kereskedők népszerűsítették. Ugyanakkor Marokkóból karavánokon érkezett a dohány Timbuktu környékére, ahonnan a portugálok az árut (és vele együtt a növényt is) Dél-Afrikába vitték, így terjesztve el a dohányzást az 1650-es évekre.

Európai bevezetését követően, a dohányt hamarosan gyakori kritika érte az állami és vallási vezetők részéről. Ellenállást a világ más részein is lehetett tapasztalni. IV. Murád, az 1623–1640 között uralkodó oszmán szultán elsőként kísérelt meg birodalmában dohányzási tilalmat bevezetni, arra hivatkozva, hogy a dohányzás veszélyezteti a közerkölcsöt és az egészségügyet. Chongzhen kínai császár a Ming-dinasztia megdöntése előtt két évvel rendeletben tiltotta be a dohányzást. Később az eredetileg egy harcos nomád lovas törzsbe tartozó mandzsu Csing-dinasztia tagjai a dohányzást „még az íjászat elhanyagolásánál is szörnyűbb bűnnek” nevezték. Japánban az Edo-korszak során a legkorábbi dohányültetvényeket a sógunátus kárhoztatta: véleményük szerint ezek fenyegetést jelentettek a katonai gazdaságra, mivel értékes mezőgazdasági területeket foglaltak el az élelmiszernövények elől.Timon Screech, "Tobacco in Edo Period Japan" in Smoke, pp. 92-99